Maros Mix Főtt Extra Magmix 1kg - 6...
A horgászat rendkívüli mértékben elterjedt szabadidős tevékenység lett. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból egyértelműen kiderül, hogy az utóbbi 4 évben megduplázódott a horgászok száma. Ezt a jelenséget nagyban elősegítette a koronavírus helyzet is, ugyanis a kijárási tilalmak és karanténok sújtotta időszakban általános tendencia volt az, hogy az emberek igyekeztek minél több olyan lehetőséget találni a kimozdulásra, ahol végre nem a ház falai közé vannak zárva, ugyanakkor ezt az emberektől biztos távolságot tartva tehetik meg. A vizek partja jó lehetőséget kínált erre, ebből adódóan már-már hihetetlen mértékben nőtt a regisztrált horgászok száma. A MOHOSZ adatai szerint 2021. december 10-ig 776.198 regisztrált horgász került nyilvántartásba. Ez azt jelenti, hogy a teljes lakosság kb. 7%-a rendelkezik horgászengedéllyel.
Az elmúlt 2 évben bizonyára mindannyian megtapasztaltuk azt, hogy vizeink partjai megteltek. Ennek számos pozitív, ugyanakkor rengeteg negatív következménye és velejárója is van, de ez a téma megérdemel majd a későbbiekben egy külön cikket.
A cikk címének elolvasása után bizonyára sokan unottan legyintenek, mondván rengeteg helyen, rengeteg alkalommal született már cikk a témában és a csapból is ez folyik. Az első bekezdés elolvasása után azonban remélhetőleg sokan belátják a téma újbóli megemlítésének szükségességét. Rengeteg kezdő, tapasztalatlan és gyakran tájékozatlan sporttársunk van, akiknek segítséget nyújthat egy-egy ehhez hasonló iromány. Valamint, ha a parton nyitott szemmel járunk, - bár provokatív megjegyzés ugyan, de ha már kigondoltuk, leírjuk - nap mint nap tucatnyi alkalommal láthatjuk a hallal való nem megfelelő bánásmódot, a halvédelmi eszközök hiányát vagy azt, hogy tökéletes minőségű halvédelmi eszközök birtokában sem tudják azokat megfelelően használni a horgászok.
Épp ezért a halvédelem egy olyan téma, amelyről nem lehet elég bőrt lehúzni. Hosszúra nyúlt bevezetőnk után tartsatok velünk, reméljük 3 részes cikksorozatunk gondolatébresztő lesz és sikerül a megszokottól kissé eltérő megvilágításba helyezni a témát.
Maga a téma a mai napig erős indulatokat képes korbácsolni a szélsőséges álláspontokat képviselők között. A kíméletes bánásmódhoz való negatív hozzáállás sok esetben információhiányon alapul, vagy a kíméletes bánásmód, mint horgászati irányelv félreértésén.
A halakkal való kíméletes bánásmód nem azt jelenti, hogy a törvényi keretet és helyi szabályokat betartva ne lehetne konyhai felhasználásra halat megtartani. Nem jelenti azt, hogy minden egyes halat feltétlenül vissza kell engedni. Ennek tisztázása azért is fontos, mert nagyon gyakran ez okozza a konfliktust a sporthorgászok és a halra csak gasztronómiai célzattal horgászók tábora között. Holott az igazság, mint mindig, valahol középen található.
A kíméletes bánásmód a természet tiszteletének egyik megnyilvánulási módja és a fenntarthatóság egyik rendkívül fontos eszköze.
Ne feledjük, napjainkra különösen igazak a Kárpátia zenekar sokak által bizonyára ismert sorai: "Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!"
A horgászok száma gombamód növekszik és ha nem vagyunk képesek a természettel afféle békés együttélésben hódolni szenvedélyünknek, gyermekeink bizonyára már nem fogják megtapasztalni azokat a nagyszerű élményeket, amelyeket mi a vízparton szereztünk. Meg kell tanulnunk úgy bánni természeti értékeinkkel és oly módon örömöt lelni bennük, hogy a következő generációnak is lehetősége legyen ugyanerre. Mindez nem igényel hatalmas erőfeszítéseket, csak minimális odafigyelést és felelősségtudatot egyéni szinten.
Horgászat közben élőlények eszén igyekszünk túljárni, hogy horogvégre csalhassuk őket. Tagadhatatlan, hogy a horgászatnak (kiváltképp a sporthorgászatnak) etikai szempontból megkérdőjelezhető vonatkozásai is vannak. Tartsuk észben, hogy amíg számunkra egy-egy fárasztás adrenalinlöketet és szórakozást biztosít, addig a zsinór másik végén egy élőlény az életéért küzd! Ez a gondolat mindig legyen ott a fejünkben és ez alapjaiban határozza meg a horgászatunkat a felszerelések/végszerelékek kiválasztásától kezdve a megfelelő fárasztási technikán át a hal partra emeléséig és parton történő kezeléséig.
