Núbiáról, az egykori történelmi területről rengetegszer hallhattunk történelem órán, vagy olvashattunk könyvben. Habár ki emlékszik már a középiskolás tananyagra, neve mégis mélyen az elménkbe ivódott. Kapóra is jön, hiszen ezen térség ma már nem eredeti nevén mutatkozik a térképeken, ettől függetlenül mégis csodákat rejt magában. Egyiptom és Szudán határában ott bujkál valami, ami igazán csodának nevezhető. A mesterségesen kiépített Nasszer tó, mely az Asszuáni-gát által felduzzasztott Nílus vizét fogadja magába, nem egy embernek szerzett már életre szóló élményt. Célja a folyam áradásainak szabályozása és elektromos áram termelése. Két szakaszban alakult ki 1958 és 1970 között, Gamál Abd en-Nasszer egyiptomi köztársasági elnök idejében. Bár Egyiptom érdekeit szolgálja, nagy része Szudánban van.
Történelem, és ami utána jön
1970. július 21-én fejeződtek be az Asszuáni-gát építésének tízéves munkálatai. A modernizáció elérte a fekete térséget is, ez viszont nem jelent minden esetben pozitívumot. Sőt! A jelenlegi állás kifejezetten negatív következményeket mutat, melyre a tisztelt elnök úr feltehetően nem gondolt. Nasszer korán felismerte, hogy az Asszuáni-gát kulcsfontosságú szerepet játszhat Egyiptom gazdaságának szinte minden ágazatában: a mezőgazdaság számára az áradások szabályozásának lehetőségét, ezáltal az öntözés racionalizálását és növelését tette volna lehetővé, míg az ipar számára rengeteg elektromos áramot ígért. 1970-re az alacsony gáttól öt kilométerrel északra már ott tündöklött az 550 km hosszú Nasszer-tó. Ez azonban következményekkel járt. Megyényi területeket öntött el a víz, ezáltal az ott élő emberek költözni kényszerültek. Ebbe a procedúrába azonban nem csak az átlagemberek kerültek bele, ugyanis a víz ókori műemlékeket is befedett, így műemlékvédő szervezetek is hangot adtak felháborodásuknak. A problémákra végül is megoldást találtak, de azért mégis nagy változásokat hozott a beruházás mindenki számára. Továbbá a gát megépítése ökológiai katasztrófához vezetett. Először is, a folyó vízének mesterséges elzárásával megritkult a Nílus élővilága, ami nem csak az egyiptomi halászfalvakban, de még a Földközi-tenger partvidékén is éreztette hatását. Ennél súlyosabb következmény volt azonban, hogy az áradás szabályozásával a korábbi árterületek elvesztették azt a tápanyagban gazdag iszapot és hordalékot, ami korábban évente felfrissítette a termőföldeket. A Nasszer-tó vize az öntözés mellett az elmúlt évtizedekben az ivóvízellátás szempontjából is fontos
szerepet játszott, az 1984–88 közti száraz években például szudániak millióit mentette meg a szomjan halástól.
Szeretettel várlak: Nasszer.
A Nasszer-tó azonban ennek ellenére rengeteg turistát vonz, köztük horgászokat és vitorlázókat. Szebbnél szebb nílusi sügérek és tigris lazacok várják a horgászat szerelmeseit. A Nasszeren található horgászhajók speciálisan ide készültek, helyi hajóépítők által. A hátsó fedélzetük teljesen nyitott, horgászatra alkalmas. Mind a trollingozásra, mind pedig a sima pergetésre tökéletesen megfelel. Minden hajót halradarral szereltek fel.
Visszajelzések alapján és blogokból olvasgatva a helység senkinek nem okozott csalódást, és bár jómagam úgy tűnik, nem leszek látogatója, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki pihenni és szemet gyönyörködtetni szeretne.
Koncz Eszter
