Ma kerül a mozikba Fehér Zoltán Vad Víz: Múlt és jelen című filmje, melynek témája Magyarország vizeinek nemzedékek alatt történt átalakulása és az élővilágra nagy hatást gyakorló idegen fajok megjelenése. A 26 éves rendező és operatőr 80 perces filmje önmagában is megállja a helyét, azonban érdemes megemlíteni, hogy a tavaly bemutatott Vad víz: Aqua Hungarica folytatása. Zoltán tervei szerint összesen négy természetfilm segítségével fogja bemutatni hazánk vizeit és azok élővilágát.
Szeretjük büszkén mondani, hogy Magyarország a vizek országa, holott ma már tavaink 75 százaléka mesterséges, ártereink 90 százaléka a folyószabályozások miatt elveszett.
A Kárpát-medence a folyószabályozások és lecsapolások előtt a jelenlegitől drámaian eltérően nézett ki, amit mi sem bizonyíthat jobban, mint a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1938-ban készült térképe. A természetes vizeink helyét a legtöbb esetben átvették a mesterségesen létrehozott bányatavak, víztározók és halastavak. Kiváló példa országunk büszkesége, a Balaton. A tó Közép-Európa legnagyobb természetes tava, azonban az utóbbi generációk során hatalmas változáson ment keresztül. Környéke eredetileg mocsaras, lápos vidék volt. Mára a part vonala teljesen beépült, a nádasok elpusztultak, mely az élővilág teljes átalakulásához vezetett.
Egy természetes tó élővilágával szemben semmilyen mesterséges tó nem tudja felvenni a versenyt. Az égszínkék bányatavak csillogó felszíne gyakran sivatagot rejt az élővilág szempontjából. Ilyen a népszerű esztergomi Palatinus-tó is, amelynek a vizében csak igazán szívós fajok maradnak életben. Megtalálható itt az Észak-Amerikából importált pisztrángsügér, sőt az utóbbi időben megjelentek az édesvízi medúzák is. Ezek a medúzák a Jangce-folyórendszerben őshonosak, azon kívül mesterséges tavakban fedezték fel először. Napjainkban már megtalálható Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, és Európában is, nem csoda tehát, hogy Magyarországra is eljutottak. Feltételezések szerint az 1920-as években jutott ki az eredeti élőhelyéről kereskedelmi exportra szánt vízinövényekre tapadva. Magyar búvárok beszámolója alapján a gyékényesi Kotró-tóban, a Mályi-tóban, az Omszki-tóban és a Kistokaji-tóban és előfordulnak, sőt folyóvizekben is, mint a Mosoni-Duna és a Dráva.
A betelepített idegen fajok országszerte dominálják édesvizeinket. A Tisza-tóban mindössze a halak 10 százaléka őshonos miután a hatvanas évektől kezdve betelepített, gyorsan szaporodó fehér busa szinte teljesen kiszorította azokat. Hasonló képet kapunk Lillafüreden is, ahol a kristálytiszta patakokban a betelepített pisztrángok váltották fel az egykori domináns domolykókat.
A film a VIII. Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon 2. helyezett lett. A rendező következő filmjeiben az érintetlen vízközeli életközösségek, valamint a Duna és a Tisza élővilágát fogja bemutatni.
Forrás: Telex
