Ismételten egy újabb remek kutatás egyenesen Berlinből. A Humboldt Egyetemen azt vizsgálták meg, hogy pontosan mi befolyásolja a halak túlélési esélyeit. A kutatás azt mutatta be, hogy néhány levegőn töltött szárazföldi perc után a halak hány százaléka marad életben.
A berlini egyetem kutatói a 45 cm alatti süllők túlélését vizsgálták meg. A vizsgálat során a süllőket különböző ideig szabad levegőnek tették ki, utánozva ezzel a horgászat során kifogott halak szabad levegőre kerülését. Összesen 144 halat vontak be a kísérletbe és négy különböző csoportban vizsgálták azokat. A halakat 1 perc, 2 perc, 3 perc és 4 perc időtartamra emelték ki a kísérleti kádakból, majd megvizsgálták a kiemelés hatását. A vízbe visszahelyezett halak esetleges pusztulását több tényező is befolyásolta: például a vízhőmérséklet, a halak nagysága, az esetleges sérülések mértéke.
Megállapították, hogy a szabad levegőn eltelt idővel egyenes arányban emelkedett az elpusztulás veszélye, bár ez valószínűleg nem nagy újdonság. Azonban az, hogy a rövidebb-hosszabb időközökre kiemelt süllők között a pusztulás mértéke nagyobbnak bizonyult a kisebb méretű egyedeknél, igazán érdekes fejlemény.
Mindezek ismeretében, ha méreten aluli süllőnél mélyebben akadt csalihalas horgunk, nem szerencsés horogszabadító után nyúlni és perceket tölteni a horog visszanyerésével, hanem ilyen esetben ajánlottabb a vízből ki sem emelni a kis süllőt, és úgy elvágni a szája előtt a zsinórt, ekkor jobb a túlélési esélye. Természetesen mű csalik használata esetén ez nem ajánlott, ott mindenképpen gyorsan és óvatosan távolítsuk el csalinkat, és haladéktanul helyezzük vissza a méreten aluli süllőt a vízbe.
A fentihez hasonló vizsgálatokat végeztek az USA-ban is a kifogott és visszahelyezett süllők túléléséről és a következő érdekes eredményeket kapták:
