A horgászat számunkra az esetek döntő többségében magányos időtöltés. A mindennapok szüntelenül ismétlődő taposómalmából való kiszabadulás, amely során friss levegőn, természetes környezetben tudjuk levezetni a felhalmozódott feszültséget. A vízparton nyugodt körülmények között rendet tudunk tenni magunkban, hogy újult erővel tudjunk belevágni a dolgos hétköznapokba.
Emellett a horgászatot igen komolyan vesszük, a parton töltött pár órában nem létezik számunkra más, csak a víz, a halak és mi. Minden erőnket, figyelmünket és tudásunkat arra igyekszünk koncentrálni, hogy eredményes horgászatot zárhassunk. Semmi nem zökkenthet ki, semmi nem vonhatja el a figyelmünket. A horgászatunkba ezért nem szokott beleférni a parton való falunapozás, szórakozás, haverkodás. Nem tagadjuk, afféle magányos őrülteknek tűnhetünk a parton.
Azonban ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a horgászat közösség-kialakító és erősítő szerepe nem is lehet kérdéses.
Bizonyára mindenki járt már abban a cipőben, hogy az élet elsodorta a legjobb barátaitól. Mindenki éli a saját életét, mindenki megállás nélkül dolgozik, sőt az is előfordulhat, hogy egy-egy költözés miatt akár földrajzilag is távol kerülünk egymástól. Az együtt töltött idő csökkenése azonban nem jelenti a barátság megszűnését, sőt! Ilyen esetben nagyon felértékelődik az a kevés alkalom, amikor újra együtt tudunk lenni.
Már-már hagyománnyá vált, hogy a nyarat vízparton búcsúztatjuk egy szűk baráti társasággal. Mivel ritkán találkozunk, ezért a horgászatra ebben az esetben nem a szokásos halálos komolysággal tekintünk, hanem amolyan másodlagos időtöltésnek bizonyul.
Az elsődleges cél a jó társaságban való minőségi időtöltés. Ha esetleg sikerül fognunk pár szép halat, az már csak hab a tortán!
A helyszín a halállományáról méltán híres Tokaji Kovács-tó, amely mára abszolút jogosan nevezhető tókomplexumnak. Az ide érkező horgász több tó közül tudja kiválasztani a számára leginkább megfelelő horgászati helyszínt. Mi az úgynevezett Nomád-tó VIP1-es állását foglaltuk le, mely szeptember 18-22 között szolgált szállásként számunkra.
Miért pont ide foglaltunk?
A tó ezen állását minden túlzás nélkül illethetjük az exkluzív jelzővel. A 6 személyes ház mindannyiunk számára képes férőhelyet biztosítani. A hűtő-fűtő klímával nincs olyan időjárás, amely kényelmetlenné tenné a házban töltött időt. Hűtővel, mikrohullámú sütővel, nagyképernyős televízióval felszerelve minden igényt kielégít. A hatalmas fedett teraszon elhelyezett asztal és padok biztosítanak kényelmes helyet az egész társaságnak. A terasz (a stéghez vezető útvonalat is ideértve) térkövezett, így a legnagyobb esők után sem kell sárban dagonyáznunk. Minden helyhez bográcstartó állvány is tartozik.
Ha mindez nem lenne elég, fedett dézsafürdő biztosítja az esténkénti ellazulást. Mondani sem kell, hogy a főzéshez, illetve a dézsafürdőhöz szükséges fáról is gondoskodnak, nekünk vendégeknek emiatt sem kell idegeskednünk.
A tó bejáratánál jól felszerelt horgászbolt található, bármire is legyen szükségünk horgászat közben, itt beszerezhetjük. A büfében hideg-, és melegitalok széles választéka áll a vendégek rendelkezésére. A bolt mellett pedig minden igényt kielégítő vizesblokk áll a vendégek rendelkezésére, így az igényes és alapos tisztálkodás lehetősége is adott.
De miért is írunk erről ilyen részletesen?
