A legtöbb, horgászatot nem ismerő embernek a horgászat az horgászat. A pecabot, a horgászathoz szükséges bot és a többi hozzá való felszerelés is oly egyforma. Be kell dobni, ráharap a hal és kész is, megvan. Pedig a horgászat nem csak egyféle lehet. Máshogy horgászunk télen, mint nyáron. Megint máshogy folyóvízen, tóban vagy tengerben. A halak fajtái is másfajta bánásmódot, etetést, etetőanyagot és horgászfelszerelést igényelnek. Ezeken kívül is többféle horgászmódot különböztethetünk meg.
Horgászat és horgászat között is nagyon sok eltérés lehet
Például két ilyen, teljesen eltérő horgászirányzat a bojlis horgászat és a feeder technikás horgászat. Több, jelentős különbség van a kettő között. Mostanában a legnépszerűbbek és a legdinamikusabban fejlődő horgászmódok.
Mai cikkünk a jelentős eltéréseket, felszerelést mutatja be a laikusok vagy kezdő horgászok számára.
Első és legfontosabb különbség abból adódik, hogy a bojlis horgászat hosszabb időtartamra készülő horgászat. Nem ritka a 24 órás vagy akár 3-4 napot is igénybe vevő pecázás. Sok előkészítést igényel és speciális eszközöket, botot, orsót, bottartót, etetőanyagokat, csalit és teljes felszerelést. Más a technika és jelentősen nagyobb halakra, nagyobb tóra találták ki.
A feeder felszerelést ehhez képest gyors, rapid horgászathoz fejlesztették ki, használják leginkább.
Az etetőanyag, a zsinór is nagy különbséget mutat, a csalik és megfogandó halak mérete mellett. A feeder horgászat kisebb halakra koncentrál leginkább, 10 kg alatti pontyra, keszegre. Ellenben a bojlis horgászat inkább 10 kg fölötti példányokra, mondjuk, tokhalra megy.
Léteznek kifejezetten bojlis tavak. Ezeken a bojlis tavakon csak ez a fajta horgászat a megengedett. A kisebb halakat leszelektálva, csak a nagyobb halakra mennek a horgászok ennél a horgászatnál. Amit úgy érnek el, hogy az etetőanyag lényegesen darabosabb, a használt csalik jóval nagyobbak a szokottnál. Érdemes figyelmet fordítani a kiválasztott tó szabályzatára, mert nem mindenhol engedélyezik az etetőanyagot. A legtöbb helyen bojlival és pellettel valósulhat meg az etetés. A bojli nagysága, felépítése kielégíti a nagy pontyok igényét, ezért olyan hatékony ehhez a halfajtához.
A bojlis horgászat egy rendkívül szerteágazó, nagyon sok fajta végszereléket és horgászati módszert tartalmazó horgászatfajta. Variációk és az ehhez kapcsolódó eszközök végtelenek szinte. Érdemes egy kezdő bojlis szettet beszerezni hozzá és kérni egy tapasztaltabb horgász véleményét, segítségét.
A bojlis horgászat legfontosabb eleme a bojlis bot. A botok tekintetében távdobó bojlis botok, behúzós bojlis botok, csónakos botok, 2,70 m-től 4,20-ig terjedő méretben kaphatók. Létezik kéttagos, három, négytagos (Daiwa Ninja bojlis bot) változatban is.
Ezek a botok lényegesen merevebb botok a szokottnál, ebből kifolyólag a damil is vastagabb, amit használunk rajta. Illetve mivel nagy halakat akarunk horogvégre csalni vele, így a horog és a csalik mérete is nagyobb.
Lényeges a horgászathoz a rodpod (a stabilitása a botoknak igen fontos), a bottartó állvány. Bármilyen körülmények között lehet használni, ha nem tudunk esetleg leszúrni bottartót, mert kemény a föld, beton vagy stég van. Fontos eleme a bojlis horgászatnak a kapásjelző, azaz swinger. Ilyen például a láncos swinger. Azért fontos, mert ezek a botok, merevebbek és így a hal minden apró mozdítását jelzik. A swingerek súlyozhatók, plusz súlyokkal a szél miatt. A merev karú swingeren egy csúszó súly van ebben a segítségünkre. Az elektromos kapásjelző mellé swinger használata is szükséges hogy az ejtős kapást is észleljük, az elektromossal csak a húzós kapást vesszük észre.
Végszereléket tekintve, nagyobb horgot használunk 8-tól lefele, a kifogni vágyott halak méretétől függően. Ha még nagyobb halakra megyünk, mondjuk tokhalakra, akkor akár 2-s horogméret is szóba jöhet.
