Talán nem túlzás kijelenteni, hogy amióta az ember horgászik, azóta keresi a megoldást az általa használt eszközök finomítására. Módszertől függetlenül hamar kiderült, hogy az egyre okosabb megoldások alkalmazása növeli a halfogás – és így a túlélés esélyét. Szerencsére a társadalmunk civilizált részének már nem az élete a tét, a felszerelés tökéletesítése mégis állandóan jelen lévő igény. A halfogásnak tehát számtalan módja létezik, de mindegyik esetben döntő kérdés a kellékek állapota.
Az egyik legelterjedtebb módszer talán a horgászat (azaz a horog használat). A technika magyar elnevezése igen beszédes, hiszen azonnal sejthető: a fő alkotóelem egy (vagy több) horog. A használó és a hal között szükségszerűen létrejövő kapcsolatot pedig minden esetben valamilyen horgászzsinór biztosította – és itt kezdődtek a problémák.
„Minden változik, a lényeg nem…”
A módszer hajnalán alkalmazott zsinórok a számtalan hiba és hátrány ellenére hosszú évezredekig kiszolgálták a horgászokat. Ennek magyarázata nem túl bonyolult: egészen a közelmúltig egyszerűen nem volt jobb. Eleinte természetes anyagokat használtak e célra, és kenderből, lenből, sőt pamutból vagy selyemből fontak zsinórt. Ezek azonban tisztítást, szárítást, fokozott törődést igényeltek, és ez még néhány évtizeddel ezelőtt sem volt másként.
A jelenség nem újkeletű – egy kb. 4000 éves kép Théba romjaiból (forrás: touregypt.net)
A forradalmi áttörést a DuPont nevű, máig létező amerikai vegyipari vállalat hozta 1938-ban: megalkották az első nylonszálat, amit egy évvel később már kifejezetten horgászati felhasználásra gyártottak. Ez még nagyon merev és sérülékeny volt, de a korábban használt típusokat nagyságrendekkel megelőzte. A cég a folyamatos fejlesztések nyomán egyre jobb és a horgászatra egyre inkább alkalmas zsinórokat mutatott be, amelyek rövid időn belül átvették a természetes szálak szerepét, végül teljesen kiszorítva azokat.
A technológia fejlődése és az 1938-ban bemutatott műanyag szál sikere után számtalan gyártó kezdte meg működését, melyek különböző márkanevek alatt sorra alkották meg a jobbnál jobb zsinórokat - a horgászok legnagyobb örömére. A zsinórgyártó cégek egymással versengve igyekeztek leküzdeni az egyre több és egyre komolyabb szakmai felkészültséget igénylő feladatot, aminek következtében ma már tényleg olyan termékeket emelhetünk le a boltok polcairól, amelyek minősége nem sokkal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. A hibátlantól ugyan még mindig messze állnak, de létrejött a „láthatatlan zsinór”, az addigi szakítószilárdság sokszorosát sikerült elérni, a kopásálló bevonatok rendkívüli időtállóságot eredményeztek és a zsinórok szignifikánsan egyre kevésbé befolyásolják a dobástávolságot. Egyvalami azonban nem változott az ezer éves selyemszál, a DuPont első zsinórja vagy az idén fejlesztett csúcstechnológiás termék esetén: egyik sem szereti, ha csomót kötnek rá. Az ún. csomótűrő képesség maximalizálása továbbra is fejfájást okoz a gyártóknak, a probléma valójában máig fennáll.
Zsinórkímélő eszközök 1938-ból – a számítógép, az atombomba vagy a C-vitamin korából (forrás: horgaszat.hu)
Az egyik legjobb minőségű monofil zsinór – még mindig „csak” 96% (forrás: halcatraz.hu)
Ha tudsz jobb megoldást, szólj!
Ha létezne a tökéletes végszerelék, az biztosan kötésektől mentes volna és egy egyrészes bot végén helyezkedne el. Az utóbbi ugyan már elterjedt eszköz, de a csomókat megalkuvás nélkül nem igazán lehet helyettesíteni. Magától értetődik, hogy a horgot, kapcsokat, forgót, kosarat valamilyen módon a zsinórunkhoz kell rögzítenünk. Ezt mindenki a számára legjobban bevált kötéstípusok alkalmazásával és az általa ismert módokon teszi.
Mivel a tökéletes készség egyelőre nem áll a horgászok rendelkezésére, egy adott szerelék valódi terhelhetőségét így legfeljebb csak megbecsülni lehet. Számtalan tényező befolyásolhatja ezt, emellett minden egyes kötés, amit elhelyezünk zsinórunkon, ront ezen az értéken. A csomók jelenlétét így kényszerűségből el kell fogadnunk.
Természetesen kiváló támpontot nyújthat számunkra a termék csomagolásán látható tájékoztatás. Minden gyártó feltünteti az adott termék hosszát, átmérőjét, szakítótömegét, egyéb jellemzőit (bevonat, süllyedés, stb.), esetenként a csomótűrést. Ehhez képest általános jelenség, hogy a legtöbb horgász kizárólag „szakítótömeget vásárol” (tévesen szakítószilárdságnak gondolva azt), és nem mérlegeli a többi tulajdonságot, melyek legalább annyira fontosak.