Fanatikus horgászként mi alapvetően nem igényeljük ezt a sok "luxust". Azonban egy baráti körrel eltöltött hosszúhétvége során figyelembe kell vennünk azt is, hogy a többség nem horgászik, illetve nők is vannak a társaságban. Ez megköveteli azt, hogy olyan helyszínt válasszunk, ami mindenki számára komfortos és egy esetleges kapástalan időszakban is többféle lehetőséget kínál a pihenésre.
Egy családi vagy jelen esetben baráti horgászathoz nehéz ennél megfelelőbb helyszínt elképzelni.
Habár -ahogy a korábbiakban már írtuk- a horgászatot ebben az esetben nem vettük halálos komolysággal, mégis motiváltak voltunk a halfogást illetően. Ennek apropóját az adta, hogy a társaság egyik tagja, Péter, első alkalommal járt ezen a vízen. Mivel nem találkozott még a tó méltán híres nagytestű halaival, mindenképpen szerettük volna, ha sikerül megdöntenie a korábbi rekordját/rekordjait.
A cikk elsődleges témája ugyan nem a szakmázás, azonban röviden mégis kitérnénk pár mondat erejéig a taktikára/technikára.
A horgászatot nem bonyolítottuk túl, egyszerű method horgászatot terveztünk. A kosárba töltött mixet 2-4 mm átmérőjű halibut pelletek keveréke adta. A csalitüskére 6-8 mm átmérőjű kikönnyített jellegű (wafter) csalik kerültek különböző színekben.
Természetesen a klipsz kiakasztása és a hajszálpontos horgászat most sem maradhatott ki, ugyanis nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindennek ez az alapja, mely eleve meghatározza sikerességünket. A tekintélyes halállományra való tekintettel a meghorgászott helyeket folyamatosan etettük. Reggel és este csónak segítségével juttattuk be a finom falatokat bójáink mellé, a köztes időben pedig szükség esetén spombbal pótoltuk a kívánt mennyiséget. Az etetésre a tavon naponta kapott pellet került bojlival kiegészítve.
Az itteni methodhorgászat nem a klasszikus értelemben vett pörgős methodozás. Lassabb, türelmesebb horgászat ez, azonban ne gondoljuk, hogy nincs a horgászatnak egy meghatározott üteme. 45-60 perc közötti ütemet horgásztunk kapásintenzitástól függően. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért ezt a módszert választottuk egy nagyhalas vízen? A válasz rendkívül egyszerű.
Egyrészt a vízen egész évben rendkívül nagy a nyomás. Egy relatíve finom módszerrel az óvatosan táplálkozó halak gyakran könnyebben és nagyobb számban horogvégre keríthetőek.
Másrészt mivel a tóban szinte csak nagytestű, kapitális halak élnek, így abszolút szükségtelen a szelektálás. Ha kapásunk van, az szinte minden esetben nagytestű hal lesz módszertől függetlenül.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a végszereléket (ideértve a horogméretet és a horogelőke vastagságát) mindenképpen a halak méretéhez kell igazítanunk! A végletekig lefinomított methodos előkékkel ne induljunk neki nagytestű halakra horgászni!
Bizonyára mindenkinek okozott már fejfájást egy-egy hangos és problémás baráti társaság a vízparton. Egy több fős csapat nem megfelelő viselkedéssel rémálommá tudja tenni a vízparton töltött időnket. Mivel az utóbbi időben mi is számtalan negatív tapasztalattal gazdagodtunk e téren, így ezen cikk keretein belül szeretnénk pár gondolatot megosztani a témáról. Egy baráti horgászat az esetek döntő többségében a kikapcsolódásról, szórakozásról és a társaság felhőtlen hangulatáról szól. Ezzel azonban akaratlanul is zavarhatjuk a csendben pihenni szándékozó sporttársainkat.
A vízparton való viselkedésnek is vannak írott és íratlan szabályai.
