A multipikátoros orsók és az ultralight pergetés – vélemény

Ismét egy olyan téma került elő minap a boltban, ami több szempontból is érdekes. A címben szereplő multis peca light csalival. Nagyon érdekes kérdés ez, gondolom, sok horgásztársunkat érdekli, és biztosan van róla véleménye is. Már itt szeretném jelezni, szólj hozzá nyugodtan, ha egyetértesz velem, de akkor is, ha nem. Ez csak egy vélemény, az én saját véleményem.

Ahhoz, hogy kerek legyen a történet, vissza kell mennem az időben, és onnan kell elindítanom a történetet.

2005-ben, amikor az üzletünket megnyitottuk, feltett szándékom volt, hogy valamennyi horgászmódszert kipróbálok és legalább alapjaiban megismerem. Nem is volt ezekkel probléma, tök jó ürügy volt rakós botot, minőségi spiccbotokat rendelni. Imádtam a mély vízi úszós horgászatot mindenféle matchbottal és úszótípussal. Igyekeztem megérezni a különbségeket a különböző ár kategóriájú orsók és botok közt. Ezt valóban fontosnak éreztem, hogy el tudjam mondani az érdeklődőknek a saját tapasztalataimat. A horgászfelszerelésemnek így már külön raktárra volt szüksége, nem volt szívem megválni tőlük sosem. Sok mindent élveztem, de volt pár dolog, amire nehezen vitt rá a lélek. Ilyen volt a pergetés is, és annak is számomra a legmisztikusabb változata, a casting botos horgászat. Természetesen én is, mint minden ember tanácsot kértem azoktól, akik ezt már hosszabb ideje művelték. Egyre jobban teljesítő horgászüzlet tulajdonosként ez nem volt nehéz, hisz olyan kapuk nyíltak meg számomra, olyan ismeretségekre tehettem szert, ami kívülállóknak sokkal nehezebben ment volna. Idehaza és külföldön is találtam „mentort”, éreztem, hogy ez már nem lehet gond.

Beszéltem, leveleztem mindenkivel, és összeállítottam a saját felszerelésem az összegyűjtött információk alapján. Egybehangzó véleménye minden tanácsadómnak az volt, hogy nagyméretű csalival nagy testű halak megfogását célozzam meg. Nekem a jerkelés volt a legszimpatikusabb, de azért néhány komoly swimbait is bekerült a „nagyhalas” pakkba. Emlékszem az orsóm egy Shimano Calcutta DC volt, ami valóban egy elpusztíthatatlan orsó, a mai napig 15 év elteltével is hibátlanul működik. Én biztos vagyok abban, hogy a Toyotát is ez az orsó ihlette meg és készült el a Hylux és a Land Cruiser. Jó, ez csak poén volt, de talán így tudom éreztetni, hogy mennyire stabil orsóról volt szó.

 Shimano Calcutta DC orsó

Vissza a horgászathoz. Beállítottam az előzetes instrukciók alapján az orsó összes fékét. A remélt nagyhalas fárasztáshoz a főféket a nem gyenge fonotthoz, a dobféket, hogy nagyon lassan engedje a csali súlyának megfelelően a zsinórt a fesztelenítését követően, és a DC-t először max-ra tekerve küldtem a jerk csalimat az útjára. Aztán folyamatosan növelve a dob által elérhető maximális fordulatszámot, a Digital Control fékező hatását csökkentve méterről-méterre növeltem a dobási távolságot. Egész jó kis pecák kerekedtek ki ebből a rángató módszerből, volt, hogy tényleg sikeresebb volt, mint a hagyományos pergető módszerek.

A múltból, most szeretnék visszatérni az eredeti problémafelvetéshez. Szóval az én véleményem nagyon leegyszerűsödik ebben a kérdésben. Tudom, hogy majd egész Amerika ezt az orsót használja, én magam is irigykedve nézem a japán horgászokat, hogy milyen távolságokat és milyen reptetési útvonalakat képesek dobni ezekkel az orsókkal. De…

Szerintem ez a módszer kifejezetten nagy csalis horgászathoz lett kitalálva. Nagy csalis vagy nagy ellenállással bevontatható, nagyobb csalik vezetésére. Olyanokra, melyeket a perem futós orsókkal képtelenség vezetni vagy dobni, mert tényleg nagyon hamar tönkremennének. Hiszem azt, hogy a valóban kicsi, 2-3 grammos csalik a hagyományos orsókkal könnyebben kezelhetőek és messzebbre dobhatóak. Én nem mondom, hogy nem lehet megoldani ezt egy casting felszereléssel. Minden bizonnyal meg lehet csinálni, de véleményem szerint azt sokkal könnyebb egy spinning bottal és első fékes hagyományos orsóval megoldani. Mivel a kis tömegű csalik kidobásánál a kezdő sebesség magas, de a műcsali csekély súlyának köszönhetően borzalmasan gyorsan lassul. Így az orsó dobja sajnos képes a túlpörgésre. Ha ezt meg akarjuk akadályozni csökkentenünk kell a dob maximális fordulatszámát, amivel sajnos csökkentjük a műcsalink sebességét és így a dobás távolságát is. Lehet, hogy ez első olvasatra borzalmasan bonyolult, de egyszerűbben nem tudtam megfogalmazni.

