Szeptember első napjáról a legtöbb embernek nincsenek túl jó emlékei. Ez az a nap, amely nemzedékek számára az iskolakezdést, a nyári élmények elmúlását, a vakáció végét és legtöbbször a hűvös, csapadékos időjárás beköszöntét jelenti. A nappalok hossza már látványosan rövidebb, estefelé egyre gyakrabban veszünk fel hosszú ujjú felsőt és ismét csodálkozva tekintünk vissza, hogy miként szaladt el ilyen gyorsan 3 hónap? Horgászat szempontjából viszont korántsem ennyire lehangoló ez az időszak, sőt! Az ősz első napjai kifejezetten izgalmas élményeket hordoznak!
Tanévnyitó tiszai napfelkelte
Idén szeptember elseje vasárnapra esett. A diákok minden bizonnyal örültek az extra pihenőnapnak, de azok számára is jól jött ez a plusz munkaszünet, akik horgászattal kívánták indítani az őszt. Számomra sem volt ez másképp, így már hajnalban igyekeztem hajóra szállni, hogy az annyiszor emlegetett fényváltás már a vízen érjen. Kapás szempontjából ez egy kiemelten lényeges időszak.
A szóban forgó horgásztúrám elsődleges célhala a domolykó volt és úgy döntöttem, hogy egy számomra eddig még nem alkalmazott, különleges csalival próbálom becsapni őket. Ez nem volt más, mint a Spro pisztrángozásra szánt gumija, a Camola. Ez egy rendkívül lágy, rugalmas anyagból készült ízesített lárvautánzat, amelynek a partmenti növényzetről vízbe potyogó valódiját szívesen fogyasztják a falánk domolykók. A Spro Trout Master Camola két változata közül én a kövérebbik, nagyobb méretűt vetettem be.
A végszerelék elkészítéséhez a csalin kívül beszereztem még egy-két apróságot. A 0.08-as Tournament zsinór végére kb. 60 cm Spro Freestyle fluorocarbont kötöttem 0.18-as méretben. Egyesek számára ilyen célra még ez is túl vastag, de van, aki 0.30-as alatt nem is köt fluorocarbont. Nehéz igazságot tenni, de számomra ez az átmérő ilyen módszerhez tökéletesen bevált.
A kapcsok közül az igen apró, de strapabíró Reiva HD Snap 00-ás méretű, matt fekete típusra esett a választásom. Ez egy valóban pici, nagyon könnyű kapocs, ami csak a legminimálisabb mértékben terheli plusz súllyal a lebegő csalinkat. Számomra ez fontos szempont volt.
Tényleg pici
A csali a már említett Fat Camola lett. Igyekeztem valami valódihoz közeli árnyalatot találni, így végül egy sárgás színű változatot gondoltam nyerőnek, de ez a döntés nem bizonyult a legjobbnak - erről majd később. Nekem kifejezetten tetszik, hogy egy minimális színbéli eltérés még dobozon belül is megfigyelhető, mert én szeretem azt hinni, hogy néha ez is számít és szívesen cserélgetem a csalijaimat. Tudom, hogy ennek gyakorlati jelentősége nemigen van és mindez legfeljebb csak engem nyugtat meg, de a horgászat nem más, mint folyamatos kísérletezgetés.
Bevetésre váró ínycsiklandozó falatok
A sárga lárvautánzatokba egy 0.5 grammos UV zöld fejjel ellátott Gamakatsu F11 horgos micro jigfej került. A Spro pisztrángos kínálatában lelhetünk ehhez hasonlókra, és ennél alkalmasabbat nem is találtam végül. Egyetlen hiányosságot fedeztem fel ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy a vízbe csobbanás vagy egy-egy kapás következtében a csali könnyedén visszacsúszik a horog szárán. Ez nem jelent különösebb akadályt, legfeljebb némi igazítást igényel időnként, de a VMC által alkalmazott kis szarvacskák a horog száráról ez esetben nekem nagyon hiányoztak.
Egy csomagban 3 darabot ad a gyártó, én pedig azt találtam ki, hogy háromféleképpen tűzöm meg a csalikat. Az egyik esetben megpróbáltam minél jobban elrejteni a horog hegyét, egy másiknál a lehető legjobban kint hagytam, a harmadikat pedig a kettő közötti állapotban, normál módon tűztem. A Fat Camola egyébként a rugalmas anyagának köszönhetően rendkívül könnyen tűzhető és szinte roncsolás nélkül cserélhető rajta a horog.
