Ahány tárgy, annyi pótlás. Ahány ember, annyi halál. Ahány sport, annyi veszély. És ahány érték, annyi veszteség. De álljunk csak meg. Miért követi az értéket a veszteség? Talán mert nem vigyázunk rá? Talán mert hanyag módon mit sem foglalkozunk azzal, hogy az igazi érték, mely körül vesz minket, egyszer elfogy, eltűnik vagy megsemmisül? Sajnálattal határos módon a válaszom egyértelmű igen. Számtalan problémát lehetne felsorolnom, amik hallatán most tényleg a fejünkhöz kaphatnánk és feleszmélhetnénk, hogy valamit nagyon elrontottunk, vagyis a gépezetünkbe hatalmas hiba került.
Földünket 71%-ban víz borítja. Töménytelen mennyiségű víz. Elképesztően sok. Víz, ami a legfontosabb. Víz, ami életben tart. Víz nélkül nemhogy nem alakult volna ki a fantasztikus állatvilág, növényzet és mindaz a csoda, amely a bolygónkon található; víz nélkül mi magunk sem lennénk. És akkor kérdezek egyet: miért van az, hogy mi, emberek hálátlan módon tesszük tönkre Földünk édesvizeit? Azt a dolgot, ami nélkül élni sem tudnánk. Miért látok minden túrámon szennyezett, piszkos, alulkezelt tavakat? Miért látok a víz tetején úszó cigaretta csikkeket, nejlon zacskókat vagy csokis papírt? Szó szerint a nemtörődömség netovábbját műveljük.
Igaz, ami igaz, ebből a 71%-ból édesvízkészletünk mindössze 1%-ot foglal el. Egyetlen egy százalékot, és nekünk úgy tűnik pont elég ez a mennyiség arra, hogy pusztítsunk. Megújuló forrást egyedül az eső jelent. A talajvíz és a felszín alatti készletek gyorsabban ürülnek ki, mint ahogyan pótlódnak. Pont emiatt saccolják az okosok, hogy 2025-re a lakosság 2/3-ának nem jut elegendő ivóvíz.
Maga a szennyezés nem újdonság szerintem senki számára. Gyökerei egészen a középkorig vezetnek vissza, mikor is köztudott, mindenféle szemetet illetve akár ürüléket is az utcára öntöttek. Az ipar fejlődésével ez csak tovább romlott; a gyárakból kiömlő hab és egyéb vegyi anyagok vízbejutásával az élővilág fokozatosan pusztulni kezdett. Az adott víz környezetében élők rohamos egészségkárosodást szenvedtek. Egy szó, mint száz, a mindennapi életből kibocsájtott vegyszerek hatásait mindenki megsínylette.
A világhálón kutakodva találtam egy listát, mely a „Vízhasználat 10 pontja” nevet viseli, és bevallom őszintén, nagy meglepetést okozott az elém tárulkozó adatcsokor.
Az elolvasás után bátran kijelentem, gyakorlatilag 10-ből 10 pontot sikerült megszegnünk. Taps az emberiségnek! Tulajdonképpen lehet vitatkozni, cáfolni vagy ellenszegülni a kimondott szavaknak. Semmi nem változtat azon a felszólításon, hogy lépnünk kell. És lehetőleg most ne hátra.
Most pedig engedd meg a kádat, főzz egy teát, vagy csinálj egy szörpöt; természetesen vízből.
Koncz Eszter