A kíméletes bánásmódnak nem csak a halakat kell megcéloznia, hanem mindazokat a természeti és környezeti értékeket, amelyekkel horgászat közben kapcsolatba lépünk, kölcsönhatásba kerülünk.
Mit is jelent ez? A békéshalak horgászatában nagyon fontos szerepet tölt be az előetetés, különböző féle- fajta csalogatóanyagok használata. Ezen termékek kiválasztásakor mennyiségi és minőségi tényezőket is szem előtt kell tartanunk.
A minőségi limit azt takarja, hogy az általunk használt etetőanyag valóban hasznosítható táplálékforrás legyen a halak számára, legyen emészthető és feldolgozható, ne terhelje le a halak emésztőrendszerét. Ezzel nemcsak uszonyos barátainknak kedvezünk, de magunk alatt sem vágjuk a fát. Ugyanis nagyon gyakran előfordul az, hogy a nem megfelelő minőségű és összetételű termékek eltelítve a halakat hosszú kapástalan órákat, sőt napokat eredményezhetnek. Kerüljük a kutya-, és macskatápok használatát, ugyanis ezek más tápanyagigényű és fejlettebb emésztőrendszerrel rendelkező állatok táplálására optimalizáltak.
A magas szénhidrát és keményítő tartalmú magvakat és gabonaféléket csak teljesen puhára főzve használjuk, ami a lehető leghamarabb átmegy a halon. Az évek óta tárolt, teljesen berohadt magvak használatát is igyekezzünk mellőzni.
Országunkban nagyon kényes téma a pénz. A kevesebb pénzből gazdálkodó horgászok abszolút érthető módon igyekeznek úgy hódolni szenvedélyüknek, hogy nem verik magukat nagy kiadásokba, költségeiket igyekeznek minimalizálni. Ezért gyakorta olyan termékekhez nyúlnak, amelyek nem feltétlenül tesznek jót a vízi életközösségeknek. Jelen gazdasági körülmények között többségünknek nagyon fontos a pénz kérdése, nem áll végtelen mennyiségben rendelkezésre, az ember ott spórol, ahol csak tud. Ezen a téren azonban azt javasoljuk, hogy inkább válasszunk minőségi termékeket, ugyanis ezekből sokszor a kevesebb is elegendő. Hosszú távon kifizetődőbb tud lenni, az eredményesség pedig nem is kérdéses.
A mennyiségi limit alatt pedig azt értjük, hogy csak és kizárólag akkora mennyiséget szórjunk vízbe, amelyet adott vízhőfoknál és adott körülmények között a halak reális eséllyel képesek elfogyasztani. Használjunk kisebb mennyiséget, de azt pontosan, koncentráltan kínáljuk fel. Ha szükségesnek érezzük, minden további nélkül pótolhatjuk vagy növelhetjük a kisebb kezdeti mennyiséget, azonban ha egyszerre indokolatlanul nagy mennyiséget szórunk, azt már sokkal nehezebb korrigálni.
A fenéken maradó, halak által el nem fogyasztott anyagok a lebomlás során csúnya dolgokra képesek, a keletkező melléktermékek hatalmas károkat okoznak vizeinkben. Évente olvashatunk tucatnyi olyan esetről, amikor a túlzott etetőanyag felhasználás okozza egy-egy víz vesztét vagy hatalmas halpusztulást. Nem véletlenül van limitálva egyre több helyen a felhasználható mennyiség. Az átgondolt, ésszel történő etetéssel és szükségtelenül nagy mennyiségek elhagyásával pénztárcánkat is óvjuk!
Cikksorozatunk első részének végére értünk, melyben a sorozat életre hívásának okáról, a halvédelemről, mint fogalomról, valamint az etető- és csalogatóanyagok megválasztásáról olvashattunk. Reméljük, hogy a cikket végigolvasva kedvet kaptatok a folytatáshoz, amely a felszerelés helyes összeállításáról és összehangolásáról fog szólni. Emellett szót ejtünk még arról, hogyan lehet minimalizálni a halvesztések számát nehezebb vizeken.
A második rész publikálásáig jó felkészülést kívánunk minden horgásztársunknak a nemsokára kezdődő szezonra!
A cikk írói a Different Carp Fishing horgászai!