Nem mondunk újat azzal, hogy egy ilyen baráti horgászat általában együtt jár az alkoholfogyasztással. Mi személy szerint sem a mindennapjaink, sem a horgászataink során nem fogyasztunk alkoholt, azonban egy ilyen társaságban, jó hangulatban mi is kivételt tettünk. A bográcsban megfőzött paprikás krumpli vagy a tárcsán megsült húsok mellé bizony jól tud esni egy-egy korsó hideg sör vagy akár 1-1 pohárka házi pálinka. Az esti tűz melletti iszogatós beszélgetéseknek szintén megvan a maga páratlan hangulata.
Azonban itt jön egy hatalmas DE!
Szigorúan tartani kell a mértéket, a vízparton töltött idő nem csaphat át mértéktelen alkoholizálásba!
Egyrészt az alkohol hatására megoldódott gátlások miatt az ember hajlamos hangosabbnak lenni. Egy baráti horgászatnak nem szabad falunapozásba átcsapni. A víz hihetetlen mértékben fel tudja erősíteni a hangokat, ezért a kiabálás, az egész tavat felrázó hangos röhögcsélés, hangos zenehallgatás mind- mind kerülendő. Pokollá tudjuk vele tenni a rajtunk kívül parton tartózkodók pihenését.
Másrészt alkohol hatása alatt óvatlanabb, meggondolatlanabb az ember. Több százezer forintos, sőt nem ritka, hogy milliós értékű horgászfelszerelés van ilyenkor a parton, amelyben egyetlen rossz mozdulattal is hatalmas kárt tehetünk.
Harmadrészt ne felejtsük el, hogy vízparton vagyunk, a víz közelsége mindig is kockázatos és balesetveszélyes, különösen alkoholos állapotban. Egy véletlen vízbeesés is könnyen katasztrófába fulladhat alkoholos állapotban, különösen úgy, ha a társaink sincsenek olyan állapotban, amely a segítségadáshoz szükséges. Azt szintén meg kell említeni, hogy a horgászat során érző élőlényeket kerítünk horogvégre. A lehető legnagyobb figyelmet kell fordítanunk a halvédelemre, amelyre részegen nem képes az ember. Könnyen olyan sérülést okozhatunk a halnak, amely következtében elpusztulhat. Ezzel nemcsak az adott élőlényt károsítjuk meg, hanem a tó tulajdonosának is komoly anyagi kárt okozhatunk. A nagytestű halak ugyanis hatalmas eszmei értékkel bírnak, sok-sok pénz és idő szükséges egy nagytestű egyedekből álló állomány kineveléséhez.
Úgy gondoljuk, hogy az itt leírtak betartása egyáltalán nem nagy elvárás, teljesítése nem kellene senkinek problémát okoznia. Teljesen alapvető etikai tételek ezek, amelyek minden embernek magától értetődőnek kellene lennie.
Sajnos azonban nem az. Jegyezzük meg, a mérték érték! Viselkedjünk úgy a parton, ahogy azt mi is elvárjuk másoktól és kerüljünk minden olyan tevékenységet, amelyek minket is zavarnának abban az esetben, ha a szomszédaink csinálnák.
A horgászatra visszatérve:
A helyek elfoglalása után a készségek hamar helyükre kerültek. A halak tekintettel voltak ránk, hagytak időt a házakba történő kényelmes bepakolásra és berendezkedésre.
Nem kellett azonban sokat várni, a bepakolás és a welcome drink elfogyasztása után meg is érkezett az első hal, amit folyamatosan követtek testesebbnél- testesebb társai. Az első délután és éjszaka mozgalmasan telt, több mint egy tucatnyi hal képeivel gazdagodott albumunk. Külön örömöt jelentett az, hogy Péter már az első éjszaka rekordhalakat fogott, amelyek közül kiemelkedett egy 22 kg feletti kerek tükörponty, amely nemcsak egyéni rekordot, hanem élete első 20 kg feletti halát jelentette. A hab a tortán az érkezés után pár órával kifogott hatalmas tokhal volt, amely - mint később kiderült- a tó legnagyobb tokhala a maga 46,5 kilós súlyával. Hatalmas harcot kellett vele vívni. Több végszereléket is összeszedett, többször kellett a stég alól kivarázsolni, megállítása és visszafordítása olykor lehetetlennek tűnt. A csodával határos, hogy végül mi győzedelmeskedtünk. Több mint egy órás kőkemény fárasztás után feküdt fel magát megadva a felszínre a tiszteletet és tekintélyt parancsoló ősi megjelenésű hal, melynek legyőzése igazi csapatmunka volt, a többiek segítsége nélkül nem sikerült volna. A fotózás vízben történt, igyekeztünk minél hamarabb útjára engedni a csodás halat.