Kíváncsiságból rátettem a komplett csalit egy konyhai mérlegre, ami 3.2 grammot mutatott, ez több mint ideális. A bot egy 3-14 grammos Fox Rage Terminator volt, aminek megvoltak a hátrányai, de gond nélkül játszottam a csalival.
A felszerelés harcra kész
Az időjárás annak ellenére, hogy hivatalosan beléptünk az őszbe, rendkívül kedvező volt. Bár a fák száraz leveleinek folyamatos hullása már kíméletlenül emlékeztetett a nyár végére, a klímára nem lehetett panasz. Kiválasztottam az egyik kedvenc partközeli helyemet és igyekeztem minél csendesebben megközelíteni. Ilyenkor a szerelékemet még a kiszemelt pergető helytől távol készítem fel, a hajóban pedig mindent úgy rendezek, hogy a megérkezés után már semmivel ne csapjak fölösleges zajt. Tapasztalatom szerint a hajótest nem feltétlenül zavarja a ragadozóhalakat. Ha megfelelő óvatossággal és türelemmel közlekedünk, kis idő alatt megszokják a jelenlétünket és nem zavartatva magukat folytatják a megszokott életmódjukat. A hajó körül megfigyelhető rendszeres csobbanások, rablások számomra is félreérthetetlenül jelezték a ragadozóhalak ottlétét. A kezdeti kapástalan dobások ellenére tudtam, hogy jó helyen vagyok, a kiszemelt halak körülöttem vannak!
Kisvártatva megérkezett az első kapás. Nem tudom, hogy a fentebb említett rejtett horog volt-e az oka vagy én hibáztam el valamit, de néhány másodpercnyi küzdelem után a csalit üresen vontattam vissza. Éreztem, hogy kicsi volt, de ez ilyenkor mégis mindig kettős érzés, hiszen némi csalódottságot okoz, ha leakad egy halunk. Ugyanakkor hatalmas adrenalinlöket és hihetetlen mértékben képes megnövelni a horgász lelkesedését. Sokkal nagyobb elszántsággal dobáltam a csalijaimat ugyanarra a helyre, mivel két dologban már biztos voltam: a halakat megtaláltam, a csali pedig érdekli őket! Nem sokkal később meg is érkeztek az első domolykó társai. Észrevettem, hogy a legtöbb kapásom akkor következik be, amikor a Nap előbújik a felhők mögül. Ha akár csak egy pár percre is kisütött a Nap, sokkal szívesebben kezdtek táplálkozni a ragadozóhalak. Ennek nyomát a számolatlan apró küsz egyidejű megugrása jelezte, amivel jellegzetes fodrozódásokat keltettek a felszínen.
Időközben botot váltottam, mert kíváncsi voltam, hogy egy nagyobb dobósúlyú bottal mennyire kezelhető egy ilyen csali. Ez tulajdonképpen csak egy próba volt a részemről és nem a halfogás miatt dobtam be, legnagyobb megdöbbenésemre mégis sikerült egy újabb domit horogra csalni!
Savage Gear bot + Okuma Ceymar HD orsó - ezzel is sikerült
Egyébként a Savage Gear botja is jól vizsgázott, de nyilvánvalóan nem erre készült. Később azonban bevetettem ezt a készséget is, hiszen egy-két balinos csali mindig nálam van, nyílt vízi élménypecának tökéletes. Erre a célra legtöbbször a jól ismert Daiwa Wise Minnow 50-es típusát használom, ami véleményem szerint egy kivételesen eltalált, nagyon jól sikerült sorozat. Bár nagyon sok balinos csali kapható a piacon, melyeknek legtöbbjét használom is, nekem valahogy mégis ez vált be legjobban.
Néhány dobás után egy egész szép példányt sikerült vele becsapni, pár perces fárasztás után pedig szákba terelni.
A nagy balin harciasan küzdött és nem kímélte a csalimat. A hal fotózása és visszaengedése után szemügyre vettem a wobblert. A külsején jól látható festékkopások keletkeztek, a hátsó horog egyik szára letört, a másik kihajlott. Meglepődtem, hogy a csali teste egyébként mennyire jól bírja az ilyen küzdelmeket, hiszen repedést, benyomódást, sérülést nem fedeztem fel rajta. Kizárólag a külső lakk- és mintaréteg kopott meg. A horgokat természetesen később lecseréltem, a gyári horgokat a Reiva Thor hármashorgaival helyettesítettem. Ezt a csalit visszahelyeztem a dobozba és a balinozás aznapra véget ért.
