Horogelőke kisokos IV. rész - Csalitüske megkötési módozatai

Elérkeztünk cikksorozatunk negyedik részéhez.

Az első három rész témája leginkább a szelektív pontyhorgászatot (ha úgy tetszik "bojlis horgászat") gyakorló sporttársaknak kedvezett, ezért úgy gondoltuk, hogy a soron következő részben a method horgászatot vesszük górcső alá.

A methodozás évek óta töretlenül a legkedveltebb módszer, a legtöbb horgász ezzel a módszerrel veszi üldözőbe a halakat.

Ennek oka nem igényel különösebb és részletesebb magyarázatot. A method módszer kifinomultságából adódóan igazi négyévszakos módszer, segítségével szinte bármilyen méretű és fajtájú békéshal megfogható viszonylag rövid idő alatt. Amennyiben nem célunk a szelektálás, a method módszer az egyik legjobb választás lehet a rapid jellegű, rövid és mozgalmas horgászatokon.

A method módszer gyakorlatilag végletekig lefinomított verziója a "golyós" horgászatnak. A módszerhez használatos horogelőkék szintén csomómentes kötéssel készülnek, a csalizás pedig hajszálelőkére történik. A hajszálelőke leggyakrabban csalitüskében végződik, a csalitüskés csalizás ugyanis amellett, hogy stabil csalirögzítést biztosít, nagyban megkönnyíti és meggyorsítja a csalizás folyamatát. Különösen fontos lehet ez pörgős horgászatokon és versenyhelyzetekben, amikor minden perc és másodperc számít.

A csalitüskés hajszálelőke elkészítésének számos formája látott napvilágot az elmúlt években. Ezt egyrészt a különböző szituációkhoz való alkalmazkodás, másrészt a horgásztavak és horgászversenyek szabályzatának folyamatos változása eredményezte.

Itt is fontosnak tartjuk kiemelni, hogy természetesen nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, a tapasztaltabb és tájékozottabb sporttársaknak bizonyára nem fogunk újat mutatni. 

Nem találkoztunk azonban olyan jellegű publikációkkal, amelyek kifejezetten ezt a témát érintenék, emiatt úgy gondoltuk, hasznos lehet az, ha a csalitüske legelterjedtebb megkötési formáit összegyűjtjük egy cikk keretein belül.

Cikkünkben megvizsgáljuk a különböző előketípusokat és a már megszokott módon képekkel szemléltetjük az elkészítésük fontosabb lépéseit.

1. Klasszikus csalitüskés hajszálelőke, fonott zsinórból kötve

A legalapabb csalitüskés előketípus, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs olyan horgász, aki ne ismerné vagy aki már ne találkozott volna vele. Elkészítése pofonegyszerű és villámgyors. A lágy fonott előkezsinór természetes csalimozgást biztosít.

A fonott horogelőke elkészítéséhez szükséges eszközök, aprócikkek

1. Lépés – A csalitüske rögzítése

Első lépésként vágjunk le az előkezsinórunkból egy tetszőleges hosszúságú darabot, majd a csalitüskén fűzzük át. Rögzítsük a tüskét az előkezsinóron egy általunk kedvelt csomóval. Mivel az előke ezen részén semmilyen erősebb terhelés nincs, így szinte bármely csomó megfelelő lehet, mi most egy biztonsági clinch csomót alkalmazunk.

2. Lépés – A zsinór helyes átfűzése és a csali pozicionálása

Előkezsinórunkat – mely végén már rögzítve van a csalitüske – fűzzük át a használni kívánt horgunkon HÁTULRÓL ELŐRE. Ezután állítsuk be a csalitüske (ezáltal a csali) pozícióját. Általánosságban elmondható, hogy ez akkor megfelelő, ha a tüske karikás vége a horog öblének az aljáig ér. Ez nyilván nem egy kőbe vésett szabály, ettől eltérhetünk, és akár messzebb is engedhetjük csalinkat a horogtól.

3. Lépés – A kötés kialakítása és fixálása

Utolsó előtti lépésként nincs más dolgunk, mint a pozícionált csalit rögzíteni, ehhez pedig a már jól ismert csomómentes kötést fogjuk alkalmazni. A horog szemétől indulva a horog hegye felé kezdjük el kialakítani a menteket, jelen esetben ezt a horog hegyének vonaláig fogjuk megtenni. Egy két biztosító menet után (melyet visszafelé, a horog szemének irányában tekerünk) a kötésünket fixálhatjuk, a zsinórt szintén HÁTULRÓL ELŐRE kivezetjük, majd szorosra húzzuk azt.

