A ragadózó halak két fajtáját ismerhetjük meg az alábbiakban, amelyeket igen eseménydús módon foghatunk ki. A horgászat során nincs is szebb pillanat, mint mikor kifogunk egy méretes rablóhalat.
A domolykóval síkvizekben is találkozhatunk, de a leggyakoribb lakóhelye a hegyi- és dombvidéki folyókban van. Megnyúlt alakja van, ami oldalról inkább lapított hatást kelt. A testhossza átlagosan 20-30 cm, de ha szerencsénk van, akkor akár egy 50 cm hosszúságú példány is a horgunkra akadhat. Falánk természete van, és mellé még mindenevő is. A gyümölcsöket és a magvakat is kedveli, de a férgeket, rákokat, csigákat, a vízre hulló rovarokat, növényi részeket és az algákat sem veti meg. A fiatalabb egyedek csapatokba verődnek, míg az idősebbek magányosan élik életüket.
Egész évben horgászhatunk rá, hiszen télen nem mindegyik példány vermel, viszont óvatossága és fürgesége miatt nem könnyű kifogni. A legfontosabb a horgászatánál, hogy az évben különböző időszakokat különböztethetünk meg a csalik szempontjából. Egész évben használhatunk gilisztát és csontit, de a gyümölcsök érési időszakában a cseresznyével, szederrel, málnával és a többi termesztett és vadon termő bogyós gyümölccsel igen nagy sikereket érhetünk el. A tavaszi és nyári, esetleg még a kora őszi időszakban alkalmazhatjuk a szárazföldi és vízi rovarokkal való beetetést, így elérjük, hogy a domolykó felfigyeljen a csalinkra, később pedig ráakadjon a horgunkra. Télen viszont érdemes a félig befagyott víznek a mélyebb rétegeiben próbálkozni csontival és állati belsőségekkel, esetleg élő kishallal. A domolykó horgászata a türelemről, a megfelelő csali és technika kiválasztásáról szól, ha ezeket mind tökéletesen elsajátítjuk, akkor nem lesz hiányunk a nagy fogásokból.
A harcsát mindenki ismeri, és véleményem szerint a ponty mellett az egyik legismertebb halfajta. Magyarországon minden olyan folyóban és állóvízben egyaránt megtalálható, ahol bedőlt fa, kőrakás, vagy akármilyen búvóhely található. Pikkelytelen bőr, nagy fej, a felső ajkán két hosszú, míg az alsón négy rövidebb bajusz jellemzi a kinézetét. A száját szélesre ki tudja nyitni, melyben sok apró tűhegyes, kissé visszahajló fog található benne. A szemei bár kicsik, de annál élesebben lát velük. A vizek szennyezését jól viseli, ugyanis az oxigénigénye alacsony. A fenék közelében él, többnyire csoportban, melynek száma 5-20 fő között is mozoghat. Rablásait leggyakrabban éjjelente, vagy szürkületkor végzi, leshelyéről támadva. Falánk ragadozó hírében áll. A kisebb példányai piócákkal, rákokkal, puhatestűekkel, halakkal táplálkoznak, míg a nagyobbak kétéltűeket, a vízbe merészkedő kisebb emlősöket és vízimadarakat zsákmányolják be. Mivel leginkább éjszaka aktív így ebben az időszakban a legnagyobb arra az esélyünk, hogy egy méretes példánnyal gazdagabbak legyünk.
Hazánkban nemes halként tartják számon, ezért méret korlátozás alá veszik. A 80 cm alatti halakat tilos kifogni május 2. és június 15. között. Az év további részében az 50 cm feletti példányok horgászata a megengedett, viszont vizenként eltérő mennyiségi korlátozás alatt áll.
Az eddigiekben bevált technikák a fenekezés, a pergetés és a kuttyogatás. A harcsa átlagosan 20-50 kg között mozog, viszont találkozhatunk 100 kg-os példánnyal, míg a hosszúsága akár 3-4 méter is lehet. A méretei alapján igen nagy erőkifejtésre van szükségünk, hogy ha ki akarjuk fogni, viszont a végeredmény megéri, már csak azért is, hogy egy jó harcsapaprikást készítsünk belőle.
