Hosszas egyeztetés és közös tanakodás után végül sikerült összeállítani azt a komplett pontyos eszköztárat, amely a rendkívül kedvező ár/érték aránya ellenére maximálisan kiszolgálja fiatal sporttársunkat minden helyzetben. Ami kiemelendő, hogy a halvédelmi eszközökre is nagy figyelem lett fordítva, sokan példát vehetnének erről.
Szomorú tendencia ugyanis, hogy a horgászok nem sajnálják új botokra, orsókra, csalikra és sokszor szükségtelen felszerelésekre a pénzt, miközben a halvédelmi eszközökön a lehető legtöbbet akarják spórolni.
Egy szó, mint száz: minden adott volt egy újabb közös horgászathoz.
Ha viszont újabb közös horgászat, csavarjunk egyet a dolgokon! Célozzunk meg egy teljesen más jellegű, elvadult vízterületet. Ez ugyanis teljesen más stílust, módszert, stratégiát és hozzáállást igényel, mint az egy évvel korábbi method horgászat. Dobjuk be Misit ismét a mély vízbe, nézzük meg miként sikerül megoldania egy olyan vizet, amely szöges ellentéte a már megszokottaknak. S ha már lúd, legyen kövér: a tavalyi pár óra helyett kezdjünk be egy 24 órás pecával! Misi nem ijedt meg, alig várta, hogy a vadiúj felszerelésekkel tudjon egy újabb vizet meghódítani!
A horgászatot több hetes egyeztetés előzte meg, minden szükséges elméleti részletet átbeszéltünk. Ez alapján már körvonalazódni látszott Misi számára, hogy ez teljesen más peca lesz, mint a legutóbbi. Beszerezte a hiányzó aprócikkeket valamint a szükséges etető- és csalogató anyagokat. A horgászat előtti napokban személyesen is összeültünk, hogy a számára addig ismeretlen végszerelékeket és horogelőkéket is összeállítsuk.
A helyválasztás okozta a legnagyobb fejtörést, ugyanis egy kis halsűrűségű elvadult vízterületen a megfelelő hely kiválasztása már a legelején meghatározhatja horgászatunk végkimenetelét. Egy ilyen vízterület ráadásul bővelkedik kecsegtető helyekben. Több tucat hely hordozza magával a nagyhal ígéretét.
Amerre a szem ellát, mindenhol belógó vagy bedőlt fák és bokrok, melyek nemcsak árnyékot és búvóhelyet adnak a halaknak, hanem természetes táplálékban gazdag zónákat is alakítanak ki a rajtuk megtelepedett alsóbbrendű szervezeteknek köszönhetően. A több méter mélyen a part alá nyúló alámosásokról nem is beszélve, melyek tovább növelik a horgászatra kínálkozó helyek számát.
A meteorológiai előrejelzések ismeretében végül egy igencsak sokoldalú hely mellett tettük le voksunkat. Gyakorlatilag minden megtalálható volt a helyen, amit egy pontyhorgász csak kívánhat.
Misi szándékosan a nehezebb pályát kapta meg tőlem: 58 méteres távolságban volt a túlpart a maga belógó bokorsorával és vízre hajló fűzfáival. Ezt a helyet azért szántam neki, hogy gyakorolhassa a kiakasztott klipszes pontos pecát. Volt tétje a dolognak, ugyanis egy pontatlan dobás azonnal a sűrű partmenti növényzetben landol. Mindezt nehezítette az, hogy az újdonsült felszerelésével csak ezen a horgászaton kezdett ismerkedni. Teher alatt nő a pálma, ha itt nem tanulja meg a pontos dobást, akkor sehol.
Fontosnak tartjuk megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy határozott, de elérhető célokat és elvárásokat fogalmazzunk meg, amely afféle iránymutatásként is szolgál a fejlődéshez. Ne adjunk mindent készen a fiatal horgásztársak kezébe, mert akkor nem sajátítják el az önálló problémamegoldás készségét. Adjunk meg minden szükséges segítséget és támogatást a céljaik eléréséhez, de semmiképp ne mentesítsük őket a befektetett munka alól. Ne kész kenyeret adjunk a kezükbe, hanem tanítsuk meg őket kenyeret sütni. Ne halat adjunk a kezükbe, hanem tanítsuk meg őket halat fogni. Csak így érhető el új képességek és készségek elsajátítása, a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodás és a különböző helyzetekben történő önálló boldogulás.
