A lazacot eddig a szuperegészséges halak közé sorolták, szív, a vérkeringés, vagy bizonyos gyulladásos megbetegedések megelőzője volt, ám az ember által okozott szennyezések súlyos következményekkel járnak a halak húsát illetően is.
A lazacokban egyre több a mérgező anyag, köztük dioxin és más egyéb anyagok, melyek növelik a rákos megbetegedések számát, és főleg kismamákra, vagy serdülőkre veszélyes. Hogyan jutottunk idáig? Meglehet a fenyegetettség fennáll már egy ideje, környezetünk szennyezése egyidős az emberiséggel. Az eddig rendkívül egészségesnek tartott lazachús hirtelen pálfordulásának eltitkolása mindenképpen pénzügyi előzményekre vezethető vissza. A főleg Norvégiában őshonos faj hatalmas bevételi forrást jelent az országnak, hiszen a világ lazacfogásának 60%-át ők fedezik.
Az eddig kiszivárgott hírek, hogy gond lehet a lazac húsával, nem voltak elég erélyesek ahhoz, hogy változást idézzenek elő, de lehet nem is szerették volna. Egy 2006-ban megjelent cikkben például közölték, hogy a legjobb, ha hetente csak egyszer fogyasztunk lazacot, ám ezt máig nem tartották be. 2011-ben történt egy hasonló óvaintés, amikor a skandináv ország Egészségügyi Minisztériuma mértékletességre intette a lazac-kedvelőket. Amíg azonban a lazac fő export cikk lesz, addig az Oslói Halászati Minisztérium biztosan nem lesz hajlandó megosztani a külföldiekkel a nemrégiben felfedezett negatív eredményeket. Dr. Anne-Lise Bjorke Monsen, a kutatócsoport egyik tagja szerint: „ A tenyésztett lazacokban található szennyeződések kártékonyan befolyásolják a magzatok agyának fejlődését, és összefüggésbe hozhatóak az autizmussal, a hiperaktivitással, vagy akár a születendő gyermek intelligencia-hányadosának jelentős csökkenésével. Sőt azt is tudjuk, hogy a szennyezett lazacnak negatív hatása van az immunrendszerre, a hormonháztartásra és a metabolizmusra, az anya a szoptatással továbbadhatja e káros hatásokat előidéző anyagokat a csecsemőnek.”
