Akárhányszor megyek horgászni, a kukorica mindig előkerül. Mikor milyen nagyságban és illatban, de egy horgásznál mindig van kéznél pár szem. Beszélgetve horgásztársaimmal mindenkitől elsőként a kukoricát hallom, mint bevált és szeretett csali. A bojlik és pelletek dacára még mindig ez az első számú, természetes eredetű csalink. Ilyenkor gondolkozok el, vajon mit tudhat, hogy még mindig talpon áll a legújabb halcsalogatók mellett?
Kezdjük ott, hogy a kukorica olcsó és könnyen beszerezhető. Ez már plusz pont mindenki szemében. Általában sima, természet adta kukorica horgászüzletben nem is kapható, csak különböző színű és illatú változatban. Így hát mi mást is tehet az ember, mintsem bemegy a legközelebbi élelmiszerboltba és nagyjából 180 forintos áron beszerez egy dobozzal. Régóta kukoricáznak már a horgászok, a legelvakultabbak télen-nyáron görcsösen ragaszkodnak a két-három szem kukoricához a vágóhorog nagyságú kampón. A „Mire jött?” kérdésre is 90 százalékban a kukorica a válasz a tavak partján. Érvekkel alátámasztható válasz lehet a kérdésre az is, hogy a tógazdaságokban többnyire kukoricával takarmányozzák a pontyokat a horgászvizekbe telepítésük előtt.
A kukoricának több fajtája van, ezeket pedig különbözőképpen használhatjuk halfogáshoz. Vegyük először a csemegekukoricát, melyre ránézve máris össze fut a nyál a számban. A finom, puha konzervkukorica talán a legkapósabb fajta. Tavasztól őszig fogható vele a ponty, az amur és a kárász. A leghatásosabb csontival együtt a horgon felkínálva. Meglepő, de sokszor a már régebben felbontott, megsavanyodott is nyerő. A következő fajta a tejes kukorica. Ez az augusztusi horgászat elengedhetetlen eszköze. A csőről frissen szedett szemek kivételes hatást gyakorolnak ebben az időszakban a halakra. Joggal kérdezhetnénk most, hogy „vajon a halaknak van ízlésük?”, és már meg is válaszolom, hogy természetesen! Máskülönben minden hal mindent bevenne és nem alakultak volna ki a mostani siker csalik. Visszatérve a tejes kukoricára, bizony olyan aromával rendelkezik, amely egyaránt vonzza a pontyokat és az amurokat is. A feljebb említett üveges-dobozos kukoricák nyáron ideálisabbak, jobban ellenállnak a keszegek támadásainak is, hiszen keményebb szeműek. A két legbeváltabb ízesítés a mézes és a kagylós. Napjainkban nem lében kerülnek már forgalomba, hanem pácolva. Megyünk tovább és meg kell említenem a keménykukoricát, melyekkel nagyszámban találkozhatunk bármelyik horgászüzletben. Az átfúrt kukorica főként a „törpeharcsa-fertőzött” vizek első számú ponty csalija. Átfúrás előtt nem árt beáztatni. Természetesen nyáron ajánlott felfűzni, főként, ha már unjuk a civódást a keszegekkel. És végül itt integetnek nekem az aromás konzervkukoricák, hogy róluk is ejtsek szót. A puha, erős aromát árasztó kukoricaszemek főként olyan időben hoznak átütő sikert, amikor megszokott csali kombinációin érintetlenek maradnak. Egyik nyáron a csokis ízesítésű, barna színű kukoricával szinte mindig lehetett fogni pontyot, ezért jó tanács: ha csokis ízesítésű konzervkukoricára bukkanunk valahol, ne hagyjuk a polcon!
Koncz Eszter