Misi a zsinórokat a túlparti vízbe nyúló bokorsor előtt egy méterrel akasztotta klipszbe, így pont azt a homokkal borított placcot tudta horgászni, ahol a meder 50-60 centiméteres mélységből lankásan elkezd mélyülni egészen 120-130 centiméterig. Az ő horgászhelye így egy egyértelműen sekélyvízi pálya volt, amelyről elsősorban az éjszakai és a kora reggeli órákban számítottunk aktivitásra és kapások érkezésére.
A dobások pontossága nem csak a végszerelékek elvesztésének megakadályozása érdekében volt kiemelkedően fontos. A sekély víz miatt az első dobásokkal a jó helyre kell juttatni a végszereléket, ugyanis könnyen szétverhetjük magunk előtt a vizet. Itt ugyanis nem feltétlen vannak hozzászokva a halak a folyamatos zajkeltéshez. Ezt a csendességet az etetés során is alkalmazni kellett, de erre részletesen kitérünk a későbbiekben.
Jómagam egy szintén partközeli helyet választottam. Én azonban nem a túlpartot céloztam meg, hanem szinte láb alatti módszerrel kívántam horogra csalni a halakat. A horgászhelyünktől balra, tőlünk kb 20 méterre ugyanis egy bedőlt fa, illetve annak maradványai ágaskodtak ki a vízből, melynek ágain hemzsegtek a vízibolhák és egyéb apró rákszerű szervezetek. Itt azonban Misi helyétől eltérően nem beszélhetünk sekély pályáról, hisz már a parttól 1-1,5 méteres távolságban is 1,5-1,8 méteres vízmélység jellemző, ami nagyon hirtelen mélyül tovább egészen 2,5-3 méter közé. Ezen a ponton nagyjából 8-10 cm kemény iszap borította a feneket.
A csendesség érdekében nem dobással juttattam be a végszereléket. A felcsalizott bottal odasétáltam a bedőlt fához, a lehető legcsendesebben letettem mellé a végszereléket, majd felnyitott felkapókarral és laza zsinórral sétáltam vissza a horgászhelyünkre.
A víznek természetes összetételű halállománya van, nagyon gazdag keszegfélékben és kárászban, emellett nagy mennyiségű aprótestű ponty is megtalálható 1-1,5 kg közötti súlyban. Célunk ezeket a halakat a lehető legjobban szelektálni és a nagyobb testű, 5 kg fölötti halakat megfogni. Sokak számára meglepő lehet, hogy 5 kg felett már nagytestű pontyról beszélek, sok tavon ugyanis ez már átlag alattinak számít. Azonban ez nem az a víz, szerény számban találhatók meg benne igazán kapitális halak.
Az etetést ebben a gondolatiságban állítottuk össze. A kistestű halak elkerülése érdekében főként növényi összetevőkön alapuló, magas szénhidráttartalmú bojlikat használtunk 20-24 mm-es méretekben. Vegyes magkeveréket csak minimális mennyiségben használtunk, azt is főként az alapozó etetésre. A horgászat előrehaladtával a mennyiségét azonban folyamatos csökkentettük, míg a horgászat végén szinte már csak pár szem bojlit szórtunk a helyre. A csendesség érdekében nem csapkodtuk a vizet rakétával. Mindketten partmenti helyeket horgásztunk, így a horgászhelyre sétálva kézzel végeztük el az alapozó etetést, mely helyenként megközelítőleg 60-70 dkg volt. A halak aktivitásának függvényében pótoltuk az etetést újabb 20-25 dkg mennyiséggel.
A végszerelékek elhelyezése/dobása során felezett, illetve harmadolt bojlival töltött PVA csomagokat is használtunk, amely biztosította a végszerelék gubancmentes pozícionálását és segített a végszerelék köré történő kis mennyiségű koncentrált etetésben.
Nem bonyolítottuk túl, a lehető legegyszerűbb és már sokszor bizonyító ólomkapcsos és helikopter szerelékeket használtuk, melyek gyorskapcsába a már többször bemutatott Slip-D rigek (https://www.halcatraz.hu/blog/2022/05/25/horogeloke-kisokos-iii-resz-slip-d-rig) illetve fluorocarbonból kötött long hair rigek (https://www.halcatraz.hu/blog/2024/09/12/horogeloke-kisokos-vi-resz-long-hair-rig) kerültek. Az etetésre is használt szénhidrátos golyókkal csaliztunk, amelyeket szükség esetén parafával könnyítettünk ki. Ezáltal a csali jóval kisebb fajsúllyal bír, mint az etetésen fekvő többi bojliszem. Az etetésből szemezgető, a bojliszemekre rászívó hal sokkal könnyebben fel tudja szippantani a kikönnyített szemet.
