Tényleg olyan volt ez a három nap, mintha az orvos írta volna fel. Pihentünk, jól éreztük magunkat és horgásztunk, nem is keveset. Mutatok néhány képet és szövegelek hozzá egy kicsit.
Ez a két hal volt a legelső dobásunk eredménye. Ági is, én is rövid, kb. 20 méteres távon kezdtük a pecát. Halas alapú method kaja, sárga színű, 10 mm-es süllyedő minibojli. Plusz aromát vagy egyéb segédanyagot ezúttal nem használtunk. Ági csaliját szinte a bedobás percében elhúzta egy ponty, nekem vagy 3 percet is kellett várnom erre. Jó kezdés.
Verba Tanyán akárhová ülsz le, a legtöbbször van esélyed a halfogásra. Kedvencek, népszerű helyek mindig voltak, amikben jobban hisznek az ide látogatók, vagy amelyek egy-egy versenyen kiemelkedő eredményt adtak. Az általunk választott horgászhely nem tartozik a favoritok közé, de én régóta nagyon kedvelem.
Egyrészt azért, mert nagyon eredményes, másrészt azért, mert több eltérő távolság is meghorgászható innen. Balra egy csendes sarok, ahonnan bármikor fogható néhány darabos bajuszos. Szemben a nagy sziget széle úgy 90 méter, ha a félszigeten épp nem horgásznak (ami azért ritka…), akár oda is dobálhatunk. De ha nem akarsz, nem kell akkorákat hajigálni, hisz már az 5-15 méteres távon is rengeteg kapást lehet elérni. Különösebb alapozás nélkül jól működik még a 30 és az 50 méteres sáv is. Ha pedig komolyat alapozol, akkor bármilyen távon eredményes tudsz lenni itt.
Ez alkalommal két, alapvetően eltérő karakterű etetőanyagot, azokhoz pedig eltérő végszerelékeket használtunk. Először az etetőanyagról. A kép bal oldalán egy finom szemcsézetű, aromás, halas alapú method kaja, gyakorlatilag nulla emészthető tartalommal. Inkább csak felizgatja a halat, kiváltja belőle a táplálkozás ösztönét, de nem kap tőle érdemben semmit. Sűrűn telepített vizeken az ilyen típusú anyagok igen eredményesen használhatók. Minimális mennyiség elég belőlük, néhány 10 dekával végighorgászható egy egész nap. A jobb oldalon egy gabona alapú, nagy mennyiségű, darabos tápanyagot tartalmazó cucc. Ezen jó ideig „elrágódhatnak” a halak, ha egy helyre több kosárral is bejuttatunk belőle. Furcsa módon a method kaják térhódítása erősíti az ilyen etetőanyagok eredményességét is.
Hogyan? Azzal, hogy egyre több pecás használja a tápérték nélküli kajákat, a tógazdákat rákényszerítik arra, hogy halaik kondíciójának megtartása érdekében tápolják is őket. (Tíz éve, amikor minden horgász tartalmas kajákkal szórta a tavakat, erre kevesebb szükség volt.) A halak etetésére ma is a legkézenfekvőbb megoldás a kukorica. Ez pedig visszavezet minket az ilyen alapú kaják sikerességéhez.
A finom method kajához klasszikus flat method kosarakat használtunk. Eleinte gumis darabokat, de az itteni halak nagy átlagsúlyát nem nagyon bírták. Két szakadás után (mindkettő a gyári, zöld színű gumi volt) átszereltem Ági motyóját egy sima, inline kosárra. Ez kicsit finomabb, könnyebb kezet és talán lazább fékbeállítást kíván, mert így a cuccban nincs semmi plusz rugalmasság. Cserébe nem szakad semmi…
A különböző szerelési módokhoz különböző botokat használtam. A flat method kosarakat 360-as medium feederrel dobáltam, a bordás kosarat pedig egy új szerzeménnyel, egy 420-as heavy feederrel. Ez utóbbit kifejezetten azért vettem, hogy a távoli dobásokban nyújtott teljesítményemet is növelni tudjam. A bot igazolta a várakozásokat, mert szikár, gerinces karaktere kifejezetten jól segíti a nagyobb távolságok elérését. A fárasztásnál viszont kicsit több figyelmet igényel. A rövidebb medium pálca ezúttal is élményszámba ment, olyan szépen dolgozik, hogy egyszerűen rá lehet bízni a fárasztást. Csak hagyod, hogy kirugózza a halat. Nagyon jó.
