Az utóbbi időben több olyan cikket is írtunk, amely a horgászat különböző aspektusait elméleti szinten kezeli és közelíti meg. Az elmélet és a gyakorlat azonban mint tudjuk, nem egy és ugyanaz. Fontosnak tartottuk ezért bemutatni, hogyan alkalmazzuk mi azokat az ismereteket, információkat és tippeket, amelyek írásainkban szerepelnek.
Előző cikkünkben (Elméletből gyakorlatba - Method gyorstalpaló) egy telepített vízen megejtett, pörgős method horgászatot mutattunk be.
Ezen cikkünkben a method horgászat szöges ellentétét, egy ízig- vérig vadvízi horgászatot szeretnénk bemutatni.
Választásunk nem véletlen esett erre a témára. Az intenzíven telepített vizeken való halfogást sokan könnyűnek találják, sportértékét nem ismerik el. A közösségi oldalakon napi szinten megfigyelhetjük, ahogy egy jó halállományú vízen fogott hal fényképe alatt rengeteg számonkérő hozzászólás jelenik meg, amelyekben megkérdőjelezik a képen szereplő horgász tudását, annak bizonyítását vadvízi körülmények között kérik bemutatni.
Úgy gondoltuk tehát, hogy az előző cikkben megírt "kockatavi" peca után a vadvizek felé fogunk evezni.
Lássuk hát, milyen módon horgászunk vadvizeken! Boldogul vajon a "kockatavi" pecás egy vadvízen?
Az efféle elvadult vizek jóval kisebb halállománnyal rendelkeznek, jóval kisebb a halsűrűségük. Emiatt sokkal alaposabb és átgondoltabb helyválasztás szükséges, hogy valóban a halak által látogatott és keresett pontokat horgásszuk. A pontos horgászat szerepe ugyanezen ok miatt szintén felértékelődik. Egy esetleges hibás helyválasztás és/vagy pontatlan horgászat megbosszulhatja magát.
A természetes vagy természetes jellegű vizek bővelkednek olyan alacsonyabb rendű szervezetekben, amelyek tökéletes táplálékforrásnak bizonyulnak a halak számára.
A bőséges természetes táplálék miatt a halak egyáltalán nincsenek rászorulva a horgászok etető-, és csalogató anyagaira. Csak akkor van jelentősebb esélyünk halat fogni, ha az általunk vízbe juttattot termékek beltartalmi értéke a lehető legmagasabb, így a halaknak megéri a természetes táplálékforrást ezzel helyettesíteni/pótolni/kiegészíteni.
Az állatok ösztönösen a számukra legjobban megfelelő, legjobb beltartalmú táplálékokat fogyasztják el, szemetet vagy a szervezetük számára nem kulcsfontosságú "táplálékot" nem fogyasztanak. (Az állatvilágban egyetlen faj van, ami ezt megteszi: az ember.)
Rövid távú, kismértékű eredményeket ugyan érhetünk el gyengébb minőségű termékekkel is, azonban ez hamar a visszájára fordul. Egy rossz beltartalmi értékű (relatíve üres) vagy nehezen emészthető etetőanyag diszkomfort érzetet kelt a halban, így ha egyszer-egyszer el is fogyasztja az adott táplálékot, ismételten már nem keresi, illetve ha találkozik is vele, elkerüli. Egy számára megfelelő, könnyen emészthető és tápláló terméket azonban újra és újra szívesen fogyaszt és keres.
A vadvizek halállományának összetétele jóval sokszínűbb, mint egy gyakorta csak 1-2 fajra hangsúlyt fektető telepített vízé. Itt bizony számolni kell a jelentős fehérhal populációval is. A kisebb testű kárászok és keszegek fejfájást okozhatnak, belerondíthatnak a pontyhorgászatba. Végszerelékünket, etetésünket, stratégiánkat úgy kell összeállítani, hogy ezeket a halakat a lehető legnagyobb mértékben el tudjuk kerülni.
A vadvizek mederszerkezete jóval tagoltabb és változatosabb lehet. Gyakorta különböző tereptárgyak nehezíthetik a horgászatot. A bedőlt fák és bokrok, különféle vízinövények ugyan nagyon jó haltartó helynek bizonyulhatnak, azonban veszélyt is jelentenek a fárasztás sikeres végkimenetelére. Hiába tudunk kapást kicsikarni, a sikeres merítés közel sem biztos, nagy esélye van ugyanis annak, hogy a hal menedékre lel valamilyen víz alatti akadóban. Emiatt ilyen terepen nem lehet finomkodni, végszerelékünket és készségünket úgy kell összeállítani, hogy bírja az extrém igénybevételt is.
