Pár dolog most jár a fejemben, még emésztem a mögöttem álló három napot, ami életem legjobb horgászatát jelentette egy olyan helyen, ahol mondjuk csak finoman úgy, hogy nem elterjedt a cath and realese szemlélet, ahol egy kapásért akár heteket is le kell ülni, egy olyan helyen, ami Magyarország egyik legkeményebb vadvize (mi a magyar Cassien-nek neveztük el), egy olyan helyen, amibe az ember nem tud nem beleszeretni. Kis élménybeszámolóm elején szeretném nektek leszögezni, hogy szándékosan nem fogok minden részletet leírni, mit hogyan csináltunk, ezt bocsássátok meg nekem, de nem érezném fernek barátommal, vendéglátómmal szemben az ezen a vízen szerzett 30 éves tapasztalatának kiteregetését, illetve halvédelmi szempontokat is igyekeznék szem előtt tartani, (értsétek ahogy szeretnétek), inkább arra fektetek hangsúlyt, hogy megismertessem veletek ezt a gyönyörű víztározót, és a benne rejlő kincseit. Ez a paradicsom amiről mesélni szeretnék nektek, nem más, mint Borsod megye kincse, a monoki víztározó!!!