Régen volt, de imádtam minden pillanatát..........
Valahogy 40 év felett az ember szívesen sztorizgat, egyre gyakrabban mesél a múltról. Egy Shimano SW pergető orsóról olvastam, arról akartam memo-zni a kollegáknak, de elkalandozott a gondolatom. Leültem a gép elé, és egy régi történet jutott eszembe. Így gondoltam megosztom veletek.
Az idő a bolt nyitás körüli időszak. Tehát 2004 év vége vagy 2005 év eleje. Sajnos pontosan nincs már meg. A neveket kihagynám a sztoriból, a lényeg, a tanulság, ez esetben a nevek nem fontosak. 2004-ben jó néhány beszállítóval egyeztettem, olyan igazi „kicsiként”. Nem ismertek, de el nem utasítottak, hisz a portékájukat akartam árulni. Senki nem tudta megmondani, mekkora volumenről lehet majd szó. Volt, aki látott bennünk fantáziát, volt, aki nem. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy olyan is volt, akihez ragaszkodtunk, de nekünk kellett elengednünk. Sajnos a magyar piac teljesen más irányt vett, és egyre kisebb lett a kereslet a márka termékei iránt. Szerettem a márkát, tettem érte, de fel kellett ismerni a helyzetet. 3-4 év után kilistáztuk a választékunkból.
De vissza az eredeti gondolatmenethez, volt egy beszállító, akivel bár sosem találkoztam, nagyon kedveltem. Nevezzük ebben a történetben S-nek, ha már itt van előttem ez az SW orsó. Hihetetlenül
jól olvasta a piacot, szinte előre látta a változásokat. Annyira jó tanácsai voltak, hogy egyre többször kértem ki a véleményét. Próbáltam elérni, hogy jöjjön el hozzánk Nyíregyházára, élőben had mutassam meg neki az elképzeléseinket. Ha kell, segítsen jobbá tenni a Halcatraz Horgászboltot.
Gondolom, te olvasó, szintén ismersz ilyen típusú embert, ott, azon a területen, ahol vagy amiből élsz. Gondolom egyet értesz velem abban, hogy egy ilyen emberrel jó beszélgetni, igazán jó társaság. Ez azóta számomra is bebizonyosodott.
A lényeg a történet szempontjából, hogy egyszer csörgött a telefonom, és közölte S, hogy személyesen lehozza nekünk a rendelésünk utolsó részletét. Naaa, ő is kíváncsi egy keleti nagy tervű horgászboltra. Kár lett volna azt hinni, hogy a két szép szememért utazik el ide a viharsarokba. Párommal és társammal, aki ugyanazon személy, vártuk S érkezését.
A város legjobb helyén, egy kisebb vagyonért vásárolt üzlethelység nem meglepő módon, tetszett a fiatalembernek. Na nem tolta túl a vendégeskedést. Egy bő félórás kedélyes, de tanulságos beszélgetés után közölte, hogy azt kapta, amire várt, és borzasztóan fogja élvezni a haza vezető utat. Széles mosollyal közölte, hogy több „érdeklődő” hívást is kapott az ide vezető úton. Meglepetésemre, már felkeltettük néhány horgászboltos figyelmét. Hogyne keltettük volna, hisz mindenki szeret az információ birtokába lenni, a konkurensekkel kapcsolatban. Őket majd mind visszahívja.
Természetesen megkérdeztem tőle, hogy kell e az a visszahívás. Az a vigyor, és az a válasz a mai napig megmaradt bennem, hisz még most is mosolygok, amikor ezt írom:
Persze, hogy kell! Ne aludjanak nyugodtan. Nem mondok én semmi valótlant, csak azt, amit láttam. Csak azt mondom, hogy készüljenek, mert ezeknek itt Nyíregyházán nincs benne sok az üzletbe, csak mindenük! – és nagyon mosolygott.
Miért írtam le ezt a sztorit? Talán mert én sem értettem akkor még, hogy mit is értett ez alatt S. Ma már tudom. Nem engedhettük meg azt, hogy ne tudjuk felépíteni, működtetni azt a horgászboltot, amit megálmodtunk. Rengeteg munkával, kitartással és küzdelemmel. Eljutottunk ide, a nem is tudom hányadik lépcsőfokra. Írhatnék ide marketing szöveget bőven, hogy milyen jók vagyunk, milyen nagyratörő terveink vannak még. De annyira imádom ezt a sztorit, hogy nincs szívem elrontani. Sok olyan embert ismertem meg, akiknek nagyon kedvelem a társaságát, és valószínűleg sosem találkoztam volna velük, ha nem a horgászfelszerelés kereskedelembe sodor az élet.