A vadvizek partján való tartózkodás másféle viselkedést igényel tőlünk, horgászoktól. Itt akár egy rossz lépéssel vagy egy nem oda illő hanggal is megpecsételhetjük a horgászat végkimenetelét. Hangos nevetgélés, zenehallgatás, kocsiajtó csapkodás vagy a víz indokolatlan háborgatása itt nem opció.
Ha azonban tudunk alkalmazkodni a körülményekhez és a számos nehezítő tényezőhöz, a víz érintetlen, hibátlan, még soha meg nem fogott sötét tónusú makkegészséges, brutális erejű halakkal ajándékozhat meg.
A természet szépsége és érintetlensége már csak hab a tortán. Az ilyen nehéz vizeket ugyanis jóval kevesebben keresik és látogatják. Hihetetlen érzés, amikor üresen vár a víz, senki nem ül a partján rajtunk kívül. Különösen ritka élmény ez napjainkban, amikor a hét bármely napján is menjünk bárhová horgászni, mindenhol teltház, tömeg és hangzavar fogad minket a parton.
A vadvizek sajátosságainak általános bemutatása után nézzük meg pontokba szedve, hogy mi is történt az aktuális horgászat során.
A szóban forgó víz egy 2-2,5 hektáros, csodálatos környezetű, rendkívül tiszta vizű tavacska.
Számottevő telepítésről hosszú évek óta nem beszélhetünk, az utánpótlást többnyire az esetleges szaporulat képezi.
A víz bővelkedik növényi-, és állati eredetű természetes táplálékban is, teljes mértékben önfenntartó. Ebből kifolyólag a halállomány természetes módon limitált, csak akkora az állomány, amelyet az adott víz táplálékbázisa képes ellátni.
Bedőlt/ belógó fákban és bokrokban nincs hiány. Méterről- méterre követik egymást a horgász fantáziáját megmozgató helyek, nem egyszerű eldönteni, hova is horgásszunk.
Helyválasztás a horgászathoz:
Mivel a mederszerkezet változatos és a partszakasz is igencsak tagolt, a megfelelő helyek kiválasztása nem egyszerű feladat.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: sekély, lankásan mélyülő partközeli helyek, melyeket belógó és bedőlt fűzfák árnyékolnak, itt a vízmélység 50-70 cm. Emellett a nyári kánikulában szintén kecsegtetőek a mederben található nyílt vízi helyek a maguk 3-3,5 méteres mélységeivel, amelyek alacsonyabb hőmérsékletükkel kedvelt tartózkodási helyei lehetnek a hűsölni szándékozó pontyoknak.
Jelen esetben partközeli helyeket választottunk, a vadregényes partszakaszban annyi lehetőséget láttunk, hogy mindenképpen ezeket szerettük volna meghorgászni. A belógó növényzet nem csak árnyékot és búvóhelyet biztosít a halaknak, de a növényzeten rengeteg olyan élőlény telepszik meg, amelyet a halak szívesen fogyasztanak.
Döntésünk két szempontból is szembemegy a megszokottakkal.
Egyrészt a parttól mindösszesen 1-2 méteres távolságra horgásztunk, szinte láb alá. Napjainkban erőteljes távdobási láz ég, sokaknak eszébe sem jut a partközeli peca. Mivel a horgászat szó szerint a spicc alatt történik, a végszerelék a legnagyobb csendben történik vízbe engedésre. Dobásokkal és a végszerelék csobbanásával nem szeretnénk háborgatni a vizet. Azokat a partközeli helyeket, amelyek egy kicsit távolabb esnek a táborhelyünktől, szintén nem zargatjuk dobásokkal, hanem a lehető legnagyobb csendben odasétálva engedjük le a végszereléket.
Másrészt a víz is nagyon sekély, ahogy az előbbiekben említettük, 50-70 cm közötti mélységeket mérhetünk. A legtöbb horgász még csak esélyt sem lát arra, hogy ilyen sekély vízben "értelmes méretű" halat fogjon.
Nézzük hát, sikerül-e valamit fogni!?
Etetési stratégia:
Mivel a víz bővelkedik fehérhalakban, jól át kell gondolni a vízbe juttattot etető és csalogatóanyagok fajtáját, összetételét, állagát.