A 24 órás peca 16 órától másnap 16 óráig tartott. Igyekeztünk minél hamarabb kialakítani a horgászhelyet és az etetéseket, hogy a fényváltás időszakában már bevetett végszerelékekkel várhassuk az etetésre érkező halakat. Sötétedésig nem is számítottam érdemi történésre, azonban a szerelékek bevetése után 15-20 perc sem telt még el, amikor a bedőlt fa mellé letett végszerelékemet elemi erővel húzta el valami. Hosszas huzavona után sikerült megmeríteni egy 7 kg körüli teljesen hibátlan, sötét tónusú tövest. Nagyon jó és erős kezdés ezen a vízen, reménykedtünk a hasonló folytatásban. Azonban ez nem következett be, hosszú órákig nem volt érdemi történés. A csendes órák azonban kiváló lehetőséget adtak egy kis beszélgetésre, lazításra, valamint tartalék horgok kötésére.
Az éjszaka egy nehézséget hozott: a korom sötétben a kiakasztott klipszes dobások megnehezültek. Misi nem tudta szemmel lekövetni a végszerelék útját és nem tudta azokat kontrollálni. Így két alkalommal előfordult, hogy sikerült beledobni a szemközti bokorba vagy fába. Ez teljesen természetes, a tanulási folyamat része, bárkivel bármikor előfordulhat. Sőt, alkalomadtán velünk is előfordul mind a mai napig. A lehető leggyorsabban orvosoltuk a problémát, a szerelékek kiszabadítása után finomítottunk a kiakasztott távolságokon. Misi ettől a pillanattól kezdve a horgászat végéig szinte hajszálpontosan, felnőtteket megszégyenítő módon horgászta meg az etetett helyeket. Véleményünk szerint nagyon sokan örülnének, ha a kiakasztott klipszes pecát mindösszesen két említésre méltó hibával tudnák elsajátítani. Ez is tökéletes bizonyítéka a korábban leírtaknak: megfelelő segítségnyújtással és figyelemmel nagyon gyors fejlődés érhető el.
Az éjszaka leszálltával 21:15 után kicsivel Misinek is megjött az első kapás, az elkövető egy 1,5-2 kg közötti kis bajszos volt. Ezek a mohó növendék pontyok sem tudtak ellenállni a bojliknak. Ezzel viszont egyértelművé tették, hogy a maggal nagyon csínján kell bánni az etetések során. Ha ugyanis ezek a halak csoportosan ráállnak az etetésre, nagyon hamar szét tudják verni a helyet. Természetesen egy finomabb feederezés során nagyon szórakoztató lenne ezt a méretet fogni, de most közel sem ez volt a cél. A nemkívánatos méretű ponty megfogása azonban aktuálissá tette, hogy Misinek újabb praktikákat adjunk át, amelyekkel szelektálni lehet a kifogott halak méretét. Ezek az újdonságok nagyon megragadták figyelmét, ugyanis korábbi feederes horgászatai során nem szelektált, minden előtte lévő halat igyekezett megfogni. Az új információk értő fülekre találtak és a hallottakat azonnal próbára is tette a gyakorlatban.
A szükséges változtatásokat bő két órával később már halra is tudta váltani, ugyanis 23:30-kor ismételten a kapásjelző hangja törte meg a csendet. A zsinór másik végén egy érezhetően erősebb hal védekezett, ez már az általunk megcélzott 5-6 kilós átlagsúlyban volt. Gyors fotózás és sebkezelés után úszhatott is tovább a gyönyörű töves, mi pedig kíváncsian vártuk a továbbiakat. Alig telt el pár perc és 23:50-kor újabb húzós kapás, újra Misi helyéről. A sekély pálya beérni látszott, ráadásul a szelektálás is működött, ugyanis ez a tükrös is az előző halhoz hasonló méretekkel bírt.
Eseménydús fél órát tudhattunk magunk mögött. Ezután azonban hosszas csend következett, 04:10-kor riasztott álmunkból Misi újabb hala, amely egy 6 kg körüli nyurgatestű töves volt.
A hűvös éjszaka után jól esett a felkelő nap sugaraiban fürdőzni. A mozgalmas éjszaka után rendeztük sorainkat, frissítettük az etetéseket és reménykedtünk a hasonló folytatásban. 8:25-kor újabb húzós kapás ugrasztott minket és már lassan mondani sem kell, hogy Misi helyéről érkezett… Egy gyönyörű, vaskos tükörponty (amely a horgászat eddigi legnagyobb hala volt) kívánta meg a hajszálon lógó szénhidrátos golyót. Az átlagsúly lassan ugyan, de folyamatosan növekedett. A stratégia egyértelműen működött, ráadásul még bőven van időnk, így minden esély megvolt a hőn áhított nagytestű halra.
