A horgászat elengedhetetlen kelléke a zsinór, melynek jó megválasztásán múlik az eredményes fogás. Mindig biztosnak kell lenned a felszerelésedet illetően. A kellőképpen összeválogatott szerelés lehetővé teszi, hogy a horgászás örömeire, és ne a felszereléssel való szenvedésre összpontosítsd a figyelmed. Ez legfőképp a zsinórra érvényes, amelynek nagyon jó minőségűnek kell lennie, ha el kívánjuk kerülni a problémákat. Mert elég a legapróbb hiba, és már nem is bízhatsz meg benne.
A negyvenes években, míg meg nem jelent a nylonzsinór, a horgászatot a lenből vagy selyemből font zsinórok akadályozták, amelyeket minden egyes alkalommal le kellett venni az orsóról szárításképpen. A damil megjelenése után ezt a műveletet elfelejthettük. Ma már elég, ha a horgászás közötti időszakokban az orsó dobját sötét és száraz helyen tartjuk, és csak néhány hónaponként cseréljük a zsinórt. Ez csupán azért szükséges, mert az ultraibolya sugárzás és a víz gyengíti a damil teherbírását. 100 méter zsinór elegendő az orsón. Azonban a legtöbb orsónak elég mély a dobja, így több méter is elfér rajta. Alátétként ajánlatos, ha valamiféle olcsóbb damilt használunk.
Minden árunak az árától függ a minősége. Nincs ez másképp a damiloknál sem. Az olcsóbb kategóriás zsinórokkal csak a baj van. Ám megesik, hogy a „nem minden arany, ami fénylik” elvet követve egy drágább damil vétele után csalódunk az adott termékben. A leggyakoribb hibák: a dobról letekeredve őrzi a menetek alakját, szálkásodik, kopik, valamint könnyen gubancolódik, ezért nehéz vele dobni. Az sem ritka, hogy átmérője más, mint amit a gyártó a csomagoláson megad. A márkás, jó minőségű damilok sem mindig mentesek ezektől a hibáktól. A dobon, vagy csomagoláson viszont pontosan szerepel a gyári vastagság és szakítószilárdság. A harcias halak fogásához nem feltétlenül kell nagyon erős zsinór, ha csak a horgászhelyen nem nagyon dús a növényzet, amiben el tud akadni. Nyílt vízen vékony zsinórral is partra vezethetünk egy ilyen halat, feltéve, hogy illik a horog méretéhez és a horgászbot fajtájához is. A hal szabadon húzhatja le a zsinórt és úszhat, amerre csak akar, nem kell attól félnünk, hogy sikerül megugrania.
A legtöbb jól felszerelt horgászbolt nagy választékot kínál a különféle damilokból. Sajnos, ha az orsón információt keresel az adott fajta damil rendeltetéséről, könnyen csalódhatsz. Érdekes mód a gyártók nem szívesen adnak az alkalmazásukkal kapcsolatos információkat. Abban az esetben, ha távolra horgászol folyóvízen, sokáig a víz felszínén maradó zsinórt használj. Ahhoz, hogy az úszó zsinór sokáig a felszínen maradjon, a „line-greaser” nevű ügyes, a zsinór zsírozására szolgáló kis eszköz szükséges. Időnként fel kell illeszteni a botra, és néhány dobásonként átfuttatni rajta a zsinórt.
A legtöbb fajta a süllyedő damilból van. Vagy a fenekező horgászathoz használjuk, vagy az úszózáshoz. Némelyik azonban fennmarad a víz tetején és pont ezért alkalmasak úsztatós horgászatra a gyors sodrású folyókban. Egy jó eladó biztosan segít, és pontos tájékoztatást ad, melyik fajták merülnek és melyek maradnak a víz felszínén.
A szín: vannak színtelen damilok is, de általában a szürke, a barna és a kék különböző árnyalataiban készülnek, és vannak foszforeszkáló, pl. türkiz vagy narancsszínűek is. A gyakorlatban nem sok jel mutat arra, hogy a zsinór színe bármiféle nagyobb szerepet játszana. A halak feltehetően a színétől függetlenül úgyis látják a zsinórt. Érdemes viszont figyelni a fényére. A fényes zsinór a mattal ellentétben visszaveri a fényt és elriaszthatja a halakat. Erre ügyeljünk.
A damil nyúlása: a közönséges damilok bizonyos mértékig nyúlnak, és ez általában nem is zavaró a fenekező vagy úszós horgászatban. A rugalmasabb zsinór enyhíti a bevágást és nagy szerepet kap a fárasztásban. Nagy távolságra való horgászásnál azonban éppen a jelentős nyúlás nehezítheti a horog eredményes akadását. Ezért ilyen esetekben mindenképpen valamelyest keményebb, damilokat használjunk. Nagyon fontos, hogy
a pergető horgász is megköveteli a minimális nyúlást. Erre azért van szükség, mert a ragadozók szájürege lényegesen keményebb, a horog, csak kellően erős bevágást követően akad biztosan. Vannak, akik nem kedvelik a merevebb zsinórokat, ők a lágy damilokra esküsznek. Egyes fajták ugyanis még a vastagságuk ellenére is megőrzik hajlíthatóságukat, igaz ez az átlagosnál alacsonyabb szakítószilárdsággal párosul. Egy hal fárasztásánál azonban semmilyen erős zsinór nem pótolhatja a hal kirohanásait remekül parírozó lágy damilt.