A magas fehérjetartalmú, hallisztes/halolajos bojlik és pelletek közkedvelt csemegéi a keszegféléknek, ezért mi a szénhidrátos vonalat alkalmazzuk.
Etetésünk alapját PUHÁRA FŐZÖTT magkeverék adja (kukorica, tigrismogyoró, búza, repce), amelyet magas szénhidráttartalmú, de könnyen emészthető bojlival és kukoricacsíra (CSL) pellettel egészítünk ki.
A horgászat kezdetén nagyobb mennyiségű magot juttatunk vízbe, majd a peca előrehaladtával egyre inkább növeljük a bojli arányát. A horgászat végére a magot szinte teljesen el is lehet hagyni. A szükséges mennyiség meghatározására nincsenek kőbe vésett szabályok, mindig a halak táplálkozási kedvéhez és az adott szituációhoz kell igazodnunk.
Az első etetés során relatíve nagyobb mennyiséget juttatunk be, ez jelen esetben helyenként 2-3 kg etetőanyagot jelentett. A későbbiekben a halak aktivitásának függvényében pótoljuk az elfogyasztott mennyiséget. Minden kapás után a part mellé letett végszerelék köré újabb - egy-egy nagyobb - marék etetőanyagot juttatunk. A leengedett végszereléket PVA csomagokkal egészítjük ki, amely néhány szem bojlit tartalmaz. Ha igazán beindul az etetés, a bejuttatott mennyiség hamar elfogy, ezért minden 3-5 hal után ismételten pár marék "kajával" frissítünk a helyen.
Egy dolgot fontos megemlíteni a vadvízi horgászattal kapcsolatban. Egyik hely sem adja szüntelenül a kapásokat, folyamatos etetéssel sem lehet ott tartani a halakat. Az egyedek természetes élőhelyen a csendhez és nyugalomhoz vannak szokva. Az általunk keltett oda nem illő zajok, illetve egy-egy keményebb fárasztás hajlamos "elverni" az előttünk lévő halat, különösen a mi esetünkben, az 50-70 centis vízben.
Ez egyértelműen meg fog mutatkozni a kapások számának drasztikus csökkenésében. Ilyen esetekben érdemes pihentetni a helyet. Bátran etessük meg a kiválasztott pontot és ne horgásszunk rajta legalább 2-4 órán keresztül. A cél, hogy a halak visszamerészkedjenek a helyre és zavartalanul tudják falatozni az általunk bejuttatott finom falatokat. Meg fogjuk látni, hogy egy-egy ilyen taktikai szünet abszolút a hasznunkra válik, a végszerelékek újbóli beélesítése után kapásjelzőink hamar életre fognak kelni.
Használt végszerelékek:
Mint már korábban is említettük, a terep kemény. Bedőlt/belógó fákból és bokrokból nincs hiány, a halak pedig ösztönösen ezeket keresik menekülés közben. Mivel közvetlenül ezeknek az akadóknak a tövét horgásszuk, nem finomkodhatunk. Itt bizony azonnal el kell húzni a halat a tereptárgyaktól, a finomkodás nem megengedett.
Az általunk használt főzsinór minimális átmérője 0,35 mm, de szükséges esetben nem idegenkedünk a 0,40-0,45 mm-től sem. A nehéz körülmények miatt főzsinórunkat kötelezően ajánlott legalább 10-15 méter 0,45-0,50 mm átmérőjű előtétzsinórral kiegészíteni. Ez a vastagság már bírja a vízben lévő fák és annak ágaira telepedett kagylók, illetve a vízben lévő éles kövek koptató hatását.
Végszerelékünk minden esetben úgy van összeállítva, hogy egy esetleges szakadás esetén képes legyen elhagyni az ólmot. Így legrosszabb esetben is csak a horogelőkét kell az elveszített halnak cipelnie. Ily' módon nem cipel magával több tízméter zsinórt és abszolút le tudjuk minimalizálni annak a lehetőségét, hogy valahova feltekerje magát.
Jelen esetben egy egyszerű ólomklipszes végszereléket használtunk.
A horogelőkék a már korábbi cikkeinkben bemutatott Spinner-, illetve Slip-D rigek. Ezeket az előkéket sosem hagyjuk otthon, szinte minden szituációt meg lehet oldani velük.
A horogméret megfelelő megválasztása nagyon sarkalatos pont a vadvízi pontyhorgászatnak. Ebben a kérdésben szintén nem lehet kompromisszumot kötni. Többnyire négyes vagy öblös kialakítású hatos méretű horgokat használunk, ez alá azonban semmi esetben sem ajánlatos menni.