Minél magasabbra kúszott azonban a Nap az égen, a víz annál inkább elcsendesedett. Több órás csend következett. Nem erre számítottunk az éjszakai és reggeli fogások után, de egy ilyen vízen ezt nem lehet kiszámítani. Egészen 12:10 percig kellett várnunk a következő halra, amely az Én partmenti etetésemről érkező nagytestű amur volt. Ez a hal újabb motivációt adott, hogy a horgászatból hátralévő szűk négy órát még húzzuk meg.
13:50-kor újra megindult a bedőlt fához tett végszerelékem, a fárasztás végén egy gyönyörű 8 kg körüli töves pihent a bölcsőben. Épphogy visszaengedtük a halat, 14:05-kor Misi sekély vízi helye újabb kapást adott majdcsak hat órányi csend után. Azonnal érezni lehetett, hogy az a hal van a horog végén, amiért jöttünk. Az elnyúló fárasztás után fáradtan csúszott bele a nagy töves a merítőbe, amely elérte a 10 kilós súlyt. Ezért jöttünk!
Mivel már a horgászat véghajrájában voltunk, nem kapkodtunk. Ha már semmi nem történik, ez a hal akkor is méltó lezárása a horgászatnak. A legnagyobb rendező azonban mint mindig, most is az élet volt: 15:18-kor, az utolsó órában Misi jobbos botját elcsavarta valami. A kontaktus felvétele után azonnal jelezte, hogy ez az előzőnél is nagyobbnak tűnik. Ezt igazolta a hal komótos, de ellentmondást nem tűrő oldalazása és megállíthatatlan kirohanásai. A hal első felszínre bukkanásánál csodálkozva néztünk egymásra, ugyanis egy hatalmas öreg tövesről volt szó, ami nem is kicsivel volt nagyobb az előző halnál. Végtelennek tűnő percek után sikerült bölcsőbe fektetni a halat, melynek szépségével nehezen lehetett betelni. Igazi izmos, zömök, vaskos hátú és bronzos színezetű vad hal volt, mely a maga 14,15 kilós súlyával Misi abszolút személyes rekordja lett. Már ekkor sejthető volt, hogy a fiatal kollégát örökre beszippantotta a horgászat ezen stílusa.
Ezzel a hallal búcsúzott tőlünk a víz. Azonban mi már pakolás közben új kalandokon törtük fejünket. A method horgászat után a szelektív horgászat is kipipálva. Következő alkalommal növeljük a tétet és ismételten újabb kihívásokat fogunk Misi elé állítani, közös megegyezés alapján ugyanis következő állomásunk egy több napos behúzós túra lesz egy akadókban bővelkedő tározón!
Utólag beszélgetve teljesen egyértelmű volt, hogy Misinek ez a fajta irányvonal jobban fekszik, mint a method. Sokkal több fantáziát lát ebben a részben cserkelős, partközeli szelektív horgászatban, még akkor is, ha nem feltétlenül ad annyi halat. A halak mérete és megfogásuk kalandos körülményei ugyanis kárpótolják az embert.
És hogy valóban tanulságos volt-e az újabb tanhorgászat? Erre a legjobb válasz, hogy közös horgászatunk után fiatal kollégánk nem bírt magával és a lehető leghamarabb visszatért a tó partjára egy félnapos horgászatra, újabb szép fogásokban reménykedve. A megváltozott körülményeket felismerve és azokra abszolút jól reagálva a tó egy másik pontján foglalt helyet, ahol a korábban megtanult partközeli módszert erőltette mindösszesen pár szemes etetéssel.
A nap folyamán több gyönyörű nagytestű halat sikerült merítenie, amellyel átment a vizsgán: önállóan is sikerre tudta vinni a tanultakat!
Kíváncsian várjuk, hogy miként tudja majd ezeket kamatoztatni a több napos túránkon, melyről szintén be fogunk számolni.
Minden kedves sporttársnak sikerekben gazdag szezont kívánunk és amennyiben lehetőség nyílik tudásunkat egy lelkes fiatalnak átadni, ne legyünk restek! Rajtunk múlik, hogy milyen következő horgászgenerációt nevelünk ki! Találkozzunk a vízparton!
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
