Nevis Compact Pole Spicc Bot 4,0m
Számomra örök rejtély marad, hogy a személyes kisugárzás vajon hatással van-e a halakra. A lendület bizonyára igen.Több, késő délutáni horgászatomat tette emlékezetessé a fent említett barátom nem mindennapi érkezése és jelenléte. Vegyük például a legutóbbi esetet. Hét közben, ha összefutunk, akkor a peca is szóba kerül többek közt. „Lehet, hogy kiszaladok egy kis időre hozzád” – jelzi. Ez általában így is lesz. Mármint, ami a rohanást illeti.
A partra érve telefonon kérdezi, hogy merre található a bázisom, (magyarul: hol is horgászom pontosan). Az idő pontosan 17 óra, melyet azért jegyzek meg, mert a történet fontos része az időtartam, melyet e tevékenységre szán Szilárdunk. Kisvártatva elviharzik mellettem, köszön, és 90 másodperc elteltével ott áll a ládám mögött. Csak úgy Szilárdosan közli velem:
„- Srác, szükségem lenne egy cigire és két marék etetőanyagra”.
Ekkor már tudatosul bennem az a tény, miszerint én itt halat már nem foghatok. Mindent elsöprő lendülettel érkező sporttársam cselekedetei mágnesként vonzzák figyelmemet. Sajnos, a saját pecám romokban. Tempóját úgy tudnám jellemezni, – ami szerintem semmihez nem fogható – hogy egyszerre jelenik meg gesztusaiban, mondataiban, cselekedeteiben a tudatosság és a hiperaktivitás. Mint egy ötvözete a falusi turizmus egyszerűségének és a Wall Street pezsgésének. Megjegyzem, a megérkezése óta 3-5 perc telt el, de mindkét bot végszereléke már bevetve.
Ezt az időszakot kis toporgás követi, aztán pillanatnyi zavar:
„- Biztos valami nem „kokas”, mert még nincs kapás!” – morfondíroz, teljes átéléssel.
Az elfüstölt dohányáru mennyisége és a közbenső beszélgetések súlya határozzák meg a frissítések ütemét. Mert ha 10 másodpercig nincs kapás, belső késztetést érez a változtatásra. Emberünk meg van győződve arról, hogy ez szükséges. Elképzelni sem tudja, hogy miért nem érzik a halak az ő jelenlétét, és hagyják érintetlenül a csaliját e végtelennek tűnő hosszú fél percben. Egyszerűen megfékezhetetlen! Lendületét nem szabad összetéveszteni a kapkodással, habár a cselekvésre szánt idő mindig szűk határok között mozog. Az ajándék vödörből, melyet egy multi cég adományozott annak fejébe, ha televásárolja déligyümölccsel, előkerülnek a csodák. Nem tudom megmagyarázni, mi szerint rendszerezi őket, de minden esetben talál bennük fogósat. Az első ponty visszaeresztése után, melyet Szilárd fogott, még nagyobb elánnal veszegeti ki a vízből szerelékeit. Mindezt teszi azért, hogy meg tudjon győződni arról a tényről, hogy ő nem hibázott. Örök problémája az „állandóan változó vízmélység”. Bár tavon horgászik melynek az alja olyan egyenletes, mintha géppel alakították volna ki.Eszméletlen tempóban kapdossa ki felszerelését, talán testhezállóbb lenne számára a legyező technika. A csápolások ellenére is megjött a következő hala. Nem értem, talán én bonyolítom túl, vagy ebben a srácban tényleg van valami megfoghatatlan?!
Szilárdunk csak fáraszt…
Míg ezen töprengek már barátom útrakész, vállán a botzsák, baljában az a bizonyos vödör és jobbjával parolázik velem és a többiekkel. Az órámra nézek: 18 óra 20 perc. Ilyen van? Még mindig csak pislogok, magamban megjegyzem, magas ez nekem, mint nyúlnak a farzseb.
Azzal a mindent elsöprő lendülettel távozik, mint ahogyan érkezett, jókedvben és bizonytalanságban hagyva mindenkit. Mi pedig, ottmaradottak – hogy egy újabb szófordulattal éljek – készen voltunk, mint a házi feladat.
Írta:Csorba Sándor
Szerkeztette:Lábas Tibor