A legtöbb horgász számára a távdobás mint fogalom már biztosan nem ismeretlen. A távdobás gyakorlása elsősorban a végszerelékünk megfelelő távolságra történő bejuttatása miatt fontos. Nem árt tehát, ha akkor is jól tudunk dobni, ha semmilyen távdobó versenyen nem tervezünk részt venni.
Klasszikus értelemben véve tehát akkor is távdobásról beszélhetünk, ha a szerelék minél messzebbre történő bejuttatása a cél. Ez gyakran még egy átlagos horgász számára is fontos, hiszen az intenzíven horgászott halastavak állománya igen gyorsan tanul. Ahogyan az etetőrakéták csobbanásait is megszokják, úgy azt is hamar észreveszik, hogy a csábító falatok gyakran járnak együtt a fárasztás kellemetlenségével. Ez idővel azt képes eredményezni, hogy az egész állomány egyre beljebb, tehát a horgásztól távolabb húzódik. Márpedig ha nem érjük el a halakat, akkor a fogási esélyünk csökken.
A horgászok természetesen arra is rájöttek, hogy ebből a gyakorlatból igen izgalmas versenyeket lehet rendezni. A számtalan helyi, kis volumenű, baráti verseny mellett akár már országos bajnokságokon is indulhatunk, de külföldön is egész komoly rajongótábora lett a távdobásnak. A versenyzők bármely más sporttevékenységnél megszokott módon specifikus edzéseket végeznek, gyakorolnak. Pénzt, időt, energiát nem kímélve fejlesztik a felszerelésüket, szerzik be a dobóstílusukhoz egyre inkább passzoló termékeket.
ORSZÁGOS TÁVDOBÓ RANGLISTA FEEDER KATEGÓRIÁBAN
ORSZÁGOS TÁVDOBÓ RANGLISTA BOJLIS KATEGÓRIÁBAN
De vajon mi szükséges a sikeres távdobáshoz? A következőkben végig veszünk néhány alapvető pontot, amire érdemes figyelni. Természetesen, ha versenyzők vagyunk, az alább leírtakat mindig vessük össze a vonatkozó versenyszabályzattal, és annak megfelelően járjunk el!
1. BOT KIVÁLASZTÁSA
A távdobó felszerelés legmeghatározóbb része a bot. Mit vegyünk figyelembe vásárláskor? Az egyik legfontosabb, hogy válasszunk megfelelő hosszúságú távdobó botot. Főszabályként elfogadhatjuk, hogy minél hosszabb egy bot, annál messzebbre dobható vele a szerelék. Természetesen az elért távolság nem csupán a bot hosszán múlik, ráadásul aki ügyes, az egy rövidebb bottal is szép eredményeket érhet el. De ha a maximális távolság elérése a célunk, akkor a 3 méter körüli botokat jobb, ha elfelejtjük. A minimum legyen a 3.60, de inkább 3.90 vagy 4.20-as típust válasszunk. Még az ennél hosszabb botok sem ritkák. A bot hossza mellett természetesen figyelembe kell venni annak a dobósúlyát és akcióját is. Előfordul, hogy a versenyeken mind a hosszt, mind a dobósúlyt maximalizálják, így erre mindig ügyeljünk. Ennek meghatározása nehéz, hiszen minden horgász számára másfajta akciójú bot kényelmes. Így a legjobb, ha lehetőség szerint minél több típust kézbe veszünk és kipróbálunk.
Nem elhanyagolható szempont a botunk anyaga. A gyártástechnológia folyamatosan keresi a horgászbotok legmegfelelőbb gyanta-üvegszál-karbon arányát, amit mindig a cél határoz meg. Kezdők számára általában jobb választás lehet egy főként üvegszálból készített, olcsó típus, amely sokkal jobban tolerálja a hibákat. Ameddig a mozdulatok letisztulnak és még nem szempont a halfárasztás minden pillanatának maximális átélése, tökéletes az üveg. De egy profi távdobónak hátrány lehet a túl lágy, kiszámíthatatlanul viselkedő bottest. Sokkal előnyösebb, ha a távdobó botunk magas minőségű és modern technológiával épített karbonszövet-alapú típus. Ezek a jellegüknél fogva ugyan mindig sérülékenyebbek és természetesen drágábbak is, de sokkal inkább megfelelnek a kitűzött célnak.