Elhagyó szereléket kérnek a legtöbb helyen. Ezen belül a helikopterszerelék az egyik legnépszerűbb. A másik népszerű szerelék a pasztázható ólom. Ezt többnyire dobásos technikára alkalmas. Úgy néz ki, mint egy etetőkosár, csak gubancgátló szára is van. Az ólom maga bordás, így úgynevezett etetőanyag pasztát lehet köré gyúrni.
A 14 mm-től a 30 mm átmérőig, lebegő, süllyedő bojlik, etetőnek nagyobb szemű pellett, főzött vagy erjesztett magvakat (az évszaktól függően), felezett etető bojlit, őrölt bojlit, különböző aromákat használnak, stick mixeket, PVA hálóba vagy tasakba töltve. Ezt általában bojlis dobós technikához használják, de többnyire nagyobb kiterjedésű tavakon, behúzós pecán. Léteznek külön etetőhajók is az etetéshez, de spombrakéták, dobócsövek is.
A csali felkínálás történhet hajszálelőkére fűzve, fűzőtű segítségével, PVA szalagra fűzve, menetes csali tüskére feltekerve is. Ahol sok kagyló van, ott szoktak még használni ólombetétes kagylóálló leadereket is. A bojlikat többnyire stopperral rögzítjük. Ezekből is van különböző méret, szín, forma.
A feeder horgászat teljesen eltér a bojlis horgászattól. Lényegesen egyszerűbb. Napjaink legnépszerűbb, legdinamikusabban, leggyorsabban fejlődő horgászmódszere. A leghatásosabb egyébként a folyókon is ez a horgászat. Általában keszegek, kisebb méretű pontyok megfogása a fő cél és a minél rövidebb idő alatt kapás elérése.
A feeder botoknál minden esetben a kapást a feeder bot spicc figyelésével vesszük észre. Mivel ezek elég lágy, hajlékony botok, viszont jól terhelhetőek, ezért nem szükséges külön kapásjelző használata. Kivéve éjszakai horgászatnál, ott szoktak világítópatron kapásjelzőt a spiccre erősítve használni.
Dobósúlyban lehet kapni a feeder lágy botoktól kezdve a 20 gr-tól egészen a folyóvízi 350 gr dobósúlyú feeder botig többfélét is. Méretileg vannak csónakos feeder botok 2.70-től egészen a távdobó 4.20-s méretig. Bár a 3.90-s, 4.20-s botokat leginkább már methodfeeder technikához használják.
A versenyhorgászatban is a hagyományos feeder végszerelék az engedélyezett általában, aminek csúszónak kell lennie. A csúszó szerelék az jelenti, hogy a kosarat fölülről nem szabad megütköztetni. Ha véletlenül szakad, a hal gond nélkül el tud úszni, nem fogja magával hurcolni az ólmot vagy az etetőkosarat. A feeder előke hossza minimum 50 cm kell, hogy legyen. Folyóvízen is ez a legideálisabb. Fluorcarbon zsinórral szokták az előkét kötni, ez egy víztiszta, átlátszó zsinór. Itt a legtöbb esetben magára a horogra tűzzük a csalit. Hajszálelőke vastagsága szokott lenni a leggyengébb láncszem a végszerelékben. Ha a hal viszi, beszakad, akkor az szakadjon. Feeder horgászatban zsinórt a 0.14-tól egészen a 0.18-ig szoktak használni. Ha kezdő feeder horgász vagy, nyugodtan választhatsz vastagabb zsinórt. Horogméretre nézve a kisebb horgok használatosak, 12-18 horogméretig többnyire. A keszegezéshez pedig a még kisebb horgok. Közbe szoktak iktatni gubancgátlót, ez lehet műanyag. Viszont a versenyeken nem megengedett, ott minimum 13 cm hosszú sodrott gubancgátlót kell készíteni. Ez természetesen azt a célt szolgálja, hogy dobás közben ne keletkezzen gubanc.
Etetőkosárként, az úgynevezett openend kosarakat használjuk. A folyókhoz körmös etetőkosarat, tavakhoz köröm nélkülit. A kosár különböző súlyú, méretű, formájú (téglalap, kör alakú, alagút), háromsoros, hatsoros, hét soros változatban kapható. A legelterjedtebb talán a kör alakú.
Csalik tekintetében gyakori az élő csali, mint a csonti, pinki, giliszta, szúnyoglárva. Sokszor csemegekukorica is használatos. Az etetőanyagba használunk fojtott vagy élő csontit, főtt magvakat, kukoricát is. Azt töltjük az openend kosár belsejébe, amit két oldalról lezárunk etetőanyaggal.
Feeder horgászat és bojlis horgászat között több lényeges eltérés tapasztalható, a cél viszont ugyan az, egy kellemes horgászat.