Péter első tokaji és egyben egyéni rekord pontya. Mivel a nagytestű halak horgászatában még kevésbé tapasztalt, így a haltartáson még van mit csiszolni. A halak védelme érdekében azonban nem is törekedett a tökéletes kép elkészítésére, igyekezett minél hamarabb visszaengedni a halakat éltető elemükbe. Hozzáállása követendő példa lehet mindenki számára. A halak testi épsége mindig élvezzen előnyt egy fotóval szemben!
A mozgalmas éjszaka után lelkesen vártuk a nappali folytatást, habár az első nap varázslatos alakulása után már tökéletesen elégedettek voltunk.
Várakozásainkkal ellentétben azonban hatalmas fordulatot vett a horgászat. Ezt követően a nappalok és éjszakák is viszonylag csendesen teltek, komoly fejtörést okozott egy-egy kapás kicsikarása. Csak és kizárólag folyamatos agyalással, változtatásokkal, finomításokkal és a lehető legpontosabb horgászattal lehetett halat fogni.
Ez azonban nem szegte kedvünket, a nehéz körülmények kiváló lehetőséget adtak arra, hogy Péter gyakorolja a nagy távolságra történő pontos etetést és horgászatot.
Öröm volt látni, hogy a kezdeti bizonytalanság után a tanácsokat megfogadva dobásról-dobásra nagyon gyorsan fejlődik. A peca végére eljutottunk odáig, hogy az éjszakai sötétben, fejlámpa fényénél is példás pontossággal horgászta meg a nagyobb távolságban kialakított etetéseket is. Ez a gyakorlati tudás a későbbiekben a fogási eredményeiben is vissza fog köszönni.
A horgászatot és a parton töltött időt az időjárás sem könnyítette meg. Végig borult, szeles időjárásunk volt, amelyet tetézett a minden nap 13-14 óra körül eleredő eső, amely ugyan egyszer sem tartott sokáig (max. 1,5-2 óra), azonban intenzív jellege miatt rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadékot hozott.
Ez korlátozta a parton való tartózkodást is, többször beszorultunk a házba, ez azonban nem szegte kedvünket.
Beszélgetéssel, zenehallgatással, társasjátékkal ütöttük el az időt. Ezek nagyban javítottak a hangulaton, hisz részben erről is szól egy ilyen társasági peca.
A kapások érkezése teljesen kiszámíthatatlan volt, semmilyen szabályszerűséget nem tudtunk felfedezni bennük. Előfordult, hogy az egész napi kapástalanság után fél órán belül három testes halat is meríthettünk, majd újabb órákig tartó csend következett. Bármit is tettünk, nem tudtuk megállítani magunk előtt a halakat ezzel is rendszeressé téve a kapásokat. Ekkor már egyértelmű volt, hogy az előttünk elvonuló és az etetésünkön véletlenszerűen/rendszertelenül megjelenő kevés halból kell megpróbálni minél többet "kikukázni". Nagyon meg kellett ezért dolgozni, azonban a sok munka meghozta gyümölcsét és gyönyörű halakat sikerült kamera elé tartani.