4. Lépés – A horogelőke hosszának kialakítása

Utolsó lépésként mindössze annyi a teendőnk, hogy előkénk hosszát egy végfüllel kialakítsuk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a kívánt hosszúságot kimérnünk és egy kicsi végfület kötnünk a zsinórunk végére. A legtöbben talán a 7-8 cm hosszúságú előkéket részesítik előnyben, azonban itt is nyugodtan eltérhetünk a megszokottól, bátran köthetünk 10-15 cm hosszúságú előkét is, ha a helyzet úgy kívánja és az esetleges versenyszabályzat ezt lehetővé teszi.

Ez a klasszikusnak nevezhető kötési mód igazi mindenes, univerzális megoldás, amely bármely csalizási típussal jól működhet. Legyen szó süllyedő, kikönnyített vagy lebegő csalik használatáról, a lágy fonott zsinórból kötött előke tökéletes csalifelkínálást és előkepozíciót eredményez majd.

Habár a fonott zsinórból kötött horogelőke rendkívül jól működik, meg kell említeni egy kedvezőtlen tulajdonságát: kisebb átmérő esetén képes sérülést okozni a halnak, képesek vágást ejteni a hal száján.  Ebből kifolyólag halkíméleti okokból a method versenyszabályzat mellett egyre több tógazda is szankcionálja használatát. A fonott előkeanyagokat különböző monofil illetve fluorocarbon előkezsinórokkal helyettesítik. Ezen zsinórok nagyobb merevséggel rendelkeznek, ezáltal a felszívott horog és csalikombinációt nehezebben kifújhatóvá teszik. Használatuk tanácsos lehet az apróhalakban vagy törpeharcsákban bővelkedő vizeken, a merevebb monofil zsinórokat ugyanis nem képesek összegubancolni folyamatos "támadásaikkal" a kisebb testű halak. A víztiszta monofil és fluorocarbon előkék további előnye az, hogy sokkal nehezebben észrevehetők a halak számára, emiatt kifejezetten alkalmasak tiszta, áttetsző vizekben történő csalifelkínálásra. 

Fontos megemlíteni azonban, hogy a monofil horogelőkék használatának azonban nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Egyrészt viszonylagos merevségük miatt a szükséges változtatások nélkül nem feltétlenül alkalmasak bármilyen felhajtóerővel rendelkező csalik felkínálásához, másrészt sérülékenyek. A monofil zsinórok egyik igencsak fontos tulajdonsága az, hogy képesek nyúlni. Ennek értéke összetételtől függően általában 5-15%. Mivel azonban method horgászatnál rendszerint rövid horogelőkéket használunk, így ezek nem képesek olyan mértékű nyúlásra, nem tudják olyan mértékben tűrni a terhelést, mint hosszabb társaik. Ebből kifolyólag körültekintően kell megválasztanunk a használt átmérőt és fárasztás közben is észnél kell lennünk. Nem terhelhetjük olyan mértékben, mint egy fonott zsinórt.

2. Monofil horogelőke és monofil hajszálelőkére rögzített csalitüske

A monofil csalitüskés horogelőkék megkötésének legegyszerűbb formája. Ebben az esetben a hajszálelőke is monofil zsinórból készül. A csalitüske rögzítésének "legbutább" és legdurvább verziója. A monofil hajszál nagyban korlátozza a csali mozgását, csökkentve annak mobilitását. Ennek következtében nem minden csalitípussal működik megfelelően. Elsősorban süllyedő -, illetve fenéken fekvő kikönnyített (ún. sinking wafters) csalikhoz ajánljuk. A nagyobb felhajtóerejű csalik az előke merevsége miatt előnytelen pozícióban állnának a víz alatt, amely nagyban rontaná a horog akadását. 

Elkészítésének menete teljes mértékben megegyezik a fonott előkével kötött csalitüskés horogelőke elkészítésével.

