Hamarosan kifutunk a nyári horgász szezonból. Ugyan vannak még komoly erőlködései a nyárnak, azonban lassan, de annál biztosabban fog elérkezni az ősz. Ezzel együtt elérkezik az év egyik legjobban várt, igazi nagybetűs nagyhalas időszaka. Az ősz folyamán minden lelassul, a természet felkészül a téli pihenőre. Kedvenc halainknál, a pontyoknál sincs ez másképp. A víz hőmérsékletének csökkenése náluk is előidézi a télre való felkészülés ösztönét. Eme ősi ösztön által vezérelve igencsak aktív táplálkozásba kezdenek, hogy a táplálékban jóval szegényesebb télre tartalékot tudjanak felhalmozni.
Amennyiben nem vagyunk restek ezt az időszakot is horgászatra fordítani, rengeteg gyönyörű fényképpel tudjuk bővíteni albumunkat még azelőtt, hogy év végén szögre akasztanánk a felszerelést. Így mi is nagyszerű élményekkel vonulhatunk majd téli pihenőre, amely segít átvészelni a horgászat nélküli időszakot. Természetesen ne rohanjunk azonnal ennyire előre az időben, még legalább két erős hónap választ el minket ettől. Cikkünk témája azonban hamarosan igazán aktuális lesz, így igyekszünk segítséget nyújtani kedves sporttársainknak a nagyhalas pecákra való felkészülésben.
Horogelőke kisokos című sorozatunkban már igazán sok előketípust mutattunk be, a pontyhorgászat szinte minden ágazatához és szinte minden csalizási módozathoz kínáltunk már tökéletesen működő megoldásokat. Egy téma azonban eddig kimaradt a repertoárból, ez pedig nem más, mint a kifejezetten szelektív, nagytestű pontyhorgászathoz alkalmazandó horogelőkék. Ezt a hiányosságot szeretnénk most pótolni és egy hihetetlenül egyszerű, mégis hosszú évek óta bizonyító megoldást kívánunk megosztani az olvasókkal. Tartsatok velünk!
Mint ahogy eddig már sokszor, most is jelezni szeretnénk már az elején, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A bemutatni kívánt horogelőke már időtlen idők óta létezik, nagyon hosszú ideig azonban nem volt elterjedve és csak az utóbbi időben kezd újra berobbanni.
De miről is van szó pontosan?
Az előke több néven is fut, először majd másfél évtizede azonban Long hair rig néven ismertük meg és kezdtük el használni. Az évek folyamán természetesen a saját stílusunkhoz igazítottuk és tapasztalataink szerint változtattunk rajta, hogy az a lehető legeffektívebb legyen.
Az elnevezés már önmagában is árulkodó, magyarra fordítva hosszú hajszálat jelent.
Ennél az előketípusnál a csali az átlagnál jóval hosszabb hajszálelőkén van rögzítve, akár 4-5 centire is elengedve a horogtól. További sajátosság, hogy a hajszál nem a klasszikus módon van kialakítva, hanem egy fémgyűrűn keresztül rögzül a horgon. A csali/csalikombináció így teljesen szabadon tud a horog szárán mozogni, nagyon tiszta és hibátlan akadásokat eredményezve.
A hosszú hajszál és a szokatlan nagy horog- csali távolság a szelektivitást hivatott segíteni, a kisebb testű halak sok esetben képtelenek oly’ mértékben felszívni a horog-csali kombinációt, hogy a horog ténylegesen akadjon. Eközben a nagytestű halak jóval nagyobb szájmérettel és szívóerővel gyakorlatilag mindennemű probléma és nehézség nélkül képesek felszippantani.
Bármilyen előkeanyagból el lehet készíteni, mi azonban erre a célra fluorocarbon horogelőke zsinórokat alkalmazunk legszívesebben és a lehető legegyszerűbb módon teljes hosszában ebből kötjük az előkét. Sokan mind a mai napig fenntartásokkal kezelik ezeket az alapanyagokat vastagságuk és merevségük miatt, azonban pont ezek képezik legnagyobb előnyüket is.
De melyek is ezek az előnyök pontosan?
A nagyobb átmérőjű/vastagságú fluorocarbon zsinórok hihetetlenül kopásállóak és nagy szakítószilárdsággal bírnak. A mederben lévő kövek, kagylók, akadók és egyéb tereptárgyak koptató hatásának nagy mértékben ellenállnak, ezáltal kifejezetten alkalmasak akár a nehéz terepen való nagyhalas pecákra is.
A merev előkeanyag megfelelő szögben és relatíve fix helyzetben tartva a horgot nagyban megnehezíti annak kifújását, így hibátlan és pontos akadásokat eredményezhet.
