A kevés vendég, aki halat rendel, leginkább olyan halat eszik, amelyben nincs szálka.
A balatoni nyaralás alkalmával a hal fogyasztás kissé megemelkedik, ugyanis az emberek szívesen esznek a parti büfékben hekket. Leginkább azért kedvelik, mert nincs benne szálka, de ha kipróbálnák egyszer a ropogósra sütött keszeget, igencsak meglepődnének, hogy mennyivel finomabb.
A horgászok és halászok csak „szeméthalnak” nevezik, ugyanis a nemes halakkal szemben, mint amilyen a ponty is, nem esik méret- és mennyiségkorlátozás alá, így annyit viszünk haza, amennyit csak ki tudunk fogni.
A fogyasztók részéről nagy az ellenállás a szálkás halakkal szemben, így az állami balatoni halászati cég egykori vezetője megpróbálta betelepíttetni a latin-amerikai térségből származó tilápiát mely nagyon hasonlít a keszegre és emellett még szálkamentes is. Ezzel egy időben egy másik betelepített fajta az angolna tonnaszám pusztulni kezdett, óriási kárt okozva pénzben és presztízsben egyaránt.
A keszeggel csak annyi lenne a dolgunk, hogy sűrűn beirdaljuk és ropogósra sütjük, a hekkel viszont nincs ilyen macera, ezért is kedvelt annyira a büfések körében, továbbá nagyobb árréssel lehet eladni. Bár a keszeg nem drága, de később még az lehet, ha nagyobb lesz rá a kereslet, erre viszont jó esély van, ugyanis ízletesebb, mint a hekk, és aki legalább egyszer kipróbálja, a későbbiekben is megmarad ennél a halnál.
A keszeget ismertessük meg a barátainkkal, a rokonainkkal, az ismerőseinkkel, továbbá keressük a büféseknél is, ha pedig látják, hogy van rá igény akkor lassan, de biztosan áttérnek erre a halra a hekk árusítás helyett.
