Nincs könnyű dolguk a halőröknek. Feladatuk, munkájuk nem csupán abból áll, hogy tegyenek egy kört a vízpart körül, majd, mint akik jól végezték dolgukat, hátradőljenek, és bedobjanak egy sört. Több jogszabályra is figyelniük kell, és lehetőleg be is kell tartatniuk azokat.
Mint mindenhol, itt is vannak megoszló vélemények. De tegyük csak a kezünket a szívünkre, és tudjuk jól a választ: a halőrökre bizony szükség van. Ők odafigyelnek mindenre, amire nekünk jobb esetben nem kell. Mielőtt halőrökké válnának, nekik is át kell esniük a halászati hatóság által előírt vizsgán. Más a helyzet akkor, ha viszont nem is igazi halőrrel van dolgunk, ezekre azonban van módunk felfigyelni. A halőröknek szolgálati igazolványuk, és az igazolvánnyal azonos sorszámú szolgálati naplójuk is van, melyeket a halászati hatóság biztosít a számukra. Így tehát, ha odalép valaki mellém a tóparton, és felszólít arra, hogy mutassam fel a horgászatra alkalmas napijegyemet, vagy bérletemet, fontos, hogy jól megfigyeljük, rendelkezik-
e a fent leírt eszközökkel (a szolgálati igazolvány minden bizonnyal jól látható helyre kerül).
Ha nagyobb mennyiségű halat fogok ki, mint a megengedett határérték, vagy éppen tilalmi időszakban horgászom, akkor a halőrnek kötelessége a halat visszahelyeztetni a vízbe. Ezen dolgok ismeretében ne is reménykedjünk abban, hogy bármiféle módon megúszható a halászatra vonatkozó szabályok kikerülése. Meg aztán, a jó horgász betartja a szabályokat, hiszen azzal mégsem kérkedhet az ember, hogy átverte a halőrt. És ha adhatok egy jó tanácsot: inkább dobjuk vissza a halat, ha nem a megfelelő intézkedések mellett fogtuk ki, mintsem úgy tartsuk meg, hogy tudjuk, bizony nem a megfelelő módon jártunk el.
