A búbos vöcsök

Minden címke 302


Mutasd az összes cikket...

A mindenkori nyugodt, csendes és tökéletes horgászhely képhez elengedhetetlen hozzávaló a madárvilág. Elképzelni sem tudjuk a természeti placcokat szárnyukat verdeső, csicsergő, gágogó vagy éppen totyogó madarak nélkül. A különféle helyekre különféle madárfaj csoport jellemző. De talán az egyik legáltalánosabb és legtöbbször látott szárnyas a vöcsök. 



A búbos vöcsök a vöcsökalakúak rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék családjába tartozó karcsú vízimadár faj.


  • Téli tollruhájában a faj hasa, nyakának elülső fele és arcrésze fehér, szeme vörös, csőre rózsaszín, feje teteje, nyakának hátsó része, háta és szárnyai pedig sötétbarnák.
  • A nyári, párzási időszakban mindez látványos, vörösesbarna tollgallérral és két, szarvacskára emlékeztető bóbitával egészül ki.
  • A fiókák rejtőszínűek, különféle barna színárnyalatok keverednek tollazatukban fehér foltokkal.
  • A fiatal kifejlett egyedek ebből a ruházatból egy ideig megőrzik a sötét feji és nyaki csíkokat.
  • A fajra a 46-51 centiméteres átlagos testhossz és 85-95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6-1,5 kilogrammos testtömeg társul.
  • A nemek egyformák, a hímek némileg testesebbek.

Táplálkozása és életmódja 



A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik. Ezek szarulebenyekből állnak, amelyek visszacsapódnak, hogy visszafele mozgáskor a legkisebb ellenállást tanúsítsák. 



Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előrenyújtja, szárnyaival pedig rendkívüli intenzitással és sebességgel verdes. Hangadása változatos. 


A hidegebb területeken, így a Kárpát-medencében is rövidtávú vonuló, de olykor áttelelhet. Nyugat-Európában állandó madár. Az európai madarak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában telelnek át.  

Szaporodása 



A vöcsökpár minden évben tavasszal és nyár elején látványos udvarlási szertartást visz végbe a víz felszínén felmeresztett gallérral és bóbitákkal. A hím a testét magasra emeli a víz színe fölé már a tojótól messziről. A tojó úgy válaszol, hogy lekuporodik és "macskahelyzetet" vesz föl, megmutatva szárnyainak fehér csíkját. Ezzel jelzi a hímnek, hogy érdekli a dolog. A hím ekkor a víz alá bukik és pár perc múlva a tojó mellett bukik fel, mintha a vízből nőne ki. Majd mindketten extázisban rázzák a fejüket. Mindketten lebuknak a víz alá, növénydarabokkal a csőrükben jönnek fel és egymáshoz úsznak. Hirtelen kiemelkednek a vízből, mint a pingvinek mell a mellhez. A hím egy halat ajándékoz a tojónak. Ezt követően a pár takaros úszó fészket épít a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízinövényekből. A pár a fészek körül kisebb revírt tart fenn. 



Ebbe a gondosan óvott fészekbe kerül az 5-7 eredetileg kékeszöld, később a rothadó növényektől sárgásbarnává színeződő tojás, amelyek 19-20 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő részt vesz a költésben, majd velük tartó fiókák etetésében. A kicsinyek védelmére gyakran hátukra veszik őket szüleik, de ők már kezdettől fogva jól úsznak és buknak. A fiak önállósodására mintegy 20-30 napot kell várni, de a család még jó ideig együtt marad. 



Védett madár!

Koncz Eszter