A szóban forgó merevség jó szolgálatot fog tenni a nem kívánt apróhalakban gazdag vagy akár törpeharcsával fertőzött vizeken is, azok ugyanis képtelenek lesznek összegubancolni ezt a nagy tartással bíró zsinórt. Ennek köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy szerelékünk mindig a megfelelő pozícióban, gubancmentesen fogja várni a nagytestű pontyok érkezését. Amennyiben dobós horgászatra adjuk a fejünket, a fluorocarbon előkékkel 100%-ig gubancmentesek lesznek dobásaink akár hosszabb előkével is.
A fluorocarbon anyag a vízzel megegyező fénytörési mutatóval rendelkezik, a fény nem tükröződik a felületén. Gyakorlatilag láthatatlan a halak számára, így a lehűlés következtében egyre inkább letisztuló és átlátható vízben sem kelt gyanakvást a halakban.
Az előke további pozitívuma, hogy akár a parton is nagyon gyorsan elkészíthető és pénztárcabarát.
A szükséges aprócikkek:
1.: A horog megkötése a már jól ismert csomómentes kötéssel történik. Az előkezsinórt fűzzük át horgunk szemén HÁTULRÓL ELŐRE, azaz a horog hátsó része felől a horoghegy felé. Ezt követően kb. 5-6 menettel kössük meg a csomómentes kötést. Az utolsó lépésként kifejezetten figyeljünk arra, hogy ismételten HÁTULRÓL ELŐRE vezessük át a zsinórt a horogszemen keresztül. Ezzel a horogkötés el is készült.
2.: A megfelelőt méretű horogbefordítót fűzzük fel az előkére és húzzuk rá a horog szárára. A befordító vége a horogheggyel szemben, annak síkjában álljon. A zsinór mindig a horogheggyel egy síkban hagyja el a befordítót! Ennek mindig szenteljünk elég figyelmet, mert az oldalra elforduló befordító máris negatívan tudja befolyásolni a horog akadását.
A kötés megfelelő láthatóságának érdekében vastag, színes zsinórral dolgoztunk, a továbbiakban a gyakorlatban is használt flourocarbon zsinórral dolgozunk.
3.: Fűzzük fel a zsinórra a gubancgátló gumihüvelyt.
4.: Alakítsuk ki a kívánt előkehosszt és zárjuk le egy véghurokkal.
Tipp: A vastagabb fluorocarbon zsinórokra kötött véghurok már nagyméretű csomót eredményez, amely megnehezítheti a gubancgátló gumihüvely elhelyezését és mozgatását az előkén. Ennek kiküszöbölésére tökéletes alternatívát kínál a krimpelés. Így egy mozdulattal ki tudjuk alakítani a tetszőleges méretű véghurkot kötés és csomó nélkül.
Előkénk fő része el is készült, már csak a hajszál maradt hátra.
5.: A fém karikába tetszőleges kötéssel kössük bele a hajszálelőkét képző zsinórt. Mi jelen esetben egy klasszikus clinch- csomót alkalmaztunk. A kötés erős és strapabíró legyen, bírnia kell akár a nagy dobások során fellépő erőhatásokat is.
Tipp: A hajszál anyaga lehet lágy fonott vagy merev fluorocarbon. A lágy hajszálon kevésbé kötötten, természetesebben tud mozogni a csali, azonban mind az apróhalak, mind a dobások miatt hajlamos gubancolódni a hosszú lágy hajszál. Ilyen esetben érdemes erre a célra is fluorocarbont használni, így nem kell a gubancok okozta kellemetlenségek miatt idegeskedni.
6.: Állítsuk be a hajszál kívánt hosszát majd zárjuk le azt egy véghurokkal. Ezzel hajszálelőkénk elkészült. Ezután a hajszálelőke fém karikáját fűzzük fel a horogra.
Tipp: Amennyiben csalikombinációnk nem csak egyetlen golyóból áll, nyugodtan helyezzünk el a hajszálon egy úszórögzítő stoppert. Ennek segítségével több szemből álló csalikombinációnkat megfelelően stabilizálni tudjuk, azok nem csúsznak szét.
7.: Tűzzünk fel a horogra egy szilikon horoggyöngyöt, ami a karikán csúszó hajszálelőke fixálását hivatott biztosítani.
A gyöngy legideálisabb helye a horogszáron, a horog szakállának vonalában található.
Előkénk elkészült, csalizás után azonnal bevethető.
Szelektív horgászatoknál mi általában egy szem süllyedő golyót használunk csaliként, kerüljük a feltűnő színű pop-up csalikat vagy csalikombinációkat. Ezek ugyanis egyrészt felkelthetik a kisebb testű mohó halak figyelmét, másrészt gyanakvást kelthetnek az óvatos nagytestű egyedekben. A hajszálra ugyanaz a golyó kerül, amivel az etetést is elvégeztük.
