Matchbottal a Bodrogközben - Halcatraz

Matchbottal a Bodrogközben

A legtöbb ember -horgász- örökké elégedetlen,mindig a más kell. Azt gondolom ez alól Én sem vagyok kivétel. Zavar ha fúj,ha esik,ha sok,ha kevés,ha kicsi,még néha az is ha nagy. Talán túlságosan is elkényeztettek az elmúlt évek horgászatai,melyből szerencsére volt, illetve van bőséggel. Sokszor még túlzottan is,melyre rendszeresen fel is hívják a figyelmemet. De hát, Én már csak ilyen vagyok.

Abban a szerencsében van részem, -legalábbis annak érzem-,hogy az ország egyik legjobb magántaván horgászhatom hétről-hétre ,és „keseríthetem” a pontyok, amúrok mindennapjait. Sokan elítélik az ilyesmit.

Tegyék. Amíg jól érzem magam ott addig nem igazán érdekel. Írásom ezért  nem is erről fog szólni, nehogy aztán megkapjam, hogy „Ja, ott bezzeg könnyű!”

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben azon a bizonyos esővel, és széllel tálalt szombati napon is. A sokadik ponty után fázva, és elázva azt mondtam , ebből elég volt. No de nem a horgászatból. Valami másra vágytam. Irány KESZEGEZNI!

Már hétfőn elkezdtem szervezni a hétvégi horgászatot, hiszen ha keszegezés akkor abból nem maradhat ki Laci barátom sem, hiszen neki talán ez a  legkedvesebb módszere, meg hát az idén még nem is horgásztunk együtt. Túlságosan nem kellett győzködni, mert hát az elmúlt hónapok „gyerekes” elfoglaltságai mellett túl sokat nem is horgászott még az idén, pedig már június van. Gyors egyeztetés a halőrrel, ami a víz jellegéből adódóan elengedhetetlen, és szombat kora reggel start.

Jó néhány éve már annak, hogy felfedeztük magunknak ezt a gyönyörű bodrogzugi holtágat. Kiválló alternatívát nyújt a változatosságra a hétvégi pontyozások mellett. Állandó összeköttetés a Bodroggal, változatos halállomány, gyönyörű természetes környezet, rend, tisztaság, és ami a legfontosabb mindig(kivétel nélkül) találkozunk halőrrel, ami roppant megnyugtató a mai viszonyok közepette. A normál nyári vízszint a mederben átlagosan 2-3 méter. Az elmúlt hetek (hónapok) esős, árvizes időszaka megtette jótékony és kevésbé jótékony hatását. A vízszint legalább egy méterrel magasabb a megszokottól, és szúnyog mindenütt, de szó szerint.

Megszokott helyünk…  …reggeli fényben  Kihagyhatatlan teendő

A holtágon talán a leg célravezetőbb módszer a vízközti matchbotozás, legalábbis a keszeghorgászat szempontjából. Aki törpét akar fogni, az nyugodtan fenekezzen, ettől mi eltekintettünk.Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy igazán nagy dévért , a kiló feletieket mindig fenekezve fogdossák a helyi sporik. Mi viszont mindig reménykedünk benne,, majdcsak bejön vízközt is. Jó néhány éve kísértenek bennünket itt a nagydévérek, így ide mindig ezek reményében jövünk.

“Meccsre” készen

Meccsre” készen

Néhány szó az etetőanyagról…

A korábbi tapasztalatoknak megfelelően etetőanyagainkat is a célnak megfelelően készítettük el, könnyű, apró szemcseméretű keszeges kaja, adalékként pedig természetesen az elengedhetetlen löszös agyag. Mindez 50-50%-ban keverve. Mivel különösebb reklámot egyik gyártónak sem kívánok prezentálni, legyen elég, hogy Laci egy neves olasz cég, én pedig egy hazai „kékpólós” cég keszeges etetőanyagát próbáltam ki. Fontos azonban megjegyezni, hogy a holtág halai nincsenek hozzászokva a legmenőbb kajákhoz, így sokkal fontosabb az hogy megfelelően legyen bekeverve, és pontosan lőjük be gombócainkat. A mennyiségről csak annyit, hogy 3kg kaja+3kg löszös agyag kb 5-6 órás pecára volt szűken elegendő.

