Tudjuk, a hal egészséges, és tele van omega-3 olajjal, ami fontos a szervezetünknek. Ám mi van akkor, ha vannak okok, amiért mérgező is lehet a fogyasztása? Honnan tudjuk, hogy a hal, amit elfogyasztunk, épp mit evett meg előtte? Van biztos megoldás, egy képlet arra, hogy tényleg egészséges halat eszünk? Árthat-e nekünk a tápláló hal?
Sok-sok kérdés, és megannyi válasz. Gondos kutatómunka után kijelenthetem, nincs biztos képlet arra, hogy tényleg nem ártunk magunknak egy hal elfogyasztásával. Tézisek vannak, biztos pontok nincsenek. Annyit tehetünk, hogy összeírjak, melyek azok a halak, amik biztonságosan fogyaszthatóak, és melyek azok, amik nem.
A táplálkozástudomány emberei váltig bíztatnak, hogy fogyasszunk sok halat. Ám a halállomány egyre inkább csökken, és nagy része szennyezett. Lehet-e nekünk ebből bajunk? Bizonyított tény, hogy az eszkimók, akik rengeteg halat esznek, sokkal egészségesebbek. Ez máris egy pozitívum a halak mellett. A japán halászok és a mediterrán emberek szintén csak erősítik a halevő, erős immunrendszerű emberek táborát. Vajon csak a természetvédők akarnak minket eltántorítani a halaktól? Utánajártam. Lássuk, miért éri meg halat enni!
Eddig teljesen halpárti vagyok. Ugyan, mi bajom lehet? Egészséges, finom, ízletes, és tele van vitaminnal. Most nézzük, mi az, ami kiábrándító lehet…
A higany a gépjárművek kipufogógázából, vagy az ipari környezetszennyezésből kerül a tengerekbe, talajvizekbe. A vízi élőlények ezt metil-higannyá alakítják. A halak szervezetébe aztán kopoltyúikon vagy emésztőrendszerükön keresztül jut be a higany, majd szöveteikben felhalmozódik. A világ óceánjai olyannyira szennyezettek ipari méreganyagokkal, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható halak szinte mérgek hordozóinak tekinthetők. Ez nem meglepő, hiszen csupán az USA-ban évente 40 tonna higanyt bocsátanak ki az elektromos áram termelésére irányuló szénégetés során!
A nagyobb halak lehetnek a legszennyezettebbek, a kisebb halak, mint a hering, szardínia és ajóka, sokkal inkább ajánlhatók, mint a nagyobb méretűek, mert a kisméretűeknél – életciklusuk miatt – nincs idő arra, hogy a szöveteikben sok higany halmozódjon fel.
A higany a legnagyobb koncentrátumban a többi között a tonhal, sügér, csuka, cápa, osztriga (a Mexikói-öbölből), óriási laposhal, kardhal húsában fordul elő. Különösen óvatosnak kell lennünk a konzerv tonhal fogyasztásával – állítják a szakemberek.
Bevallom, ez inkább megdöbbentő volt számomra, és most nem az étkezésre gondolok.
Ám, úgy gondolom, hogy az vagy, amit megeszel. Ha odafigyelünk, hogy inkább kisebb méretű halat fogyasszunk, és azokat is frissen, akkor nem lehet probléma. Tulajdonképpen, ha mindig azt néznénk, hogy melyik étellel milyen káros anyag jut a szervezetünkbe, akkor lehet, hogy nem sok minden szerepelne az egészséges ételek palettáján. Nem tudhatjuk, hogy minden zöldség bio zöldség-e. Ahogy azt sem, hogy a kis patakban - ahol az ebére elfogyasztott hal korábban úszkált – volt e valamilyen káros anyag…
Levonva a konzekvenciát, szerintem halra fel! Jó étvágyat!
Karikás Brigitta