Miért is éreztem, hogy erről elmondjam, megírjam a véleményemet. Egyre nagyobb divat kis hazánkban a casting horgászat. A könnyű pergetés virágkorát éli, már nagyon hosszú ideje űzik az emberek a light és az ultralight pergetést. Mondhatnánk, hogy mind a két módszer rendkívül divatos az utóbbi években. Mindenki igyekszik ezt egy kicsit egyedivé tenni, így nem volt kérdés, hogy ezek a multiorsók előbb vagy utóbb felkerülnek a light castingbotokra és igyekezni fognak ezek a pecások egyre kisebb csalikkal horgászni. Az, hogy mekkora teret fog hódítani magának, arra én még nem tudom a választ. A gyártóknak meg kell oldani majd a csating botok gyártásánál is ezt a problémát, hisz ezeknél a botoknál az orsó és a gyűrűk is lovagolnak. A bottestnek így erősebb gerincet kell adniuk, hisz a parabola külső ívén vonalban kell maradniuk a gyűrűknek. Egy keményebb bot sem feltétlen előny egy ultra light csali horgászatához. 

Számos gyártó, így a piacvezetők is felismerték már ezt az igényt a horgászpiacon. A Shimano BFS betűjellel ellátott termékei már ajánlottak is 5 gramm, illetve az feletti csalik dobásához és vezetéséhez. 

Természetesen a Daiwa sem maradhat le a versenyben, az ő választékukban már számos modellnél megtalálható az SV BOOST jelölés, mely a hagyományos mágneses fékkel karöltve úgy optimalizálja dobási távolságot, hogy nagyban csökkenti a dob túlpörgésének veszélyét.

Most még 5 gramm a határ a gyártók szerint. De gondolom, mindenki ismer már olyan horgászt, aki 1 grammos fejjel vagy 2,5 grammos wobblerekkel dobálva horgászik, űzi a halakat. Igyekszik tágítani a fizikai korlátokat és bebizonyítani, hogy a lehetetlen nem létezik. 

Ebben hiszek én is. Mindent ki lehet gyakorolni mesteri szintre, és a lehetetlent nem legyőzni kell, hanem megértetni magunkkal, hogy tényleg nincs olyan, hogy lehetetlen.

De…

Ez esetben mindig az vetődik fel bennem, hogy megéri-e. Megéri-e szenvedni azzal a módszerrel, ami nem arra van. Van erre jobb és könnyebb. Biztos, hogy erre kell áldozni energiát?

Biztos ez lesz az, amiben ki tud teljesedni valaki? Biztosan kellenek azok a sikertelen napok, amik a kedvünket is elvehetik a horgászattól? 

Ha minden nap van lehetőséged horgászni, akkor egy szerencsés ember vagy, és talán áldozhatsz is erre számomra érthetetlen mennyiségű időt. De, ha ezt nem teheted meg, mert ritkábban jutsz ki egy pecára, akkor hallgass rám. Illetve nem rám, azok tapasztalatára, akik ezeket valóban fejlesztik arra, amire valók. Élvezd azokat az alkalmakat, amikor a természetben lehetsz, amikor hódolhatsz a szenvedélyednek. Ha költeni szeretnél a hobbydra mert megteheted, ne büntesd magad. Vedd azt amit használsz, amit ismersz, amit tudsz. Vegyél egy jobb minőséget vagy sokkal jobbat, mint addig használtál. De használd arra, amire az való. Nem hiszem, hogy ebben kell a korlátokat döntögetni. 

Ez egy nagyon érdekes téma, hosszan tudnám még ragozni pro és kontra. Megint hangsúlyoznom kell, senkit nem szerettem volna bántani, megbántani. Ha egy embernek is sikerült segítenem, a benne felmerülő kérdésekre választ adnom, már megérte. Ha van, más véleményed írd meg kommentben, hisz mi is képesek vagyunk tanulni ész érveket megérteni, figyelembe venni. Én csak a saját tapasztalatomat tudom megírni és azt tudom továbbadni.