A monofil/fluorocarbon előke elkészítéséhez szükséges eszközök, aprócikkek

1. lépés – A csalitüske rögzítése

Első lépésként vágjunk le az előkezsinórunkból egy tetszőleges hosszúságú darabot, majd a csalitüskén fűzzük át. Rögzítsük a tüskét az előkezsinóron egy általunk kedvelt csomóval. Mivel az előke ezen részén semmilyen erősebb terhelés nincs, így szinte bármely csomó megfelelő lehet, mi most egy biztonsági clinch csomót alkalmazunk.

2. lépés – A zsinór helyes átfűzése és a csali pozicionálása

Előkezsinórunkat – mely végén már rögzítve van a csalitüske – fűzzük át a használni kívánt horgunkon HÁTULRÓL ELŐRE. Ezután állítsuk be a csalitüske (ezáltal a csali) pozícióját. Általánosságban elmondható, hogy ez akkor megfelelő, ha a tüske karikás vége a horog öblének az aljáig ér. Ez nyilván nem egy kőbe vésett szabály, ettől eltérhetünk, és akár messzebb is engedhetjük csalinkat a horogtól.

3. lépés – A kötés kialakítása és fixálása

Utolsó előtti lépésként nincs más dolgunk, mint a pozícionált csalit rögzíteni, ehhez pedig a már jól ismert csomómentes kötést fogjuk alkalmazni. A horog szemétől indulva a horog hegye felé kezdjük el kialakítani a menteket, jelen esetben ezt a horog hegyének vonaláig fogjuk megtenni. Egy két biztosító menet után (melyet visszafelé, a horog szemének irányában tekerünk) a kötésünket fixálhatjuk, a zsinórt szintén HÁTULRÓL ELŐRE kivezetjük, majd szorosra húzzuk.

4. lépés – A horogelőke hosszának kialakítása

Utolsó lépésként mindössze annyi a teendőnk, hogy előkénk hosszát egy végfüllel kialakítsuk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a kívánt hosszúságot kimérnünk és egy kicsi végfület kötnünk a zsinórunk végére. A legtöbben talán a 7-8 cm hosszúságú előkéket részesítik előnyben, azonban itt is nyugodtan eltérhetünk a megszokottól, bátran köthetünk 10-15 cm hosszúságú előkét is, ha a helyzet úgy kívánja és az esetleges versenyszabályzat ezt lehetővé teszi.

3. Monofil horogelőke és monofil véghurokra rögzített csalitüske.

A monofil előkezsinórok által nyújtott előnyöket és hátrányokat az előbbiekben már részleteztük. Szó esett arról, hogy a monofil zsinór merevsége bizonyos helyzetekben hátrányunkra is lehet. Amennyiben hajszálelőkénket is ebből az anyagból készítjük, azzal korlátozhatjuk csalink természetes mozgását, víz alatti működését. Ennek kiküszöbölésére szolgál az a megkötési mód, amikor a monofil zsinórból nem klasszikus hajszálelőkét alakítunk ki, hanem egy egyszerű véghurkot, amin a csalitüske és az azon rögzített csali szabadon tud mozogni.

Az előke megkötése rendkívül gyors és egyszerű, eszközigénye minimális.

A monofil véghurokkal ellátott előke elkészítéséhez pontosan ugyanazokra az eszközökre lesz szükségünk, mint az előzőekben bemutatott monofil előke elkészítése során

1. lépés - A csalitüske véghurkon való rögzítése

Az általunk kiválasztott monofil előkére fűzzük fel csalitüskénket, majd ezt egy kisméretű véghurok/végfül megkötésével fixáljuk.

2. Lépés - Csomómentes kötés elkészítése

A csalitüskével ellátott előkezsinórt bújtassuk át a horog szemén HÁTULRÓL ELŐRE. Állítsuk be a kívánt horog- csali távolságot. Ezt követően nem maradt más dolgunk, mint a már jól ismert csomómentes kötéssel befejezni horogkötésünket. Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy a kötés utolsó lépésére fordítsunk különös figyelmet, a monofil zsinórt ismételten HÁTULRÓL ELŐRE bújtassuk át a horog szemén, ezzel lezárva a kötést. 

3. lépés - A horogelőke kívánt hosszának beállítása

Az általunk megfelelőnek vélt hossz kimérése után egy véghurokkal zárjuk előkénket, amely lehetővé teszi a gyors előkecserét. A horogelőke hosszát illetően nincsenek általános, kőbe vésett szabályok. Ezt mindig az adott vízhez, szituációhoz kell igazítanunk.