Ha a felcsalizott golyót mégis ki szeretnénk valahogy “emelni” az etetésből, azt érdemes a legkisebb feltűnést keltő módon tenni.
Ehhez az egyik legjobb megoldás a parafával vagy lebegő szivacsrúddal való kikönnyítés. Különböző méretű parafahengerek és szivacsrudak találhatóak a piacon, amelyekkel akár a végletekig balanszírozott, ún. kritikusan kiegyensúlyozott csalikombinációkat is kialakíthatunk. Mindezt úgy, hogy a csali külső megjelenésén szinte semmit, vagy csak nagyon minimálisat változtatunk.
A preparált csalik lényegesen könnyebbek lesznek az etetésen található többi bojliszemnél, így a kikönnyített golyó sokkal kisebb szívóerő hatására is a hal szájába repül horoggal együtt.
Nézzük meg a csalizás menetét.
1.: A felcsalizni kívánt bojliszemet fúrjuk ki a speciálisan erre a célra kialakított fúróval.
Ügyeljünk arra, hogy ne repedjen szét a csali. Két esetben történhet repedés:
A 20 mm-es bojlikhoz 6 mm átmérőjű, míg a 24 mm-es bojlikhoz 8 mm átmérőjű fúrókat használunk leggyakrabban, ezek a legideálisabb párosítások.
2.: A fúrás után óvatosan dugjunk át a csalin egy, a fúrt lyuk átmérőjével megegyező méretű parafa-, vagy szivacsrudat, majd vágjuk méretre. Így az szinte észrevétlenül ül a csali belsejében.
Tipp: Míg a parafarudak natúr színnel rendelkeznek, addig a lebegő szivacsrudak nagy színválasztékban kaphatóak, így minden csalihoz meg tudjuk találni a leginkább megfelelő színű szivacsot. A szivacs és a parafa felhajtóereje azonban eltérő lehet, ez pedig nagyban meg tudja változtatni csalink víz alatti pozícióját/viselkedését. Használat előtt ezt mindenképpen érdemes tesztelni egy kis tálka vízben.
3.: Fűzzük fel a hajszálra a kikönnyített bojlit.
Tipp: Ennél a lépésnél különösen figyeljünk a csali felfűzésére. A fűzőtűre úgy húzzuk fel a csalit, hogy a benne elrejtett parafa-, vagy szivacsrúd keresztirányban helyezkedjen el. Ugyanebben a pozícióban kell elhelyezkednie a hajszálon is. Így a hajszálelőke stabilan rögzíti a csalikombinációt.
Gyakran megfigyelhető hiba, hogy a parafarudat hosszában fűzik fel a hajszálra, így azonban csak a parafa van rögzítve, a bojli nincs. Egy lendületes dobás vagy az apróhalak munkájának következtében a parafa azonban kicsúszhat a rögzítetlen csaliból, amely csalivesztést jelent.
4.: Ütköztessük meg a csalikombinációt egy bojlistopper segítségével.
Ezzel a lépéssel elkészült a komplett horogelőke és csalikombinációnk, a végszerelékre való felhelyezést követően használatra kész.
Az ilyen és ehhez hasonló merev (stiff) előkék egy megfelelően kialakított szelektív taktikával az év bármely időszakában hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy növeljük kifogott halaink átlagsúlyát. A szinte láthatatlan fluorocarbon előkék sokszor a legnagyobb kapástalanság idején is adhatnak 1-1 kapást, így nehéz helyzetekben is életmentő szerepük lehet.
Ha mégis meg kellene nevezni, hogy konkrétan mely időszakokban használjuk ezt az előkét a legszívesebben, akkor kettőt emelnénk ki.
Az első a tavaszi nagyhalas időszak, amikor az első komolyabb felmelegedések következtében a vízhőmérséklet is gyors emelkedésnek indul és a halak is elkezdenek nagyobb mennyiségű táplálékot magukhoz venni.
A másik pedig az őszi/késő őszi nagyhalas időszak, amikor a víz erőteljes lehűlését érezvén ismételten nagy mennyiségű táplálékot vesznek magukhoz a kapitális uszonyosok.
Ha van egy kis időtök, kössetek pár Long Hair riget, hogy a következő bevetésen már kéznél legyenek. Biztosak vagyunk abban, hogy nem fog csalódást okozni és állandó helye lesz az előketartókban.
Reméljük, hogy cikkünk sok sporttársat fog hozzásegíteni gyönyörű, őszi színekben pompázó halak kifogásához.
Görbüljön az őszi szezonban is!
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
