Ha jön a nyár, családok ezrei indulnak hosszabb-rövidebb nyaralásra. Nagyobb tavaink népszerű célpontok, a kikapcsolódás számos lehetőségét kínálják. A horgász ember pedig különösen szeret vízparton nyaralni, a hullámokon játszó fényekhez szokott szeme, a vízparti illatokat ismerő orra alig tud szebbet elképzelni. A susogó nád, a békák, vízimadarak hangjai nyugtatják leginkább a megfáradt horgász idegrendszerét, mégis valami új felfedezésének lehetőségét kínálja egy vízparti nyaralás. Csak egy probléma merül fel. Rövid idő elteltével elkezd viszketni a tenyere. Hú, de jó lenne itt egy kicsit horgászni!
Én is így jártam, de előrelátó voltam és a Velencei-tavi nyaralásra belegóztam a kocsiba egy leminimalizált horgászfelszerelést. A következő sorokban az itt szerzett élményeimet és tapasztalataimat szeretném megosztani azokkal akik hasonló cipőben járnak.
Először is fontos megjegyezni, hogy nem vagyok profi horgász, tehát nem célom egy átfogó ismertető írása, inkább kedvcsináló egy átlaghorgásztól egy átlaghorgásznak.
Neten össze lehet szedni pár infót, én is ezzel kezdtem. A Mohosz Velencei-tó facebook oldalt javaslom, ahol a Halőri tapasztalatok bejegyzésekben hetente aktuális információkat kapunk a fogásokról, aktuális telepítésekről.
A horgászhely kiválasztása ismeretlen vízen nem egyszerű, főleg egy ekkora tavon. A Mohosz Agárdi Horgásztanyán elméletileg lehetőség van csónakbérlésre. Remek lehetőség, de én nem éltem vele, így a parti horgászattal foglalkozom a továbbiakban.
A Balatonhoz képest a Velencei-tó partja kevésbé van beépítve, sokkal nagyobb eséllyel találunk itt parti horgászhelyeket. A műholdképet szemlélve elsősorban a kikötőket néztem ki magamnak. Szállásunk Velencén volt, így megérkezést követően a közeli kiszemelt helyeket kezdtem bejárni. A napi többszöri, romantikus sétának álcázott terepbejárás hasznos volt. Először is az általam kiszemelt helyek jónak tűntek, hiszen a helyi nyugdíjas pecások is ott ültek, mégpedig csoportosan. Aztán eszembe jutott amit valahol olvastam talán korábban, miszerint a helyi öregek által horgászott helyek egy nagy vízen eredményesek lehetnek, mert a folyamatosan etetett pályára oda szoknak a halak. Ezt a gondolatot tovább erősítette, a strandolást imitáló mederfeltérképezés. A kiszemelt horgászhely melletti strandon a vízben haladva sekély iszap volt, szinte kemény fenék, majd a mélyebb, kb 1,5m mély vizet elérve egészen mély iszap volt. Az ide bedobott kosár elsüllyed, gondoltam. A helyiek által etetett helyet pedig a halak már biztosan kifürödték, nem lesz olyan mély az iszap. Tehát megvan a horgászhely.
Egy medium feeder és egy picker botot vittem magammal. A végszerelék a feederen egyszerű bordás kosár, vékony, talán 0,08-as fonott előkén 10-es horog. A pickerre tört gubancgátlós szerelék került. Az etetőt nem komplikáltam túl, gondoltam a helyi öregek biztos valamilyen olcsóbb, egyszerű kaját használhatnak csemegekukoricával, ezért pörkölt magvas natúr etetőt kevertem amibe ízesítetlen csl került és konzerv csemegekukorica, plusz néhány szem csonti.
A horgászatra egy délutánt és a következő délelőttöt tudtam szánni, majd az azt követő napot. Eljött a várva várt nap, délután 5 óra körül elfoglaltam a horgászhelyet, bekevertem az etetőt, majd hamar jött az első dobás. Rajtam kívül akkor épp nem horgászott senki, a távolságot variáltam, gondoltam ha valahonnan fogok halat, akkor azt a távolságot kezdem fixen dobálni.
Túl sokat nem is kellett várni, egy tenyeres dévér volt az első vendég, akit számos társa követett. Csali először csonti volt, aztán váltottam csemegekukoricára amivel valamennyire szelektálni lehetett a méretet. Sokszor lopták el a csalimat a halak, ezért fokhagymás gumikukoricát tettem fel, ami jó döntésnek tűnt, több halat tudtam megfogni.
Örültem, de csak dévéreket fogtam, szerettem volna egy Velencei-tavi ponttyal is találkozni.
Viszont a nap lement, a szúnyogok támadásba lendültek, ezért elkezdtem pakolni. Már mindent elraktam, csak a picker volt benn, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy karikában van a bot. Végre egy jobb hal! Nem volt nagy, alig lehetett több egy kilónál, de harcias volt és a pickerrel különösen nagy élmény volt a fárasztása. Soha rosszabb befejezést!
Másnap hajnalban visszatértem a helyre, nemsoká megérkeztek a helyi öregek is. Próbáltam figyelni a dobástávot és kb olyan messzire dobáltam mint ők. Az eredmény meg is lett, néhány óra alatt két kisebb ponty került partra a keszegek mellett. Persze lehet mondani, hogy nem nagy szám, de egy ekkora vízből nulla tapasztalattal nem is olyan rossz, nyaralós rapid pecának pedig kifejezetten jó volt.
Következő nap egy másik kikötőben próbáltam szerencsét, a stratégia hasonló volt, ahogy az eredmény is, két kisebb ponty a keszegek mellett. Ebbe a nyaralásba ennyi fért. Nagyon jó élmény volt és már alig vártam a következő nyaralást.
A történet így kerek is lenne, de meg kell említenem a következő nyarat. Alig vártam, hogy újra horgászhassak a Velencei-tavon, és bár kevesebb időt tudtam horgászatra szánni, nem bántam, gondoltam tudok én már itt pontyot fogni... Talán mondanom sem kell, nem így történt. Még szerencse, hogy kissé szeles, borongós idő volt, így lehet az időjárásra fogni. :)
Összefoglalva számomra a Velencei-tó egy remek horgászvíz. Gazdag keszegállománya és a folyamatosan telepített kisebb pontyok némi szerencsével jól foghatók, de akadnak benne nagyobbak is, aki több időt tud rászánni, annak jó kis kihívás. Ha pedig nincs kapás az sem tragédia, hiszen a gyönyörű táj kárpótol mindenért.
Remélem sikerült egy-két sporttárs kedvét meghozni egy kis nyaralós Velencei-tavi horgászathoz.