Fejadag  A “kékpólós”…  …meg az “olasz”

…a csaliról…

Sokan el sem tudják képzelni a keszeghorgászatot etető, illetve tűző szúnyog nélkül. Hát, itt ez teljesen felesleges. Bár nem tagadom azt sem, hogy az igazán hozzáértők kezében itt is szép terítéket eredményezne. Szóljon itt igazságul, hogy nem akartam a peca költségvetését tovább terhelni, illetve az előkészületi időt még jobban kitolni. Korábban már próbáltuk de kimagasló különbséget nem értünk el vele. Amit viszont nem szabad otthon felejteni az pedig a pinki. 2-3 szemet tűzve a horogra kiváló keszegcsali ezen a terepen. A csontiról csak annyit hogy valami oknál fogva korántsem olyan hatékony, szemben a pinkivel.

Másra nincs is szükség

Másra nincs is szükség

és a felszerelésről.

A kb. 4 méteres vízoszlopot mint már említettem matchbottal kívántuk meghorgászni. Tapasztalataink alapján ilyenkor a fenék fölötti 1métert a törpék miatt,a vízszint alatti 1 métert pedig a snecik miatt kell kizárni. Így kapunk egy kb 2méteres sávot ahol a gombócainknak bontania kell,megfelelő felhőt képezvén. Ezt fix úszós módszerrel értük el ,kellő ólmozással,hogy hamar beálljon a felszerelés. Mindketten a Seria Walter botokat használtuk,míg Laci a Bream Float-ot használta,addig én a kissé keményebb Medium Floatot. Kettőnk horgászatában a meghorgászott távolság volt az igazán különböző.A holtág szélessége előttünk kb 60-70méter volt igy extra dobótávolságot a peca nem igényelt. Míg barátom a meder innenső részét vallatta kb 20-25méterre,addig én kb 35-40métere a meder túlsó oldalát dobtam. A végén kiderült micsoda hülyeséget csináltam. Az úszók természetesen a botok dobó tartományához igazítottan 14, illetve 18gr volt, a zsinór pedig 18,és 20-as átmérőjű. Előkét keszeg horgászat során mindig előkötöttet alkalmazok,most sem volt ez másképp a 14-es Gamakatsu 1050n személyében,és 30 cm-es hosszban.

Talán sokaknak durvának tűnhet felszerelésem,de korábban a vékony főzsinórok használatával rendszeresen veszítettünk úszókat, illetve a sok kitekerés-dobás igénybevétele miatt jobbnak láttam a 20-as főzsinórt. Meg hát a távolság miatt is keményen meg kellet suhintani…

Dobásra készen

Dobásra készen

Kedvenc úszónk

Kedvenc úszónk

…meg a pecáról

Az ilyenkor szükséges teendők elvégzése után bőszen nekiláttunk etetni. A holtág egyik sajátossága a jobbról balra áramló víztömeg,ami kapcsán a vízközti horgászat igen intenzívvé válik. Így soha nem etetek egy pontba,hanem a megcélzott távon egy kb 5-6 méter széles sávot lövök,majd úgy dobok ,hogy szerelékem ebben a sávban sodródjon le. Ezt az etetési módszert találtuk itt mindig eredményesnek. Az egy pontba való etetést az áramló víztömeg miatt nem találom itt megfelelőnek mert egy esetlegesen elvétett dobásnál a kis etetési pont messzire elkerülhető. Illetve lényegesen kevesebb időt tölt csalink az etetésen,ami a sávos etetésnél sem több mint 20mp.

Folyamatos…  munkában 

Folyamatosan munkában percről percre

A 10-12 alapozó gombóc után,szinte azonnal látszott az árvizes időszak jótékony hatása ami kapcsán rengeteg keszeg került be a holtágba. Gyakorlatilag folyamatosan jöttek az átlag 30-40dekás dévérek ,remek szórakozást biztosítva. A bőséget bizonyítván,ez Lacinál sem volt másképp. Ekkor még szinte mindegy volt milyen távolságra horgászunk. A rengeteg dévér között beugró 30dekás bodorkák igazi bónuszhalnak számítottak.2-3 halanként némi gombócutánpótlás természetesen kellett,de úgy tűnt ,hogy kiválló pecánk lesz. Nem is sejtettem,hogy a távolság meghatározásával „komoly” hibát vétettem,ami szerintem legalább 2 kiló halamba „került”(Utólag végig gondolva).Horgászataim előtt már napokkal az internetes időjárás-jelentő oldalakat nézegetem,hogy eső,vihar,szél ereje,iránya a legkisebb mértékbe befolyásolja a pecámat. Most is így tettem,de valahogy a szél ereje és irány fölött elsiklottam.

…percre  Kicsit…  …közelebbről

Újjabb…

Újjabb…

…és újjabb  Egy közeli

Egy órányi peca után igen erős szembeszél kezdett fújni,ami a szúnyogok szempontjából üdítően hatott,mert mind egy szálig eltüntek, de a dobástávolság tartásában eléggé leamortizált. Illetve a víz áramlása is meggyorsult,ami még jobban megnehezítette az etetés horgászatát illetve sokkal gyakrabban kellett pótolni az etetőanyagot,melyet a víztömeg szabályosan eltolt. Sok esetben már nem is tudtam az etetésre juttatni a pinkiket. Sokáig a szélekről lecsúrgó dévéreket fogdostam,de már közel sem olyan intenzitással mint Laci.Ő a rövidebb távolságnak köszönhetően sokkal könnyebben horgászott és pontosabban etetett Némi fejvakarás után elkezdtem az etetésemet mintegy 5-7 méterrel előrébb csalni,abban a reményben hogy a halak követik majd azt. Ez által némileg javítottam helyzetemen. Igazi „munkás pecában volt részünk,sose ültünk tétlenül. Hol horizontálisan,hol pedig vertikálisan kerestük a halakat. A nap második felében érdekes módon,a bodorkák felé helyeződött a hangsúly,a dévérek némileg háttérbe szorultak,illetve már be be csúszott egy-két lapos keszeg ,vörösszárnyúkeszeg is. Délután 3-ra kiderült hogy mire is elég a bekevert etetőanyag. Mindketten a dézsa alját kaparásztuk. Összenéztünk,és hamar a záróra mellet döntöttünk egy-két keszeg után. Addigra már fáradt volt minden részem,jelezvén azt hogy ez a műfaj komolyabb erőnlétet kíván.

  Végeredmény II

Végeredmény

Utólag gondolván megértettem hogy teljesen felesleges volt az általam választott távolság hiszen sem a vízmélység sem a halak mennyisége nem indokolta azt,hiszen Laci még vígan fogta a halakat mikor én már az erős széllel és áramlással kínlódtam. Az etetés súlypontjának áthelyezése pedig már csak szükségmegoldás volt,ami már komoly eredményt nem hozott. A fotó kedvéért gyűjtött halainkat kb 15kg-ra becsültük, és természetesen visszanyerték szabadságukat. Milyen jó ,hogy a nagydévér ismét elmaradt,legalább lesz indok ismét visszatérni.Elégedetten összegeztük a napot,és ismét kellemes élményeket szerezvén hagytuk hátunk mögött ezt a rendkívül jó vizet.

Írta:Lábas Tibor

Fényképezte:Moravszki László

Szólj hozzá! Eddig hozzászólások:
„ Talán a horgászat nekem csak ürügy, hogy közel legyenek hozzám a folyók.”
Roderick Haig-Brown
Ezt már olvasta? X
Nyári horgásztábor »
Like? :)