A zsinórok közül ez az, amit elsősorban fenekező horgászatra ajánlunk. Bármilyen folyékony mosogatószer segít a süllyesztésben, mert megtöri a víz felületi feszültségét. Adagolhatjuk közvetlenül az orsóban lévő damilra, de van jobb megoldás is. Ragassz egy darabka szivacsot a bottartó keresztrúdjára. A vízparton nedvesítsd be, majd csepegtess rá egy kis mosogatószert (kis kép). Néhány bedobásonként úgy csévéld fel a zsinórt, hogy a szivacson végigcsúszva a mosogatószer vékony rétegben bevonja. Ez megnöveli a zsinór élettartamát is, mert kenés közben egyúttal megtisztítod a szennyeződésektől. (Persze környezetvédelmi okok miatt nem ajánljuk mindenhol használni)
Amikor a hőmérséklet fagypont alá süllyed, a dobról lefutó zsinór belefagy a spiccgyűrűbe. A jég felolvad, ha a botot belemeríted a vízbe, de ez nem a jó megoldás. Sokkal hatásosabb a glicerin. A horgászás megkezdése előtt, és közben is időnként cseppents néhány csepp glicerint a vezetőgyűrűkre.
Az édesvízi halak többsége gyakran nagyon kényesen kap. Ekkor a vastag, vagy merev zsinórok gyanakvóvá teszik őket, fel sem veszik a csalit, ha mégis, akkor azonnal ki is köpik. Ilyenkor szükséges vékony zsinórt használni – előkét kötni a főzsinórra. Ha az orsó és a horog közötti egész szakaszon finom, vékonyabb zsinór van, kizárólag a legkönnyebb fenekező vagy úszós szerelékeket használhatjuk. Ez azonban nem a legjobb megoldás. Ha netán egy nagyobb hallal kell megküzdened, vagy elakadsz, a zsinór bárhol elszakadhat. Így aztán az egész végszereléket elvesztheted, és a halad elmenekülve sok méter damilt húz maga után. Ezért a főzsinór és a kritikus rész (horog, ólom) közé mindig iktass be előkét. Ez, egy darabka, az orsón lévőnél egy fokkal kisebb szakítószilárdságú zsinór. Elakadáskor így szerelékednek csak ezt a részét veszíted el. Előkére köthetsz horgot, például az úszós, vagy az általános fenekező horgászatnál. Ekkor az előke hosszát az határozza meg, hogy mire horgászol és milyenek a mederviszonyok. Akadós helyen rövid előkét használj, ragadozó halakra horgászva pedig inkább hosszabbat. Az ólmot is gyakran kötik előkére, főként tapogatásnál. Ekkor a horog a főzsinór végére kerül, és a feneket szántó tapogató ólom szakad, ha akadóba húzzuk a szereléket.
Logikusnak tűnhet, hogy a zsinór szakítószilárdságának azoknak a halaknak a súlyához kell igazodnia, amilyeneket fogni akarsz. Például egy 2,5 kg súlyú halhoz legalább 2,5 kg szakítószilárdságú zsinórt kellene használni. Ha puszta kézzel kellene kihúznod a zsinórt és kiemelned a halat a vízből, ez igaz is lenne. Általában azonban a hal rohamait csillapító horgászbotot, a zsinórt fékezve kiengedő orsót és kiemelő szákot használunk, így a zsinórra tulajdonképpen sohasem hat a hal teljes súlya. Ezért aztán viszonylag könnyű szerelékkel is partra emelhetünk aránylag nagy halakat is, feltéve, hogy a felszerelés többi része összhangban van a zsinórral.
A damilok nagyon sokféle színárnyalatban kaphatók. a zsinór színénél azonban sokkal fontosabb annak a tisztázása, hogy süllyed-e, vagy úszik-e a vízen. Kérj a szakboltban segítséget a megfelelő kiválasztásához.
Például: ha pontyozó botot, 3,6 kg szakítószilárdságú fő zsinórt, 0,45 kg szakítószilárdságú előkét és 2-es horgot használsz, az előke bevágáskor el fog szakadni, mivel a botot, a zsinórt, az előkét és a horgot roszszul válogattad össze. Viszont ha könnyű akciójú sportbotot és 0,9 kg szakítószilárdságú fő zsinórt használsz 0,45 kg-os
előkével és 20-as horoggal, bevágáskor semminek sem szabad történnie, és nagy esélyed van még egy 2,5 kg súlyú hal kiemelésére is. Altalánosságban minél kisebb a horog és minél vékonyabb az előke, annál több a kapás, mert a finom szereléken a csali nagyon természetesnek látszik. Nem mindig érdemes azonban finom szereléket használni. Nagy, harcias halakra vadászva nehéz felszerelésre van szükség. A felszerelés megválasztását jelentősen befolyásolja még: a vizek fajtája (álló, lassú vagy gyors folyású), a horgászhely jellege (akadós vagy sem), valamint a halak táplálkozásának módja az adott napon.
Ellenőrizd az előkét minden fárasztás vagy akadás után. Néha felcsévéléskor kis csomó keletkezik a damilon. Ha nem veszed észre, az előke elszakadhat ezen a helyen, ha egy nagy hal veszi fel a csalit. Ez vagy bevágáskor, vagy a halnak a szákba vezetésekor következik be. Sok horgász nagy halakat, sőt kapitális példányokat is elvesztett már így.
Nagyjából ezek a pontok azok, amelyek végigolvasva segítségül szolgálnak az eredményes horgászatunkhoz. Jól nézzük át szerelékünket, hiszen ahogy a régi mondás is állítja: nem a horgász fogja a halat, hanem a horgászbotja.
Koncz Eszter
