A dunai ingola az ingolák osztályához, az ingolaalakúak rendjéhez, ezen belül az ingolafélék családjához tartozó faj.
Szaporodás
Élőhelyét illetően – a víz tisztaságát kivéve – kevésbé igényes, mint a tiszai ingola, ezért nemcsak a hegy- és dombvidéki patakokban, hanem a folyók alacsonyabb szinttájain, a paduc-, márna- és dévér zónában is előfordulhat. Szaporodása azonban többnyire a folyók fölső szakaszain vagy kisebb folyóvizek, patakok homokos mederrészein megy végbe rendszerint a március és május közötti időszakban. Az 1-1,5 mm-es peték száma nőstényenként 2-7 ezer.
Táplálkozás
A kikelő lárvák a meder üledékébe ássák be magukat, iszaplakó életmódot folytatnak és elsősorban szerves törmelékkel táplálkoznak. Négyéves korukra kifejlődnek ivarszerveik, és kialakul jellegzetes tölcsérszájuk, amellyel olykor halakra is rátapadnak, de azokat általában nem sebzik meg, nem válnak élősködőkké. Valószínű, hogy a kifejlett állatok már egyáltalán nem táplálkoznak, csupán felhalmozott tartalékaikból élnek, ívás után pedig elpusztulnak.
Ahogy még ismerheted:
firis, fizis, folyóvízi orsóhal, ingolna, kilencszemű hal, magyar ingola, olajhal, olhal, pataki ingola, szívóka.
Koncz Eszter
