Pár dolog most jár a fejemben, még emésztem a mögöttem álló három napot, ami életem legjobb horgászatát jelentette egy olyan helyen, ahol mondjuk csak finoman úgy, hogy nem elterjedt a cath and realese szemlélet, ahol egy kapásért akár heteket is le kell ülni, egy olyan helyen, ami Magyarország egyik legkeményebb vadvize (mi a magyar Cassien-nek neveztük el), egy olyan helyen, amibe az ember nem tud nem beleszeretni. Kis élménybeszámolóm elején szeretném nektek leszögezni, hogy szándékosan nem fogok minden részletet leírni, mit hogyan csináltunk, ezt bocsássátok meg nekem, de nem érezném fernek barátommal, vendéglátómmal szemben az ezen a vízen szerzett 30 éves tapasztalatának kiteregetését, illetve halvédelmi szempontokat is igyekeznék szem előtt tartani, (értsétek ahogy szeretnétek), inkább arra fektetek hangsúlyt, hogy megismertessem veletek ezt a gyönyörű víztározót, és a benne rejlő kincseit. Ez a paradicsom amiről mesélni szeretnék nektek, nem más, mint Borsod megye kincse, a monoki víztározó!!!
Korábban már szebb napokat is megélt víztározó talán kissé feledésbe merült napjainkra, kevesen gondolnák milyen csodálatos élővilág és környezet fogadja az ide látogató horgászokat, természetbarátokat. A tavat hegyek veszik körül, egyszerűen lehengerlő panorámát nyújtva az ide látogatóknak, halfaunát tekintve pedig kapitális harcsák, süllők, amurok és pontyok jellemzik a pályát, melyekből sajnos már nem sok maradt, de ha kapásra tudjuk őket bírni, életre szóló élményben lesz részünk, ezt higgyétek el nekem! Én átéltem! Páran, akik esetleg ismeritek munkásságom, joggal tehetitek fel a kérdést, hogy mit kerestem én egy ilyen pályán...Nos, legtöbbször a feederbotok mellet találhattok meg, legkedveltebb módszerem, ennek a technikának hódolok horgászataim 90%-ban, de évente két-három alkalommal baráti meghívásoknak eleget téve ellátogatok behúzós horgászatra, Monokon is így érkeztem, ezúttal. Pacsuta Krisztián barátom meghívásának nem tudtam nemet mondani!
Krisztián az egyik legfanatikusabb pontyhorgász, akit ismerek, és irigylésre méltó eredményeket ért már el pályafutása során, nem mellesleg gyerek kora óta horgászik ezen a vízen, kivel mással, mint vele mentem volna egy jó horgászatra Monokra. Radarral felmértük a pályát, és a jónak gondolt helyekre helyeztük le a pecáinkat. Horgásztunk mély és sekély pályákat is, hogy minél hamarabb megtaláljuk a halak tartózkodási helyeit, etetési stratégiánkat is ennek a kereső horgászatnak megfelelően állítottuk fel, kevés, koncentrált, minőségi anyagot szórtunk a halaknak. Mivel számolni kellet a törpeharcsákkal, így nem árulok el nagy titkot, hogy tigrismogyoróval tudtuk őket kizárni, a finesz pusztán a mogyoró elkészítésének receptjében lehet.
Az első kapásra nem is kellet sokat várni, megérkezett az első ponty, mely egy, a telepített halak közül való volt. A 2-3 kilós halakból rengeteget fogtunk, beesett pár 8 kilogramm feletti is az őshonos állományból, de ami nálam igazán ledobta a láncot, az a csodás monoki amurállomány megismerése volt. Egyik helyünk kilenc darab kapitális, vadvízi amurt adott, melyek megfogásának élményét egy örök életre magamba szívtam! Sikerült személyes amur rekordomat is megdönteni, amire nagyon büszke vagyok! A pár napos túra alatt sok halat sikerült fognunk, számomra abszolút várakozáson felül zártuk a pecát, és alig várom hogy vissza térhessek Monokra!
Esetlegesen ha valaki úgy érzi, hogy kissé befejezetlen lenne a történetem, vagy nem részletes, azok számára beszéljenek a képek, vagy jöjjenek el, és mérettessék meg magukat ezen a közel sem könnyűnek nevezhető pályán! Köszönöm Krisztián! Köszönöm Monok!
