Mivel táplálkozik a hal? Jelen esetben egy nagyobb méretű édes vízi halra gondolok, mondjuk harcsára. A kérdésemre a válasz pedig az, hogy kisebb halakkal, moszatokkal, ilyesfélékkel. Legalábbis optimális esetben.
Egy valamire való horgász akkor zárja nyugodt szívvel a napot, ha büszkén eldicsekedhet azzal,hogy ő akasztotta horogra a legnagyobb halat. De mi van akkor, ha az a bizonyos hal akár egy embernél is nagyobb? Ebben az esetben komoly veszélyt jelenthet, és könnyedén átveheti az irányítást. Az áldozatnak tűnő félből, a halból, prédából pillanatok alatt véres támadó válhat.
Hazánkban sajnos nem ismeretlen a hal támadások fogalma, ám talán nincs mindenki tisztában a valós veszéllyel. Éppen ezért cikkemben egy olyan balesetet mutatok be, amely elrettentő példa lehet mindannyiunk számára.
Győrtől nem messze, egy péri horgásztavon mondhatni katasztrófába fulladt egy osztrák férfi horgászata.
A harminchat éves tanár horgára akadt egy trófeának nevezhető zsákmány, egy óriási harcsa. Két óráig fárasztotta a bátor pecás, amikor úgy tűnt, végre feladta a préda. A horgász ekkor elindult, hogy saját kézzel húzza ki a mozdulatlanul fekvő állatot. De nem akárhogyan, hanem kesztyűt húzott és a zsinór mentén leereszkedett a három méter mélyen fekvő óriáshoz és megpróbálta felrángatni. Ekkor kezdődött a horrorfilmben helyt álló jelenet.
Lothar Potthoff nem járt sikerrel, ugyanis a harcsa megvadult. Így a horgász úgy döntött feladja, nehogy bajuk essék. Visszaindult a csónakhoz, és amikor már fél kézzel kapaszkodott benne, a feldühödött hal hátulról elragadta és lehúzta a víz alá. A hatalmas száj és a smirgliszerű fogak könnyedén megsebesítették Lothart, ám szerencsére az állat még időben elmenekült és nem okozott maradandó sérülést.
A bátor pecás mondhatni épségen ért partot, ahol kimerülve mesélte el az esetet a partról figyelő társainak.
Nagyon fontos, legfőképpen ilyen esetben, hogy ne egyedül induljunk útnak, hogy ha komolyabbra fordul a helyzet legyen kitől segítséget kérnünk, ami akár életmentő is lehet.
Szerencsére ez a történet egyelőre egyedülálló és nem mindennaposak az efféle támadások, ám ahogyan a mondás is tartja, jobb félni, mint megijedni.