Igyekezzünk olyan botot választani, amelyek a saját adottságainkhoz passzoló, megfelelő nyéltaggal vannak ellátva. Ha túl rövid a nyél, az erőkar rövid lesz; a túl hosszú pedig akadályozhat a dobásban. A megvastagított végződés vagy a csúszásgátló bevonat ugyancsak hasznos lehet és a dobás stabilitását segítik elő.
Bár valóban fontos, de mégis kissé túlértékelt elem a gyűrűsor. A versenykiírások általában meghatározzák a gyűrűk minimális számát, de a méretüket nem. Rendkívül gyakori, hogy a vásárlók a minél nagyobb átmérőjű gyűrűkkel szerelt botokat keresik. Ez nyilván fontos, hiszen a nagy erejű dobásoknál másodpercenként megszámlálhatatlan hurok pereg le az orsónk dobjáról, amelyek mindegyike kis mértékben ugyan, de nekiütközik a legelső gyűrűnk peremének. Ez minimális mértékben mindenképpen fékezi a zsinórt, így az elért távolság csökkenhet. Ugyanakkor hiába van 50-es keverőgyűrűvel ellátott bot a kezünkben, ha nem megfelelő a dobótechnikánk és a felszerelésünk nincs összhangban. Elég, ha csak Jankovich Krisztián 180 méter feletti dobásaira gondolunk, amelyeket a Manta EVO-XT 420 XXH bottal ért el. Ennek a típusnak a keverőgyűrűje alig több, mint 2 cm!
Nem kimondottan nagy átmérő
Tökéletes zsinórkép – a fektetés szinte párhuzamos
A nyújtott, kúpos dobkialakítás már alapvető a távdobó orsóknál. Egy gyakorlott, technikás versenyző valószínűleg képes lenne egy hagyományos kialakítású dobbal ellátott orsóval is elfogadható távot dobni. A fentebb leírtakkal összhangban azonban továbbra is az a legfőbb szempont, hogy a felszerelésünk minden eleme összhangban álljon és a célnak megfelelő jellegű legyen. A dob pereme ne legyen túl nagy és ne akadályozza a zsinór lefutását. Ezen kívül mindig a megfelelő zsinórmennyiséget csévéljük fel a dobra. Soha ne legyen túl sok, és nem lehet túl kevés sem. Szükség esetén használjunk dobszűkítőt vagy alátétzsinórt. Az ideális, ha a zsinórköteg egy szintben van az orsó peremével.
Nem hátrány, ha a zsinórvezető görgő is csapágyazott. Ez általában a magasabb árfekvésű orsókra jellemző tulajdonság, de a zsinórunk élettartamának meghosszabbításához mindenképpen hozzájárul.
3. A MEGFELELŐ ZSINÓR
Fontos, hogy a távdobáshoz használt zsinórunkat megfelelő körültekintéssel vásároljuk meg. A távdobó versenyeken szabályozva van a használható zsinórok átmérője. Amennyiben versenyzők vagyunk, vegyük komolyan az effajta figyelmeztetéseket! Ha a szervezők úgy találják, hogy az általunk használt távdobó zsinór nem felel meg a szabályoknak, az a versenyből való kizárást is eredményezheti. Ha a zsinórt hagyományos felhasználásra szánjuk, a legfontosabb, hogy ne hagyatkozzunk csupán a gyártók által feltüntetett értékekre. Fontos a megfelelő kopásállóság, a szakítóérték, a csomótűrés, a nyúlás mértéke, egyeseknek a szín. Manapság számtalan típus közül választhatunk, hiszen a kereskedelmi forgalomban kapható zsinórok közül szinte mindegyiken megtalálhatjuk a LONG CAST feliratot. Ez azt sugallja nekünk, hogy a kiválasztott zsinór kifejezetten alkalmas a távdobásra, de a legideálisabb, ha a lehető legtöbb típust van lehetőségünk tesztelni. Ez az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön, melyik a legmegfelelőbb a mi dobási stílusunkhoz. Íme néhány példa:
Az előtétzsinór nem más, mint egy vastagabb zsinór, amely a főzsinór végére van kötve, hogy nagyobb kopásállóságot biztosítson és ellenálljon a dobás során keletkező erőknek. Köztudott, hogy egy nagyerejű dobás során a legnagyobb terhelés a zsinórunk ezen szakaszára jut. Ha általános szabályként vesszük, hogy az előtét zsinórunk hossza a botunk hosszának két-háromszorosa, már sokat tettünk a főzsinórunk megóvásáért. Ennek használata nemcsak a strapabíróság, hanem a végszerelékünk álcázása miatt is fontos lehet. Az óriási távolságra becsobbanó rakéták, végszerelékek megriaszthatják a halakat, de egy semleges színű dobóelőke használatával könnyebben érhetünk el kapást. Használat vagy vásárlás előtt mindenképpen tájékozódjunk, hogy a kiszemelt víz szabályzata előírja-e, esetleg nem tiltja-e a fonott dobóelőke használatát. Ha ez tilos, használjunk felvastagodó zsinórt. Ez egy speciális, a szerelék felől a botunk irányába fokozatosan csökkenő keresztmetszetű zsinórszakasz. Egyetlen dologra érdemes különösen figyelni, mégpedig az összekötéshez alkalmazott csomóra. Erre sok lehetőség van, érdemes többfélét kipróbálni, de mindig ügyeljünk arra, hogy a csomó minél kisebb legyen. Ha a csomó ellenállás nélkül szalad át a gyűrűsoron, a dobástávolságot sem fogja befolyásolni.
