„A hal nemcsak az emberi társadalom anyagiasságában, hanem eszmevilágában is mind nagyobb tért követel magának; az ember hitébe fogadva eléri a szentséget, csodák tárgyává lesz; följut az égbolt csillagvilágába.”
A társadalom minden korban érezte, hogy a hal fontos az emberiség számára.
Bizonyos korok képzőművészetében nagy szerepe van a halnak. Előfordul szobrokon, képeken, a költészetben. Gyakran társul az igazság, az emberszeretet, az egyenlőség, a testvériség és a könyörület tanához.
„A magasztos tanok hirdetőjének szimboluma a hitbuzgók magyarázata szerint a halnak görög neve: ΙΧΘΥΣ, azaz "Ichthüsz", jelentése pedig: Ιησους Χριστος Θεου Υιός Σωτηρ, magyarúl: Jézus Krisztus Isten Fia Üdvezitő. Ezt jelentené a görög felirat Krisztus legrégibb képein.
És az újszövetség könyvében ott látjuk Krisztust Galilea tengerénél, Genezareth tavánál, mint választja apostolait a halászok közül, hogy emberhalászokká avassá; a kétkedőnek mondja, hogy vesse az amfiblesztrn és szagéna hálót a vizek mélyébe, és ime a háló szakadásig telik meg halakkal, a hegyen oktatva, két hallal és néhány kenyérrel vendégli meg a hivők nagy tömegét; - az igazság hálójával kifogja az embert a tévedések tengeréből, ahol szaporaságával megmutatja az utat és a módot az igazság terjedésére.”
Hol találkozhatunk a hallal, mint szimbólummal, és milyen fontossággal bír az emberiségben? Erre igen könnyű a válasz, hiszen mindenhol jelen van. Bele se gondolunk, és már is ott van előttünk. egy újság horoszkópjában, a gasztronómiai rovatban, stb.
Ám nem csak most, régen is nagy hangsúlyt fektettek ezekre a kis állatokra. Íme, néhány példa előfordulásukra:
Érték szempontjából van olcsóbb és drágább. Gazdagok és szegények osztoznak rajta, hiszen az ára függ attól, hogy kövérebb vagy soványabb, illetve hogy szálkás vagy szálkamentes. Húsának minősége, milyensége, ízletessége is sokat nyom a latba.
Nagyon egészséges étel, ám gyorsan romlik. Az ember régóta próbálja tartósítani, különféle módokon. Kitaláltuk a sózást, az olajba-, ecetbe-, fűszerbe való pácolást, főzést, sütést, füstölést. A régi emberek gyakran sózták, ezt az eljárást már a görögök feljegyezték, mint kifejezést: sóshal - "σαπέρδης". Ezt a technikát fejlesztett tovább a holland Beuckel, aki 1397-ben alkalmazta a sózást a heringre.
A halászat az idők során nemzetgazdasági és kereskedelmi hatalommá nőtte magát. Angliában az édesvizek halászata 8-9 millióra rúg, és ennek felét a nemes lazac adja. Skóciából évente 15 ezer halászhaló indul tengeri halászatra, ezeken 48 ezer ember tevékenykedik.
Franciaország halak után 20 millió Forintot forgat, tengeri halászata 24 ezer hajót és 103 ezer embert foglalkoztat.
Norvégia 300 nagy 100 kisebb hajót indít útra, melyeken 38 ezer ember dolgozik.
Néha, csak a hering 50 ezer embernek ad megélhetést.
Oroszország csak halikráért 1 millió Forintot kap külföldről.
Olaszországnak 12 ezer hajóján 30 ezer munkás szorgoskodik az évi 40 millió líra haszonért.
(ezek az adatok régiek, a könyv megírása – 1887 - előtt lettek feldolgozva)
Magyarország? Valamikor réges-régen hatalmas halászat folyt kis országunkban, ami ma már igen csekély…
(folyt. köv.)
Karikás Brigitta