A nagyobb horog sokkal nagyobb húst fog, biztosabban ül a hal szájában, nagyobb erőt fejthetünk ki fárasztás közben úgy, hogy minimális sérülést sem okozunk a halnak. Kisméretű, vékony húsú horgok használata teljességgel kizárt, ugyanis ilyen kemény terepen kemény fárasztások esetén sok halvesztéssel járhat, nagyon komoly, csúnya vágásokat ejthet a halak száján. Ezt azért tartjuk fontosnak megemlíteni és kiemelni, mert a közhiedelem pont ennek ellenkezőjét állítja és vallja. A közösségi oldalakra sajnos elég gyakran kerülnek fel sérült halakról készült képek, amelyek kommentszekciójában az esetek 90%-ában a nagy méretű horgokat és vastag zsinórokat hibáztatják. Eközben a valóság teljesen más. Egy átgondolatlanul lefinomított végszerelék, indokolatlanul kicsi horoggal és hajszálvékony fonott horogelőkével sokkal súlyosabb és komolyabb sebeket tud ejteni.
További fontos kiegészítés, hogy a horog szakállas vagy microszakállas, de semmi esetben sem szakáll nélküli. A szakáll fixálja a horgot a hal szájában, ezáltal az biztosabban ül. Nem forog, nem mozdul el, ezáltal nem tágítja a sebet!
A végszerelékek pozícionálását illetően egy szintén nagyon fontos megjegyzést kell ejtenünk: bármilyen erős, strapabíró is legyen felszerelésünk, csak olyan helyre dobjuk be/ tegyük le, ahonnan a lehető legnagyobb eséllyel szákba is tudjuk terelni a halat és minimális a halvesztés lehetősége. Értelmetlenül és feleslegesen vállalunk kockázatot azzal, ha a nagyobb kapásszám elérése érdekében tudatosan olyan helyre horgászunk, ami jó haltartó hely ugyan, de szinte esélytelen/lehetetlen megfogni onnan a halat. A kíméletes bánásmód és a halvédelem már itt elkezdődik!
A vadvizeken történő partközeli peca ütemessége és mozgalmassága össze sem hasonlítható egy átlagos method horgászattal. Ez a fajta horgászat a kivárásra és a türelmességre épül. A víz indokolatlan zavarásával (sűrű ütemek, a parton való járkálás, hangos kapásjelző és beszéd) magunk ellen dolgozunk, a kapásszámot negatívan befolyásoljuk.
A vadvízi horgászat nem a kapitális rekordfogásokról szól, itt bizony nem jönnek tízpercenként a nagyobbnál nagyobb halak. Már az is hatalmas siker, ha sikerül kapásig eljutnunk. A nagytestű hal fogalma teljesen mást takar, mint egy intenzíven telepített nagyhalas vízen. Itt bizony a 4-5 kilós halak is nagyon jó eredménynek számítanak, ha viszont mégis sikerül egy igazi öreg 10 vagy 15 kg feletti halat fogni, az érdemben könnyen életünk hala lehet.
A mai napig sokan azt gondolják, hogy a vadvízi horgászatok egyet jelentenek a hosszú, eseménytelenül eltelt órákkal és napokkal, a kevés kapással és kifogott hallal.
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ennek a gondolatmenetnek nincs valóságalapja. Egy szerényebb halállományú, kisebb halsűrűségű vízen bizony nehezebb megtalálni és megfogni a halat.
A siker itt nem jön egyik napról a másikra. Hogy ez mit is jelent a mi esetünkben? Ezen a vízen négy évbe került, mire minden maximálisan összeállt. Négy év kemény munkája volt kiismerni. Ezek a vizek nem véletlen szelektálják ki a horgászokat. A türelmetlen, fél óránként nagytestű halat fogni vágyó, alkalmazkodni képtelen horgászok bizony kihullanak ezekről a vizekről. Itt a nagy ego hatalmas pofonokat kap.
Ha azonban nem sajnáljuk az időt és energiát az adott vízterület kiismerésére és feltérképezésére, olyan méretű és szépségű, soha ki nem fogott halakat foghatunk akár nagyobb darabszámban is, amelyekről korábban csak álmodoztunk.
A megszerzett tapasztalatainkat pedig rengeteg más, hasonló vadvízen tudjuk kamatoztatni!
Ehhez kívánunk kitartást és sok sikert vállalkozó szellemű horgásztársainknak!
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
