Nekem valahogy a békalencse hozzátartozik az élővízhez. Ha nem is egész tavat beborító nagyságról beszélünk, egy-egy kis békalencse paca mindig ott hever a felszínen. Érdekes növény ez, mely szerves részét képezi a vízi élővilágnak.
A békalencseformák a hídőrvirágúak rendjének, azon belül a kontyvirágfélék családjának egy alcsaládja.
A békalencsefélék maradványai a harmadidőszak óta ismeretesek. Az alcsaládba 5 nemzetséget sorolunk 25 fajjal. Az egész világon elterjedt csoportról van szó, vagyis kozmopoliták. Hazánkban élő két legjellegzetesebb fajuk a nagyobb termetű, még gyökérrel rendelkező apró békalencse, és az egyszerűbb, nála kisebb, gyökértelen vízidara, mely a maga 1,5 mm-es hosszával a világ legkisebb virágos növénye. Hazánkban élő, elterjedt, de kevésbé közismert fajok még a következők: bojtos békalencse, keresztes békalencse, és a púpos békalencse.
A generatív szervek redukciója is igen nagymértékű a békelencseféléknél. A virágzat csak egyivarú virágokat tartalmaz. A kicsiny, virágzati buroklevél nélküli virágzatban csak néhány csupasz virág fejlődik, melyek vagy egyetlen porzóból, vagy egyetlen termőből állnak. Megporzásuk a víz segítségével megy végbe. A megporzás után a termőben egy vagy több mag fejlődik, melyekben igen kevés táplálószövet található az embrió mellett. Egyes fajok életciklusa igen rövid idő alatt megy végbe. A Wolffia fajok pl. már vegetatív létük megkezdése után 8 nappal virágzanak.