Ez a horogelőke kifejezetten alkalmas a kikönnyített, wafters jellegű csalikhoz, amelyek súlytalanul fekszenek a fenéken vagy éppen csak megemelkednek, azonban a csalitüske súlya még a fenéken tartja.

A már korábban bemutatott eszközök közül most mindenre szükségünk lesz, hogy elkészítsük ezt a monofil/fluorocarbon és fonott zsinórból is álló „kombi” előkét

1. lépés – A csalitüske rögzítése fonott zsinóron

Az első lépés teljes egészében megegyezik a klasszikus fonott zsinóros előke készítésének első lépésével, a csalitüskét egy számunkra szimpatikus csomóval rögzítsük a zsinórra. Terhelés itt sem lesz rajta, a korábban említett biztonsági clinch csomót alkalmazzuk ebben az esetben is.

2. lépés – A csali pozicionálása

Fonott zsinórunkat a horog szemén hátulról előre fűzzük át, majd a csalitüskét állítsuk be úgy, hogy a megfelelő pozícióban (a horog öblének aljáig ér) álljon. Ezután a fonott előkével  alakítsunk ki egy 5-6 menetből álló csomómentes kötést, ezzel fixálva a csali-horog távolságát, majd hátulról előre fűzzük át a horog szemén. 

Tipp: A fonott hajszálelőke részt mindenképpen a fent leírt módon alakítsuk ki, hiszen ha csak csupán a monofil zsinórral szorítanánk le azt, könnyen előfordulhat, hogy nem tart elég szorosan a kötés és egy csalicsere során a fonott zsinórt egyszerűen kihúzzuk a monofil kötés alól.

3. lépés – Monofil horogelőke elkészítése

Mivel a hajszálelőkénk elkészült, az előke elkészítéséhez nincs másra szükségünk, mint kedvenc monofil vagy fluorocarbon zsinórunkra. Vágjunk le belőle egy tetszőleges darabot, majd a horog szemén HÁTULRÓL ELŐRE átfűzve szintén egy csomómentes kötéssel alakítsuk ki horgunk kötését. Itt is figyeljünk arra, hogy az egy-két visszafelé vezetett biztosító menet után a monofil zsinórt hátulról előre vezessük ki. Bátran dolgozzunk hosszabb zsinórdarabokkal, egyszerűbb dolgunk lesz a kötések kialakítása során, arra azonban mindenképpen figyeljünk oda, hogy miután az előkénket elkészítettük, mind a fonott és mind a monofil/fluorocarbon zsinórból vágjuk le a felesleges részt. A fonott zsinórt a horog szeméhez a lehető legközelebb vágjuk el, hiszen a fonott rész csupán a hajszálelőke részt adja.

4. lépés – Az előke hosszának kialakítása

Utolsó lépésünk teljes mértékben ugyan az, mint az előző verzió elkészítése esetén, a kívánt hosszúság kimérése után egy végfüllel zárjuk le az előkénket és készen is áll a bevetésre.

A szóban forgó előketípus olyan csalik használatához ideális, amelyek felhajtóereje maximum a hajszálelőkét képes megemelni, de a horgot még nem. Süllyedő és különböző felhajtóerővel rendelkező wafters csalikkal lehet legeredményesebben használni. A merev monofil előkeanyag miatt pop-up csalik felkínálására már kevésbé kínálnak megfelelő alternatívát.

Ezennel sorozatunk IV. részének végéhez érkeztünk. Úgy gondoljuk, hogy az itt bemutatott előketípusok egyike sem okozhat gondot azoknak sem, akik még csak most ismerkednek a horgászattal. A képek alapján jól látható, hogy elkészítésük mindösszesen néhány lépésből áll, amelyeket igyekeztünk a lehető legjobban szemléltetni. Bátran próbáljátok ki őket, találjátok meg az adott szituációhoz legjobban illő előkét és a siker nem fog elmaradni. Reméljük segítségetekre lesz ez a kissé hosszabbra sikeredett iromány és minél több halat tudtok a fényképezőgép elé tartani – akár az itt bemutatott előkék egyikének köszönhetően.

Az előkék elkészítéshez használt termékek: