A 2010-es nyár (hol van már…) nem kényeztetett el minket finomszerelékes horgászati lehetőségekben a Tisza Timári-Tokaji szakaszán. Gyakorlatilag árvíz árvizet követett, és annak ellenére, hogy a folyó nem lépett ki állandóan a mederből, a tisztulás alig akart bekövetkezni. Minden reggel reménykedve néztem meg a vizet saját szememmel is, mert a vízállásjelentés szerint már-már jónak kellet volna lennie a víznek, a színe azonban csak nem akart változni. Most aztán tényleg rászolgált a szőke Tisza elnevezésre.
A legtöbb ember -horgász- örökké elégedetlen,mindig a más kell. Azt gondolom ez alól Én sem vagyok kivétel. Zavar ha fúj,ha esik,ha sok,ha kevés,ha kicsi,még néha az is ha nagy. Talán túlságosan is elkényeztettek az elmúlt évek horgászatai,melyből szerencsére volt, illetve van bőséggel. Sokszor még túlzottan is,melyre rendszeresen fel is hívják a figyelmemet. De hát, Én már csak ilyen vagyok.
Előző írásomat úgy fejeztem be, hogy „A következő írás alkalmával találkozunk!”. Hát itt vagyok jelentkezem a „RAY” újabb megpróbáltatásáról. Ismét Verba tanya, azonban nem a nagy, hanem a másnapi Egyéni verseny úszós részlegéül szolgáló kis tó a helyszín. Sokkal jobban vártam ezt a horgászatot, mint a hétköznapi pecákat, mert rég nem látott barátaimmal foghattam kezet, és beszélhettem velük személyesen majd’ egy év után.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye horgász válogatottja idén 2010. június 30. és július 04. között a szolnoki Alcsi-szigeti Holt Tiszán kialakított világhírű versenypályán próbált helyt állni a horgászat NB-I-ében, az Országos Horgász Csapatbajnokság első osztályában. Az első osztály 12 szövetség csapatából álló mezőny, amelyen gyakorlatilag rajthoz áll a mai magyar élmezőny 90%-a. Igen technikás, nehéz és szoros küzdelemre volt tehát kilátás.
Általános iskolás negyedikes koromban egy magyarórán a padtársamhoz fordultam és feltettem egy banális kérdést. Igazság szerint már jó pár perce rágódtam rajta, hogy vajon mit is jelenthet ez a szó. Egyszerűen nem jutott eszembe. Nagyon ismerősnek tűnt, de az Istenért sem akart beugrani. Próbáltam asszociálni bármire is, ami ezzel kapcsolatos, próbáltam magam elé képzelni, betűről betűre haladva ízlelgettem egymás után rakva azokat, reménytelenül. 
Igen az, mivel azt a mélyen gyökerező sokszor ki nem mondott vágyunkat hozza felszínre, amely a vízpartra vonz minket. Ott választ kaphatunk a bennünk rejlő kérdésre: mekkora és mennyi halat rejt az adott víz. Ez teljesen természetes, hisz ősidőktől foglalkoztatja az embert, a számunkra ismeretlen közegben élő állatok viselkedésének megfejtése, megértése.
Örök probléma, hogy az üzletekben található zavarba ejtő kínálatból milyen alapanyagokat válasszunk. Figyelembe kell vennünk az évszakot, az adott víz jellegét és a horgászat időtartamát. Ezek után már szűkíteni tudjuk a felhasználandó összetevőket: esetünkben közel 20 fokos a vízhőmérséklet, ami lehetővé tette a halas ízekkel való próbálkozást.
Tavaly robbant a magyar köztudatba a Nevis, egy új márka, mely igen szép palettával állt ki a magyar piacra, ami azóta is nagyon szépen bővül. Botok, orsók, zsinórok és nagyon sok aprócikk található meg kínálatában. Vannak olcsóbb, s vannak borsosabb árú modelljei. Mindig szemmel kísértem, azt ahogyan, új és új termékek jelennek meg. Amik érdekeltek azok után utána érdeklődtem, próbáltam sok mindent megtudni róluk. Ilyen volt a Mantaray match is, mely remek paramétereivel, ízléses külsejével hívta fel magára a figyelmet.
A sporttársakat örök idők óta a nagy hal fogásának gondolata foglalkoztatja. Én sem vagyok ez alól kivétel, tudat alatt bennem is mindig ott motoszkált. Eddigi csali választásom abból a tényből indult ki, hogy az etetés első fázisában a ponty óvatosan táplálkozik, így kezdéskor mindig kisméretű és könnyített csalikat alkalmaztam az adott vízen. A parton eltöltött idő előre haladtával, és a kapásszámok növekedésével, bátrabban növelhettem a csali méretet, természetesen az ésszerű határok figyelembe vételével.