Sokat látott Wise Minnow deformált és hiányzó horogszárakkal
Folytattam a domolykózást, mert bár sok kicsi sokra megy, éreztem, hogy jó helyen vagyok és szerettem volna egy nagyobb példányt is horogra csalni. Köztudott, hogy az ilyen típusú horgászat sikerének a kulcsa a pontos, jó helyre történő dobás. Nem sok időm volt már hátra, mert a Nap egyre jobban égetett, így csak a délelőtti időszakot szánhattam a horgászatra. Egy idő után elviselhetetlenné válik a hőség, a víz közepén pedig nem sok árnyék van, ami mögé be lehetne húzódni. Úgy döntöttem, hogy a gumikat jól megérdemelt szabadságra küldöm, elvégezték a rájuk bízott munkát. A kapocsba pedig egy Salmo Hornet SR Fire Bug wobblert akasztottam. Nem jellemző rám a márkahűség, minden gyártó termékeit szívesen használom, így a Salmo is a kedvenceim közé tartozik. Jó csalikat tudnak gyártani, komoly tesztelési protokolljuk van, a Hornet sorozat pedig különösen sikeres. Ez nálam is bebizonyosodott! A Nap már magasan járt az égen, az UV álló ruházat alatt szinte eltűrhetetlen volt a meleg, a levegő meg sem mozdult. Kinéztem azt a pontot, ahová dobni kívántam a csalit. A parti viszonyok miatt azon a helyen szinte állt a víz, én pedig úgy gondoltam, hogy megcélzom a bokor alját. A csalit laposan dobva elindítottam és centiméterre pontosan azon a helyen ért vízbe, ahová be szerettem volna juttatni. Néhány tekerés után erős ellenállást éreztem, pár másodpercig azt gondoltam, hogy egy víz alatti akadót fogtam. Amikor viszont elindult a zsinórom és megszólalt az orsó, már tudtam, hogy megvan, amiért jöttem! Rövid fárasztás után sikerült az előzőeknél valamivel nagyobb példányt a matracra fektetni, én pedig örömmel nyugtáztam, hogy a Hornet ismét jól vizsgázott! Nem rekordméretű fogás, de már az a méret, amiért érdemes volt kijönni.
A nap utolsó domolykója is visszakerült a vízbe, az őszindító pergetés legnyerőbb csalija pedig számomra a Salmo Hornet SR lett!
A tanévnyitó horgászat tanulságait levonva arra jutottam, hogy a Camola típusú csalihoz mindenképpen lágyabb és kisebb dobósúlyú botot vinnék magammal. A fentebb említett típus is tökéletesen alkalmas volt a célra, de észrevettem, hogy legjobban akkor tudom életre kelteni a csalimat, ha látom. Amikor éreznem kellett volna, csak nagyon minimális mértékben tudtam, márpedig ennek a módszernek ez a lelke. Egy finomabb bottal ez könnyebben ment volna.
A csali tekintetében vagy a kisebbik változatot vinném magammal, vagy egy nehezebb fejet. Előfordult, hogy a csali bedobás után a jigfej miatt „fejre állva” lebegett a felszínen, meglátásom szerint azonban jobb lett volna, ha nagyon lassan, de süllyedésnek indul. és A 0.5 grammos fej tehát inkább a kisebbik, 30 mm-es Camolához lett volna tökéletes, esetleg rövidebb horoggal. Az általam használt Fat Camola jobban szerette volna a 0.9-es jigfejet.
Ami pedig a leginkább keserű észrevételem volt, az az elhibázott színválasztás. Bár nem volt sikertelen a peca, mégis azt gondolom, hogy egy élénkebb jellegű színnel sokkal több kapásom lehetett volna. Véleményem szerint a fákról folyamatosan a vízbe hulló többszáz sárga falevél közé beeső, szintén sárga műcsali nem kelt akkora feltűnést, mint amekkorát egy fekete, piros, zöld keltett volna. Erre az üzletben még nem gondoltam, de okosabb lettem és legközelebb nem kerüli el a figyelmemet.
A kínálat szó szerint sokszínű
Van viszont valami, amit biztosan nem csinálnék másképp, és ez nem más, mint az őszi horgászatok beiktatása. A vízi környezet számomra ősszel mutatja a legszebb arcát, így egy ilyen alkalom akkor is feltöltődést jelent, ha nem fogok halat. Hát még akkor, ha ilyen szépeket sikerül!