4. ELSŐ A BIZTONSÁG!
Az orsó biztonságos fékrendszeréről már esett szó, de nagyon fontos, hogy védjük a kezünket is! Soha ne próbálkozzunk meg nagy erejű dobásokkal dobókesztyű vagy dobóujj nélkül! Az ekkor letekeredő zsinór a másodperc töredéke alatt pengeszerűen képes az ujjunkba vágni, igen komoly sérüléseket okozva ezzel. Ha így járunk, az aznapi horgászatunk biztosan véget ér, a gyógyulást követően pedig nagyon hosszú idő múlva fogunk merni ismét bátran dobni.
Ne sajnáljuk megvásárolni egy jó minőségű dobókesztyűt, de szükség esetén egy egyszerű munkás kesztyű is megteszi. Egy dobóujj már egy hétvégi peca során is alapvető tartozék. Egy-két ezer forintból már beszerezhető és tökéletesen ellátja a feladatát. Óvjuk a biztonságunkat, egészségünket!
5. GYAKORLÁS
Egy olyan tényező, amely szinte magától értetődő, mégis sokszor nem kap elég hangsúlyt. Sokan sétálnak be a horgászüzletbe, hogy megvásárolják a fentebb felsorolt felszerelés minden elemét, azt gondolva, hogy pusztán ettől garantált lesz számukra a megfelelő távolság elérése. Természetesen ez nincs így. Amellett, hogy a felszerelésen kívül még számtalan egyéb tényező (pl. szél) is befolyásolhatja a dobástávolságot, nem árt a folyamatot gyakorolni is. A versenyzők (és környezetük) számára teljesen hétköznapi tevékenység egy mezőn horgászbottal gyakorolni a távdobást. Ne feledjük, hogy a siker érdekében minden sportoló eljár edzeni, ez a horgászatban sincs másképp. A dobástávolság döntő mértékben a dobástechnikán múlik!
Íme néhány jótanács Jankovich Krisztiántól:
https://www.youtube.com/watch?v=CcbCGs1HrW4&ab_channel=FEEDERMANIA%26VENOM
ÖSSZEGZÉS
Látható, hogy a dobási stílus mellett mekkora a szerepe a felszerelésünknek. Az eszközeink mindegyikének összhangban kell lennie a többivel, és ez a kölcsönhatás növelheti meg végső soron a dobástávolságot.
Fontos, hogy a botunk megfelelő hosszúságú, dobósúlyú és minőségű legyen. Időnként a közepes gyártók bizonyos típusai is meglepően jól teljesítenek!
Az orsónk lehetőleg minden elemében legyen a távdobásra alkalmas. Keressük a nevesebb gyártók ilyen irányú fejlesztéseit.
Lehetőség szerint próbáljunk ki minél több zsinórtípust és találjuk meg a számunkra legmegfelelőbbet. Kössünk fonott, felvastagodó vagy csak sima shockleader dobóelőkét.
Mindig legyünk körültekintőek, óvjuk a saját épségünket dobókesztyűvel és mindig győződjünk meg róla, hogy a dobásunk hatótávolságán belül nem tartózkodik senki.
Gyakoroljunk rendszeresen és érjük el, hogy a botban rejlő erőt megfelelő módon hasznosítani tudjuk. Fontos, hogy kellőképpen (de nem túl!) terheljük meg a botot a dobás során. Az a cél, hogy a bot az összes tárolt energiáját átadja a végszereléknek.
Ezeket szem előtt tartva biztosak lehetünk benne, hogy a dobásunk távolsága látványosan növekedni fog!
