Leánykoncér

Minden címke 302


Mutasd az összes cikket...
A leánykoncér a sugarasúszójú halak osztályához, a pontyalakúak rendjéhez, ezen belül a pontyfélék családjához tartozó védett faj. 

Gazdasági jelentősége nincs a fajnak, de ezzel ellentétben nagy természeti értéket képvisel. Az állományának csökkenése miatt Európa ritka és sebezhető halfajai közé tartozik. 

Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban található meg élőhelyein.
A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított, feje viszonylag kicsi.
Orra valamelyest előreáll, kis szájnyílása ezért kissé alsó állású.
Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 44-49 az oldalvonal mentén.
Mellúszói 17-18, hátúszója 12-15, farok alatti úszója 13-15 sugárral.
Garatfogai egysorosak, igen kemények és erősen fejlettek, 6(5)-5.
Háta zöldes, oldalai és hasoldala zöld és kék fémes csillogással.
Hasúszói, valamint a farok alatti és a farokúszó vörhenyesek.
Testhossza 20-30 centiméter, maximum 45 centiméter.
 
Szaporodása
 
A leánykoncér főként nagyobb mélységekben, a fenék közelében tartózkodik, csak az április-májusi ívási időben jelenik meg a holtágak sekélyebb parti vizeiben. Ilyenkor mindkét ivar különösen színesen csillogó a rózsatövishez hasonló nászruhát ölt a hímek fején és a testoldalakon szembetűnő nászkiütések jelennek meg.
Ivarérettségét 3-4 évesen éri el. Ragadós ikrái (a nőstény nagyságától függően 40 000-60 000 darab és átmérője körülbelül 2 mm) vízinövényeken, gyökereken, köveken tapadnak meg.
Táplálkozása

A mederfenéken keresi táplálékát, mely apró fenéklakók, mint talajférgek, apró rákok, rovarlárvák főként szúnyoglárvák és puhatestűek. 

Előfordulása
 
A leánykoncér csak a Duna vízrendszerében él és megtalálható egészen Ulmig. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és a márnazóna felső szakaszain fordul elő a kavicsos, sóderes aljzatú, lágyüledéktől mentes helyeken. Állományai a folyamszabályozási munkák miatt helyenként nagyon veszélyeztetettek. Magyarországon előfordulása ritka.

Koncz Eszter