A megadott értékek legtöbbjét vizsgáljuk a többivel összevetve és úgy, hogy azok legfeljebb hozzávetőlegesek, hiszen nem tudjuk, hogy a zsinór milyen körülmények között produkálta azokat, ill. számítsunk rá, hogy sok gyártó csal. A legjobb, ha minél több márka termékét ki tudjuk próbálni, és a saját tapasztalataink szerint választjuk ki a számunkra legmegfelelőbbet. Ez minden feltüntetett adatnál többet ér. Azt pedig vegyük tudomásul, hogy a legegyszerűbb horgászfelszerelés összeállítását sem úszhatjuk meg csomókötés nélkül.
Miért olyan nagy dolog ez?
A probléma gyökerét az adja, hogy egy többszáz méteres, teljes hosszában állandó, de rendkívül kis keresztmetszetű szálra lehetetlen csomót kötni anélkül, hogy az ne befolyásolja negatívan a számunkra fontos tulajdonságait. Márpedig a végszerelékre annak elkészítésekor legalább egy – a horgot rögzítő – csomó biztosan kerül. A csomó pedig – fajtájától függően különböző mértékű – feszültséget okoz az adott szakasz tizedmilliméterekben mérhető keresztmetszetében, ami a szerelékünk teljes egységét meggyengíti. A jelenség gyakorlatilag elkerülhetetlen, azt legfeljebb csak mérsékelni lehet.
Egy lánc erejét mindig a leggyengébb szem határozza meg, és biztosak lehetünk abban, hogy az mindig a legfontosabb pillanatban adja meg magát. Hiába tartjuk a kezünkben a legjobb botot a legdrágább orsóval, azon pedig a horgászboltosok által javasolt zsinórral, ha az egész felszerelésünket tönkreteszi egy kb. 2mm-es alattomos ellenség, a rosszul megkötött csomó. Ne feledjük, mindig az a legnagyobb hal, amelyik elment, és ez sokszor bizony ilyen apróságokon múlik. Legtöbbször automatikusan a zsinór minőségét becsüljük alá, és nem vesszük figyelembe azt a számtalan tényezőt, ami okozhatta a balszerencsét. (Ez az esetek nagy többségében a hibás csomó.)
Sok esetben megfigyelhető, hogy a zsinór nem is a csomónál, hanem attól néhány cm-re szakad el. Ebből arra következtethetünk, hogy a kötözéskor nem voltunk elég körültekintőek, a csomó meghúzásakor meggyengítettük a zsinórt.
A csomók kötése egyszerű mozzanatnak és könnyen tanulhatónak tűnik, ezért a legtöbb horgász nem fektet nagy hangsúlyt ezek készségszintű elsajátítására. Pedig igen sokszor meg kell kötnünk ahhoz, hogy minden alkalommal hibátlan legyen a végeredmény.
Megmaradó csomótűrés százalékosan egyes kötéseknél (forrás: Pinterest)
Ez csak néhány jótanács, amit ha megfogadunk, jelentősen csökkenthetjük az esélyét annak, hogy halat veszítsünk. Természetesen ezeken kívül még számtalan tényező van, amit itt nem említettünk, de befolyásolhatják a zsinórunk állapotát (időjárás, UV sugárzás, vízszennyezés, stb.).
A nyilvánvalóan elérhetetlen cél az, hogy a zsinór a laborkörülmények között produkált eredményeket a vízparton is hozza. De ha a magunk részéről mindent megteszünk ennek érdekében, akkor nem ez lesz a felszerelésünk leggyengébb láncszeme és nem kell az elszalasztott halakat rekordlistásnak hazudnunk.
Nagy Sándor elvágja a gordiuszi csomót (Jean-Simon Berthélemy 1743-1811)
Jónéhány olyan kötésfajta létezik, amely elterjedt a horgászat tevékenységével kapcsolatosan.
Horgászként főleg a végszerelék összeállítása során találkozhatunk a feladattal. Fontos, hogy képesek legyünk a horgot stabilan a zsinórunk végére kötni, legyen az füles vagy lapkás kialakítású. Ennek jelentőségét nem kell részletezni.
Ha pergetünk, a műcsalit köthetjük direkt módon, vagy kapocs, esetleg forgó közbeiktatásával. A műcsali gyors cseréjét és nem utolsósorban a kötés helyettesítését teszi lehetővé számunkra a csomómentes kapocs, ami kis gyakorlás után igen hasznos kiegészítőnkké válhat.
Tudnunk kell, hogyan kössünk össze két zsinórvéget. Erre is számtalan módszer létezik. Más a helyzet, ha eltérő típusú vagy átmérőjű, esetleg anyagú zsinórokat szeretnénk összekötni.
Nem árt, ha legalább a hajózás kötelező alapcsomóit is ismerjük. Igen nagy szolgálatot tehet számunkra ez a tudás, ha egyedül horgászunk csónakból.
Természetesen mindez csak a jéghegy csúcsa és a sort a végtelenségig lehetne folytatni, így álljon itt még néhány segítség a végére.
https://www.netknots.com/fishing_knots/all_fishing_knots
https://www.animatedknots.com/complete-knot-list
A legfontosabb típusok itt is megtalálhatóak:
https://www.halcatraz.hu/blog/2013/07/04/horog-kotesenek-praktikai
Videók százai a témában:
https://www.youtube.com/results?search_query=fishing+knots
Jó pecát!
