A Csendes-óceánban talált tükör halat érdeklődve vizsgálták a tudósok. A szellemhalat már 120 éve ismerik, de csak most vizsgáltak meg először egy élő példányt. A kutatás meglepő eredményt hozott.
Már az 1800-as évek óta tudnak a létezéséről, ám csak most először sikerült a tudósoknak a Dolichopteryx longipes, azaz a barnafejű szellemhal egy élő példányát megvizsgálni. A tükörhal trópusi tengerekben, 500 és 1000 méter közötti mélységben élő halról kiderült, hogy a gerincesek között egyedülálló módon a szemei nem lencse, hanem tükör segítségével közvetíti a látott képet az agy felé.
A halnak elég érdekes kinézete van, két szemmel rendelkezik: egy pár felfelé néz, egy pár pedig, ami csak egy dudornak tűnik, lefelé áll. A két szempár által látott képet guaninkristályokból álló tükör közvetíti a retina felé, és ebből rakódik össze a teljes panoráma kép az agy által. Így sokkal élesebb és kontrasztosabb kép alakul ki, mint az állatvilágban az megszokott. Ám évezredek óta ez az egyetlen hal, melynél ez kialakult.
Az óceánban több száz méterre a víz felszínétől, a halaknak nagyon kevés fényben kell tájékozódniuk. Több fény jut a fluoreszkáló állatoktól a víz mélyére, mint az átszűrődő napfénytől.
A duplaszemű hal 8-10 centisre nő meg, és minden irányból észleli a fényforrásokat. Nagyon éber, ugyanis a fényforrás részére jelenthet egy potenciális, ragadozó veszélyforrást is. Ez a kényszer az, ami által kialakulhattak a dupla szemek.
Karikás Brigitta