A kisebb-nagyobb változtatásokkal/trükkökkel mindig sikerült egy-egy bónuszkapást kicsikarni, amelynek köszönhetően ebben a négy napban kiemelkedő eredményt tudtunk elkönyvelni a tavon. Nem csak a darabszám volt kiemelkedő, hanem az átlagsúly is, amely azért kifejezetten érdekes, mert egyáltalán nem volt célunk a szelektálás, sőt, elsősorban a darabszám volt szem előtt. A lehető legfinomabb szerelékeket és legkisebb csalikat használtuk (természetesen az észszerűség keretein belül). Itt köszön vissza az, amit a cikk elején is említettünk: egy szinte kizárólag csak nagytestű/ kapitális állománnyal rendelkező víz nem teszi indokolttá a szelektálást. Nem lehet szelektálni és nem is szükséges. A négy nap alatt 4-5 dévérkeszeg "zavarta" meg a pontyhorgászatot, természetesen a method módszerrel ezt lehetetlen kiszűrni. Átlagban azonban napi egy sütőlapát méretű dévér egyáltalán nem a világvége, nem zavaró és nem lehetetleníti el a pontyhorgászatot. Azonban amennyiben durvább végszereléket, jóval nagyobb méretű és más összetételű csalikat/ etetőanyagokat használtunk volna, nem csak a keszegeket szelektáltuk volna ki, hanem a pontykapásaink száma is a töredékére csökkent volna. Ezt az elgondolást egyrészt a próbaképpen beélesített szelektív ("bojlis") végszerelékek érintetlensége, illetve a tavon található többi hely fogási eredményei is igazolták.
Egy 23,80 kg-os és egy 24,10 kg-os Nomád-tavi ponty is előnyben részesítette az apró szemcsézetű etető- és csalogatóanyagokat, miközben a „nagyhalas” szerelékek érintetlenül maradtak.
A kapásszünetek miatt felszabaduló időt igyekeztünk minél tartalmasabban kihasználni, hisz nagy valószínűséggel ez a társaság csak egy év múlva fog újra összeállni egy újabb nyárbúcsúztató horgászat során. A csapadékmentes délutáni órákban a közös sütés-főzés volt terítéken. A grillrácson, bográcsban vagy éppen tárcsán minden nap finomabbnál- finomabb ételek készültek, amelyek elfogyasztása a legjobb barátokkal szívet melengető külön élménynek számít. Vacsora után az asztalt körbeülve a beszélgetéseké, sztorizgatásoké volt a főszerep, amelyek igencsak ízesre, jó hangulatúra sikeredtek. Ezen talán a beszélgetés közben elkortyolgatott sör és pálinka is segített. Ilyenkor még a legfanatikusabb horgászt sem zavarja a kapástalanság. Csak ül, szemléli az előtte elterülő csodás környezetet, mélyeket szippant a friss levegőből, élvezi a jó társaságot. Hatalmába keríti a béke. Könnyű ilyenkor minden problémát elfelejteni. Ebből az idilli nyugalomból rázott fel váratlanul bizonyos időközönként a kapásjelző hangja és az orsó fékrendszerének ciripelése, mely zene a horgász fülének. Minden egyes kapás után szebbnél- szebb pontyokat meríthettünk, melyek között több darab ritkaságszámba menő, rendkívül egyedi pikkelymintázatú egyed is volt.
A gyönyörű tokaji látkép, amely magasabb szintre emeli a frissen készült vacsora elfogyasztásának élményét.
Kicsit sem bántuk, hogy ilyen halak „szakították félbe” a vacsoránkat. A képen egy 18,20 kg-os gyönyörű spanyol pikkelyes ponty látható.
Az összepakolás után nem maradt más hátra, mint a ház kitakarítása, valamint a teraszon és a stégen történő felseprés. A csónak kitakarítására is figyelmet szenteltünk, az esős idő miatt ugyanis került bele némi sár. A takarítási procedúra nem igényelt többet 30 percnél. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ne legyünk restek ezt megcsinálni. Egyrészt nagyon sokat segíthetünk ezzel a tó személyzetének is, másrészt olyan állapotban adjuk vissza a házat és a használatra kapott eszközöket, ahogy azt megérkezéskor mi is szeretnénk átvenni!
A formaiságok elintézése után nem maradt más hátra, mint a hazaindulás.
Az elköszönés közös megegyezéssel ért véget:
Jövőre ugyanitt, ugyanekkor!
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
